Kertész Imre életmûvét a Svéd Királyi Akadémia Irodalmi Nobel Díjával jutalmazta. A világirodalom e legrangosabb elismerése gyakorta nem csupán egy mûvet vagy egy írói életmûvet jutalmaz artisztikumáért; a kitüntetés ráirányítja a világ figyelmét a valóságnak ama szeletére, mely mûvét inspirálta, s mely a kitüntetett munkássága által reflektorfénybe kerül.

Kertész regényeinek és esszéinek fókuszpontjában a társadalmi létbe szervezõdött, történelemben élõ, ám önnön idõtlen, pusztító ösztöneit leküzdeni nem képes ember jelenik meg. A sorstalan ember, aki a totális államnak kiszolgáltatva, valós döntési lehetõségeitõl megfosztatva, elveszíti szabadságát, s ez által válik sorstalanná, végsõ fokon embertelenné. Nem lévén tudatában, s így tudomásul véve az embertelenséget, részéve válik a manipulálható tömegnek, mely az egyedfejlõdés egy távoli stációjára veti õt vissza: csordalénnyé. Kertész kérlelhetetlen valóságlátással azt mondja: Auschwitz szerves része a történelemnek, az ember mûve, nem kivétel, nem kisiklás, hanem szabály.

Kertész Imre a holocaust és a kommunista önkényuralom túlélõje. Mint írja: felnõttként ez utóbbi „segítette hozzá”, hogy részben ismét átélve megértse, szintetizálja és irodalmi formába öntse korábbi tapasztalatait, s hogy ráébredjen: a totális társadalmak lényegük szerint egyeznek, az ember szuverén személyiségét, egyéni felelõsségét, szabadságát, emberi méltóságát veszik el és tagadják meg. Életmûve lehetõséget kínál, hogy a holocaust zsidó sorstapasztalata eszméltetõ mûvészi ereje által magyar, európai és világtapasztalattá váljon.

Legyen ez a díj a katarzis pillanata: adassék értés és méltó befogadás hazájában és a nagyvilágban Kertész Imre munkásságának, s irodalmi berkeken túli felismerés, mely új felismerésekre és tettekre ösztönöz: mit tett és mit tehet ember az emberrel, ha nincs tisztában önnön korlátjaival.

Mert e díj közvetve annak a „felmérhetetlen szenvedések révén szerzett felmérhetetlen tudásnak” az elismerése is, aminek mûvészi foglalata a Sorstalanság, Kertész Imre fõmûve.

Járuljon hozzá e díj a magyar történelmi tudat formálásához: kerüljön be a regény a középiskolai irodalmi tananyagba, s épüljön be a holocaust a nemzet emlékezetébe.

Váljék valóra az író esszéinek üzenete: e tudás általi katarzis tegye immunissá az embert a feledéssel, a bûn újra-elkövetésével: önnön gyilkos indulataival szemben. Kertész szavaival: mint egy zokogás, törjön át a holocaust élménye a közöny és a hallgatás falán, s újraformálva és megtermékenyítve az európai tudatot, váljon a közös traumából közös szellemiséggé.

Ünnep e pillanat: a zsidó sors, a magyar irodalom, az európai szellem és a világkultúra ünnepe. Ünnepeljünk hát, emlékezzünk és reménykedjünk.

Fõhajtás Kertész Imrének!