Az Eichmann-per világszerte nagy érdeklõdést váltott ki és komoly visszhangja támadt Magyarországon is. Az akkori Népszabadság Eichmann Izralelbe szállításának tényét már annak nyilvánosságra hozatala – 1960. május 23. – után két nappal közölte, és ezt követõen – mondhatni – rendszeresen tájékoztatta a magyar nyilvánosságot az ügy további fejleményeirõl. Arról azonban a nyilvánosság elõtt nem esett szó, hogy az Eichmann-ügy valójában milyen és mekkora hatást váltott ki a magyar kormánykörökbõl és az állampárt, az MSZMP vezetõ testületének számító Politikai Bizottságából (PB). Az Eichmann-üggyel az év folyamán kétszer is foglalkozó PB ülésrõl a nyilvánosságot nem tájékoztatták, és erre az azóta eltelt több mint negyven év alatt sem került sor.

Az MSZMP KB Politikai Bizottsága 1960. június 28-i ülésén tárgyalt elõször – részletes elõterjesztés alapján – „…az Eichmann-üggyel kapcsolatban teendõ intézkedésekrõl”. Az ülésen lefolytatott vitában öten szólaltak fel, közülük részletesebben Szirmai István és Kádár János. Meg kell jegyezni, hogy az 56’-os évi forradalmat követõ periódusban a felsõ pártvezetésben jelentõs „zsidótlanítási” folyamat ment végbe. Ismereteink szerint 1960-ban a PB-nek csak egy zsidó származású tagja volt Szirmai István személyében.

Szirmai István az 1940-es évek elején került át az erdélyi kommunista mozgalomból Magyarországra. Politikai pályafutását Erdélyben, az ottani cionista mozgalomban, a Hasomér Hacair ifjúsági szervezetben kezdte. Szirmai Istvánt az 1950-es évek elsõ felében a Slansky-per, majd a Szovjetunióbeli ún. „orvosper” nyomán letartóztatták és börtönbe vetették. Ilyen elõélet után külön figyelemre méltó a PB 1960. június 28-i ülésén elhangzott felszólalása. Szirmai István felszólalásában megismételte az akkori szovjet vezetés által hangoztatott legsötétebb vádakat. Elmondása szerint pl. Kasztner Rezsõt 1957-ben Izraelben az ottani kormány gyilkoltatta meg, Ben Gurion miniszterelnök „összeköttetésben” állt a Gestapóval, stb.

Kádár János felszólalása azért is jelentõs, mert ismereteink szerint itt beszélt összefoglaló módon az MSZMP „zsidó politikájáról”. Az Eichmann-ügy kapcsán leszögezte, hogy nem kell belõle „zsidókérdést” csinálni: „Ez nem zsidókérdés, ez a fasizmus és az antifasizmus kérdése.” Kádár János hozzászólása nyomán az elfogadott határozat többek között leszögezte: „… a fasiszta kísérletekkel szemben az antifasiszta front erõsítésére kell használni (az Eichmann-pert), figyelembe véve a Német Szövetségi Köztársaság életében mutatkozó neofasiszta tüneteket és az izraeli kormány bel- és külpolitikájában mutatkozó cionista jelleget.”

Az 1960. június 28-i PB ülést követõen a megfelelõ szervek nagy aktivitással fogtak hozzá az ülésen elfogadott határozat végrehajtásához. Csakhamar kellemetlen tapasztalatokat szereztek. Az ún. testvér országok – Lengyelország, Csehszlovákia és a Szovjetunió – korántsem tulajdonítottak az Eichmann-ügynek akkora jelentõséget, mint a magyar politikai vezetés. Nem zárkóztak el az ügyben való közremûködés elõl, de azt mind alacsonyabb szintre kívánták szállítani. „Furcsa” eredménnyel járt a Magyarországon mûködött Eichmann-kommandó 1944. évi tevékenységére vonatkozó anyaggyûjtés. Egy 1960. szeptember 22-i, Puja Frigyes külügyi államtitkárnak küldött, a Belügyminisztériumból származó feljegyzés szerint: „… a rendelkezésünkre álló anyag kellõ módon nem biztosítja célkitûzésünk elérését, mennyiségileg és minõségileg is egyaránt döntõen az 1944. évi deportálási akcióra korlátozódik.” A feljegyzés az anyaggyûjtés tapasztalatai alapján azt javasolja, hogy vonják vissza az 1960. június 28-i PB ülésén született határozatot. A más területeken is szerzett tapasztalatok arra késztették a PB-t, hogy 1960 október 11-i ülésén vita nélkül hatályon kívül helyezze a korábbi határozatot. A továbbiakban az Eichmann-perrel a napi sajtó és az Új Élet foglalkozott a visszavont PB határozat szellemében.

