A könyvekhez és az olvasáshoz, azt hiszem minden gyûjtõnek számos személyes mániája kapcsolódik, ezek közül csak egyet emelnék ki, melyet Roland Barthes említ meg, nevezetesen a kölcsönzött és birtokolt könyv közti fontos különbséget, ami sokak szemében komikusnak tûnhet. A könyvembereknek azonban nyilvánvaló, hogy a könyv-fétis rituáléjának a kiválasztás mellett megvásárlásának helye is lényeges eleme. Más azt egy szakboltban lapozgatni, szagolgatni vagy a plázában, a saláta mellé a kosárba dobni. „A könyvnek meg kell adni a tiszteletet, a könyv nem krumpli” – mondja Rédei Éva üzletvezetõ, a könyvárusítással kapcsolatban, és itt el is érkeztünk írásunk tulajdonképpeni tárgyához, a könyvesbolthoz, amibõl a látszat ellenére meglepõen kevés van Budapesten. Könyvárus berkekben azt beszélik csupán három: a Pont, az Írók Boltja és a Láng Téka. Régi adóságot törlesztünk tehát, amikor végre szót ejtünk e kicsiny, már-már judaisztikai szakboltként mûködõ Pozsonyi úti üzletrõl, habár az olvasók közül nyilván sokan teszik fel magukban a kérdést: ki ne ismerné? És valóban, ki ne ismerné a Pozsonyi út lakóinak kedvenc könyvesboltját, ahol a vevõkör inkább széles baráti társaság, ahol mindig élénk csevegésbe csöppenünk, mintha egy klubba lépnénk be, és aminek visszatérõ vásárlói a repülõtérrõl egyenesen ide sietnek, mondván, ez a zsidó könyvesbolt. Nem véletlenül. A környék kész mitológia, az egyetlen a városban, ahol folyik még valamiféle civil zsidó élet, és ebben nem kis szerepe van a Láng Tékának. A több mint egy évtizede alakult, eleinte könyvkiadással is foglalkozó elsõ maszek könyvesbolt alapítóinak egyik célkitûzése az volt - aminek bátran mondhatjuk, sikerült megfelelnie -, hogy az általános könyvkínálaton túl, a zsidó tárgyú könyvek szinte teljes választéka megtalálható, vagy külföldi kiadványok esetén, rendelés útján, gyorsan beszerezhetõ legyen.

Könyvesboltba nem csak vásárolni járunk, olykor csak elnézegetjük a zsúfolt kirakatszekrényeket, vagy véges anyagi készleteinken búsulva és a bõség zavarában tobzódva, fellapozzuk az újonnan megjelent könyveket, jobb esetben meg Borgeshez hasonlóan csak azon szomorkodunk, milyen kár, hogy nem vihetjük haza, mert otthon már van egy példányunk. Meg még valami másért is, és ez az a bizonyos atmoszféra, ami megmagyarázhatja, miért van Budapestnek csak három könyvesboltja. Az itt dolgozók ugyanis tudják, hogy ez a szakma a könyv szeretetérõl szól. Szenvedélyrõl és szakértelemrõl.

Rédei Éva egyik legújabb büszkesége, a náluk is árusított In the Land of Hagar címû, a magyarországi zsidóság történelmét feldolgozó, eddig csak idegen nyelveken olvasható, gazdagon illusztrált kötet. Talán egy évtizedek múlva írt hasonló mûben már a Láng Téka is helyet kap. Az ilyen szigetektõl úgy érzem, hogy mégiscsak élhetõ ez a város.