Gáspár Ferenc

MSZMP Külügyi Osztálya

127/SE/1960

SZIGORÚAN TITKOS!

Készült 24 példányban

000001

(olvashatatlan aláírás)

Elõterjesztés

Az MSZMP KB Politikai Bizottságához*

Kérem a MSZMP KB Politikai Bizottságát járuljon hozzá, hogy a Külügyminisztérium és a többi illetékes hatóság az Eichmann nevû ismert fasiszta háborús bûnössel és népgyilkossal kapcsolatban a következõk szerint járjon el:

1.) Intézzünk jegyzéket az izraeli kormányhoz, amelyben kérjük Eichmann kiadatását abból a célból, hogy magyar bíróság elé állítsuk, a Magyarországon elkövetett bûncselekményei miatt. A kiadatást akkor kérjük, amikor már bizonyos, hogy a tárgyalást Izraelben folytatják le azzal, hogy az ottani tárgyalás után adják át nekünk…**

2.) Abban az esetben, ha az izraeli kormány ezt a kérésünket elutasítja – ami majdnem biztosra vehetõ – újabb jegyzékben javasoljuk, hogy Eichmannt állítsák azoknak az országoknak bíráiból alakítandó közös bíróság elé, amelyekben tetteit elkövette.

3.) Amennyiben ez a lépésünk is eredménytelen maradna, forduljunk az izraeli kormányhoz azzal az igénnyel, hogy a tárgyaláson a Magyar Népköztársaság képviselõje is részt vehessen és elõterjeszthesse vádjainkat Eichmann ellen.

4.) Ha ezt a kérésünket sem teljesíti Izrael, adjunk ki dokumentumgyûjteményt, amelynek éle Eichmann és a jelenleg is funkcióban lévõ német fasiszták ellen irányulna, s ezzel lelepleznénk a jelenlegi nyugat-német rezsimet…

5.) Helyes lenne, ha a Csehszlovák Köztársasághoz hasonlóan Argentínához intézett jegyzékünkben kérnénk néhány ott tartózkodó magyar háborús bûnös kiadását – leellenõrzött konkrét nevek felsorolásával.

6.) A Magyar Népköztársaság Legfõbb Ügyésze az Eichmann-üggyel kapcsolatos bûnügyi intézkedéseket (elfogató parancs, tényállás ismertetése, bizonyítékok) készítse elõ.

7.) A Belügyminisztérium, a Külügyminisztérium és az Állami Egyházügyi Hivatal belföldön és külföldön sürgõsen gyûjtse össze Eichmann magyarországi vonatkozású bûncselekményeire vonatkozó adatokat, fõ figyelemmel a Német Szövetségi Köztársaságban tevékenykedõ fasiszta elemek felelõsségére.

8.) A sajtó Eichmannal a fenti tervekhez igazodva foglalkozzék

Az említett diplomáciai lépések megtételének szükségességét és célszerûségét a következõk indokolják:

a.) Az Eichmann-ügyet a lehetõ legnagyobb mértékben arra kell felhasználnunk, hogy leleplezzük azokat a fasisztákat, akik ma is fontos szerepet játszanak a Német Szövetségi Köztársaságban, politikája kialakításában, az államapparátusban, a különbözõ fasiszta jellegû társadalmi szervezetekben…

b.) Célunk – a nyugatnémet militarista és neofasiszta vezetõ körök minél nagyobb méretû leleplezése – érdekében arra kell törekednünk, hogy az Eichmann-ügy minél szélesebb nyilvánosságot kapjon. Az izraeli kormány ugyanis Eichmann elfogásával olyan eszközök birtokába jutott, amelyek alkalmasak arra, hogy a nyugatnémet kormányt sakkban tartsa. Az izraeli kormánynak módjában áll a mai nyugatnémet vezetõk súlyos kompromittálása Eichmann vallomásának segítségével, ugyanakkor az izraeli kormánytól függ, hogy ezt megteszi-e, vagy a nyugatnémet kormánnyal alkudozásba bocsátkozik, hogy cserébe a leleplezés megakadályozásáért különbözõ – fõleg gazdasági – elõnyöket csikarjon ki. Javasolt lépéseink nagymértékben zavarhatják és akadályozhatják az izraeli-nyugatnémet zsarolási és egyezkedési manõvereket.

c.) Eichmannt szeretné megszerezni a Német Szövetségi Köztársaság is – s ebben a törekvésében láthatóan nyugati körök támogatására számíthatnak – mert csak így érezheti magát teljes biztonságban Eichmann esetleges kompromittáló vallomásai ellen, másrészt ezzel is a nácizmus ellenségének színében tüntetheti fel magát. Hasonló érdekek közös nevezõre hozták ebben az ügyben az Argentin Köztársasággal, amely szintén igen kellemetlen helyzetbe kerülhet nagyszámú náci rejtegetése miatt. Ezért máris közösen „antiszemita hullámmal” fenyegetik Izraelt Eichmann „elrablása” miatt…

Budapest, 1960. június 24.

Péter János Hollai Imre

a külügyminiszter elsõ helyettese az MSZMP KB Külügyi Osztályának vezetõje

RÉSZLETEK A JAVASLAT VITÁJÁBÓL

Szirmai István elvtárs:

Fel szeretném hívni az elvtársak figyelmét olyan körülményre, amely nem szerepel az elõterjesztésben. Ennek az Eichmannak elfogatásában és elítélésében az izraeli kormány olyan szempontból is érdekelt véleményem szerint, hogy vannak bizonyos dolgok, amelyek az izraeli kormányt és a cionista mozgalmat súlyosan kompromittálják. Ezekrõl Eichmann is tud és azokat az izraeliek nem akarják napvilágra hozni. Ilyen tényezõ is van. Volt az a bizonyos Kaszner-ügy, akit az izraeli kormány lövetett agyon, hogy befogja a száját. Ez is egy zavaros dolog volt, de a lényeg az, hogy még maga az izraeli kormány feje is érdekelt ebben a dologban, mert neki is voltak összeköttetései a Gestapóval. Egy igen érdekes dolog van itt. Eichmannt elrabolták Argentínából, s mikor ez nyilvánosságra került, rá 3 napra leégett az a nagyterem, ahol az ilyen nyilvános tárgyalást le lehetne bonyolítani. Ez sem egy utolsó dolog.

A következõket javasolnám: A mi agitációnk ne csak olyan irányba hasson, az Eichmann-perbõl olyan hasznot húzzon, hogy a Német Szövetségi Köztársaság fasisztái leleplezõdjenek, hanem arra kell törekedni, hogy az izraeli kormány is le legyen leplezve. Tehát kétfelé kell, hogy irányuljon az agitáció. Fõ követelésünk, aminek hangot kell adni, az legyen, hogy nemzetközileg teljes nyilvánosságot biztosítsanak a pernek…

Kádár János elvtárs:

A következõket ajánlanám: Egyetértek az egész elképzeléssel, de vannak meggondolásaim. Nem jó ezekkel a nyomorult, fasiszta ügyekbõl kizárólag zsidókérdést csinálni. Ha mi ebben a dologban fellépünk, a döntõ az legyen, hogy ez az Eichmann a magyar állampolgárok százezreit gyilkolta meg. Ennek a vonalnak kell erõsnek lennie, ne az a vonal legyen, hogy zsidókérdést csinálunk ebbõl az ügybõl. Eichmann nemcsak zsidókat gyilkolt meg, mások is voltak ott. Ez nem zsidókérdés, ez a fasizmus és az antifasizmus kérdése.

Elismerjük az izraeli bíróság jogát ebben a dologban. A zsidókról csak ennyit. Erre vigyázni kell.

A következõket lehetne itt mondani: Eichmann háborús bûnös, fasiszta, tudomásunkra jutott, hogy az izraeli kormány fogságában van. Ezután jöhetne az, hogy mit akarunk csinálni.

Azt is helyes volna úgy felállítani, hogy elõször is az izraeli bíróság tartson nyilvános tárgyalást, s azon a tárgyaláson vehessen részt megfigyelõként – nem vádemelõként, szerintem az nem járható út jogilag, hogy egy állam bíróságánál egy másik állam képviselõje vádemelõként lépjen fel – magyar megbízott. Tudomásunk van arról, hogy Eichmann háborús bûnös az izraeli hatóságok birtokában van. Követeljük, hogy a tárgyaláson az illetékes magyar szerv képviselõje részt vegyen…

Második követelésünk: Követeljük, hogy az ott fegolytatott tárgyalás után Eichmannt a magyar hatóságoknak adják ki. S majd itt fogjuk mondani azt, hogy ez jogos, mert zsidó emberek … stb. Mi ott semmit ne mondjunk. Ez a két célunk van, amit mi követelünk. Ennek érdekében hogy mit csinálunk, az megint más kérdés.

Egyeztessük a megnevezett baráti országokkal – ez helyes. Másik feladat, megfelelõ dokumentumok összeszedése. Bizonyos anyagok publikálása. Az nem lesz célszerû, hogy minden lap elsõ négy oldala ezzel legyen tele. Ezt nem kell csinálni. Utána az van, hogy Argentínával mit csináljunk. Ez egy önálló kérdés, ez nem fér össze az Eichmann-üggyel. Ez mérlegelendõ. Mérlegelendõ, hogy célszerû-e, vagy nem célszerû. Ezt erõsen mérlegelni kell, mert most úgy vagyunk velük, hogy nagysokára elszánták magukat, hogy mozdonyokat vesznek tõlünk. S ha ezzel a dologgal túl sokat foglalkozunk, akkor háborús bûnöst sem kapunk tõlük, de mozdonyt se vesznek tõlünk…

Szerkesszék meg újra ezt a dolgot. Egyébként egyetértünk a kérdéssel.

SZIGORÚAN titkos!

Konzultációs kérdések az Eichmann-üggyel kapcsolatban a Szovjetunió, Lengyelország, Csehszlovákia, a Német Demokratikus Köztársaság, Románia külügyminisztériumához

1.) A politikai irányelv kérdése

2.)

Eichmann és társai bûncselekményeire vonatkozó dokumentumok nyilvánosságra hozásánál az antifasiszta front bázisáról kellene támadni:

a.) a nyugatnémet neofasizmust,

b.) a cionizmust,

c.) a Vatikánt (Eichmann vatikáni segédlettel került Argentínába).

Ezért Eichmann és társai bûncselekményeinek feltárásánál figyelmet kellene fordítani – a zsidók ellen elkövetett bûncselekmények mellett – az egyéb különbözõ haladó személyek, mozgalmak, hazafiak ellen elkövetett cselekményeikre is.

Mivel Eichmann bûncselekményei legnagyobb részét Lengyelországban lengyel állampolgárok ellen követte el, ezért helyesnek látszanék, ha akcióink élvonalában a lengyel elvtársak lennének.

2.) Az izraeli bíróság illetékességének problémája

Ezzel kapcsolatban a következõ kérdések tisztázása szükséges:

a.) Ha az izraeli bíróság illetékességét Eichmann bûncselekményei egész körére vonatkozóan elismernénk, annak a következõ káros következményei lennének:

aa.) Abba a látszatba kerülnénk, mintha elismernénk Izrael kormánya ama törekvésének jogosultságát, hogy magát általában a zsidók képviselõjének tekintse.

ab.) Ellentétbe kerülnénk a szövetséges és társult hatalmak 1943 októberében Moszkvában elfogadott nyilatkozatával, amely szerint a háborús bûnösök ott felelnek tetteikért, ahol azokat elkövették.

ac.) Magunkat olyan helyzetbe hoznánk, amelyben nem tagadhatnánk meg az Eichmannra vonatkozó adatszolgáltatást.

ad.) Ezzel viszont elõsegítenénk, hogy Izrael kormánya a saját politikai céljaira használja ki az Eichmann-ügyet.

ae.) Végül: veszélyeztetnénk azt a jogunkat, hogy Eichmannt kikérjük.

b.) Ha az izraeli bíróság illetékességét semmi vonatkozásban sem ismerjük el, ebbõl a következõ hátrányos következmények eredhetnek:

meg kell tagadnunk az Eichmannra vonatkozó adatszolgáltatást, ind hivatalos, mind magánjellegû formáit.

Ezzel alkalmat adnánk egyfelõl arra, hogy az izraeli bíróság a bûncselekmények körét leszûkítse, másfelõl arra, hogy sorozatos propagandatámadásaikban azt állítsák, hogy a szocialista országok nem nyújtanak segítséget egy fasiszta háborús bûnös bûncselekményeinek feltárásához. Ebben az esetben az izraeli bíróság várható inkorrekt eljárásával szemben nehezen tudunk bírálatot gyakorolni.

c.) Felmerül a kérdés: el lehetne-e ismerni az izraeli bíróság részleges illetékességét. A részleges elismerés alapja lehetne a következõ:

A szövetséges és társult hatalmak 1943 évi moszkvai nyilatkozata kimondta, hogy ki-ki ott felel bûncselekményeiért, ahol azokat elkövette, de ezt azon az elvi alapon mondta ki, hogy az a nép ítélkezhessék, amelyik rovására a bûncselekményeket elkövették.

Most nagy számban élnek az azóta létrejött Izrael államban annak állampolgáraiként olyan személyek, akik korábban a Szovjetunió, Lengyelország, Csehszlovákia, Románia és Magyarország területén éltek. Ezek legtöbbje olyan, aki ellen Eichmann bûncselekményeket követett el részben közvetlenül személyük, részben hozzátartozóik ellen.

A részleges illetékesség az ilyen izraeli állampolgárok ellen elkövetett bûncselekmények körére vonatkoznék.

Ha az izraeli bíróság részleges illetékességét elfogadjuk, megmarad továbbra is jogalapunk Eichmann kikérésére, ugyanakkor megvan a lehetõségünk izraeli állampolgárok rovására elkövetett konkrét bûncselekményekkel kapcsolatos adatszolgáltatásra. Ebben az esetben nem érhet bennünket az a propaganda-vád, hogy megnehezítjük egy háborús bûnös ellen az eljárást.

3.) Az esetleges kikérési eljárásnak valószínûleg csak propaganda jelentõsége van. Nem valószínû ugyanis, hogy a kikérési igénynek az izraeli hatóságok helyt adnak. A kiadással ugyanis csökkentenék saját lehetõségeiket az Eichmann-ügy politikai és gazdasági kiaknázására Nyugat Németországgal és az arab országokkal szemben. Továbbá a kiadás azzal a következménnyel járna, hogy Eichmann mind a cionizmussal, mind az Argentínából való elszállításával kapcsolatban az izraeli kormány szempontjából nem kívánatos információkat adna elkerülhetetlenül a szocialista országok hatóságainak.

Ennek ellenére megvannak a politikai elõnyei a kikérési eljárásnak. A kikérés elutasítása után ugyanis az izraeli kormány politikájának bírálatára is alkalmat adó lehetõségeink nyílnának az Eichmann bûncselekményeire vonatkozó dokumentációnk fokozatos publikálására, sõt esetleg – az Oberlander-per mintájára – a per távollétében való lefolytatására…

4.) Adatszolgáltatás az izraeli hatóságok számára

Amennyiben izraeli hatóságok közvetlenül keresik meg a mi országaink egyes állampolgárait információ és adatszolgáltatás kérésével, ezek adják azt a választ, hogy ebben az ügyben csak saját államuk hatóságai rendelkezésére állhatnak.

Saját hatóságainkhoz érkezõ hivatalos izraeli megkeresésekre olyan jellegû és mértékû anyagot adunk át, amilyen és amennyi a mai izraeli állampolgárok jelentõs része ellen elkövetett bûncselekmények dokumentálásával, perrendszerûen érvényesíthetõ bizonyítást szolgáltat a legsúlyosabb ítélet meghozatalához.

5.) A válaszadás problémája az eddigi izraeli megkeresésekre

Lengyelországban, Csehszlovákiában, Magyarországon is jelentkezett az izraeli külképviselet azzal az érdeklõdéssel, hogy bizonyító adatok gyûjtésében segítséget nyújthatnak-e az illetékes hatóságok az izraeli ügyészségnek. A fentiek figyelembevételével erre a megkeresésre, ami eddig még nem hivatalos jellegû a szó szoros értelmében, a következõ nem hivatalos választ lehetne adni:

Eichmann esetére érvényes a szövetséges és társult hatalmak 1943 évi nyilatkozata, amely szrint a háborús bûnösök ott felelnek cselekményeikért, ahol azokat elkövették. Mivel azonban Izraelben számosan élnek olyanok, most mint izraeli állampolgárok, akik ellen Eichmann közvetve és közvetlenül fõbenjáró bûncselekményeket követett el, ezért az izraeli igazságügyi szervek részleges illetékessége elismerhetõ Eichmann bûncselekményeinek arra a körére, amelyben mai izraeli állampolgárok ellen közvetve vagy közvetlenül elkövetett bûncselekményei taroznak. Ennek megfelelõen az illetékesség körébe tartozó, e bûncselekményekre vonatkozó bizonyító anyag kiadására készek lesznek igazságügyi hatóságaink, ha ebben az ügyben hivatalos megkeresést kapnak…

A per lefolytatásával kapcsolatosan viszont kérjük a nyilvánosság biztosítását és azt, hogy ügyészségünk megfigyelõje a tárgyalásokon jelen lehessen…

Budapest, 1960. július 19.