A világ feszültségektõl legsûrûbben behálózott válsággóca a Közel-Kelet, amely nem mást jelent mint Izrael és a ñ palesztinok által képviselt ñ arab világ konfliktusát. Ezen belül a gyújtópont Jeruzsálem: a város megosztásának kérdése volt az egyik fõ gond, amelyen a Camp David-i béketárgyalások elbuktak. Jeruzsálemen belül a feszültségek a Templomhegy körül a legerõsebbek: Ariel Saronnak, az akkori ellenzék vezetõjének két évvel ezelõtti negyedórás sétája a hegy tetején elegendõ ürügy volt a palesztinoknak, hogy az izraeli békeajánlatra válaszul fegyveres felkelést robbantsanak ki. Maga az ñ eszközeiben minden eddiginél gátlástalanabb ñ háborúság is a hegy tetején álló Al Aksza mecsetrõl nyerte a nevét. A nyugati világ sajtója magától értetõdõ természetességgel használja az „Al Aksza intifáda” elnevezést, és nem igen érdeklõdik ennek eredete felõl. A mecset neve valójában azért lett kulcsfogalom, mert a palesztin (és arab) közvéleményben elterjedt téveszme szerint Izrael le akarja rombolni a moszlimok e szentélyét. „Veszélyben az Al Aksza!” ñ hangzik föl a jelszó számtalan arab tüntetésen, és ezen a paranoián csak az csodálkozik, aki nem tudja, hogy az arab világban ma virulnak a zsidóellenes nézetek: a kútmérgezéstõl és a rituális gyerekgyilkosságtól kezdve egészen a zsidó és izraeli világuralmi törekvésekig.

Ám az Al Aksza ñ egészen más okból ñ talán valóban veszélyben van. A Templomhegy déli fala táján ugyanis jókora ñ és egyre nagyobbodó ñ üreget fedeztek föl. Egyes statikusok attól tartanak, hogy a november 6-án kezdõdõ Ramadán havában, amikor a mecsetben naponta tízezrek imádkoznak, az üreg beszakadhat. Ennek következményei beláthatatlanok lennének, hiszen az arab/iszlám világ az ott uralkodó gondolkodás miatt azonnal Izraelt tenné felelõssé, és világos bizonyítékát látná annak, hogy a zsidók a mecset elpusztítására törnek.

Hogy az üreg miért keletkezett, azt pontosan nem tudni, ám izraeli szakemberek a Waqf tevékenységét gyanítják a dolog mögött. A Waqf a Templomhegy adminisztrációját irányító iszlám vallási hatóság. 1967-ben, mikor a Hatnapos Háború során a Templomhegy Izrael fennhatósága alákerült, Mose Dajan, akkori hadügyminiszter megállapodott a Waqf vezetõivel: vallási fennhatóságukat Izrael elfogadja, csupán a biztonsági felügyeletet veszi át. 1992-ben, a Palesztin Autnómia (PA) megszületésekor a helyzet annyit változott, hogy a Waqf vezetõit a Palesztin Autonómia (tehát Arafat) nevezi ki. Azóta természetesen a Waqf hûségesen követi a mindenkori PA irányvonalat. Ez utóbbi a „békefolyamatî idején sem volt túl baráti Izrael iránt: miközben folytak a tárgyalások, palesztin részrõl az ideológiai harc egy percre sem szünetelt. Így a mindenkori hivatalos PA álláspont az volt, hogy a hegyen soha semmiféle zsidó templom nem állt, így a zsidóknak itt nincsenek történelmi jogaik. E tételt hathatósan bizonyítandó, a Waqf a hegy tetején nagy munkába kezdett, melynek során hatalmas mennyiségû földet mozgattak meg és szállítottak el ñ minden bizonnyal az elsõ és a második templom korából származó régészeti maradványokkal együtt. A földmunkák hivatalos indoka egyébként az volt, hogy a helyszínt korszerûsítik, alkalmassá teszik a nagyszámú imádkozó kulturált befogadására. Az izraeli régészek és az általuk mozgósított értelmiségi közvélemény hiába tiltakozott: az egymást követõ kormányok mind attól féltek, hogy az iszlám indulatok gyújtópontjában álló Templomhegyen bármely izraeli lépés visszaveti vagy lehetetlenné teszi a további tárgyalásokat. (Mikor 199?-ban a városi hatóságok kijáratot nyitottak a Templomhegy oldalában, egy, a Templom korából származó alagút végén, palesztin részrõl többhetes, fegyveres összetûzésekkel tarkított zavargás volt a válasz. Akkor az a rémhír terjedt, hogy az izraeliek be akarják omlasztani a hegy tetején álló mecsetet.)

A Bizottság a Templomhegyi Maradványok Pusztításának Megakadályozására ñ melynek tagjai között olyan, nacionalizmussal nehezen gyanúsítható írók is akadtak, mint Amos Oz vagy A. B. Jehosua ñ csak tavaly õsszel tudta elérni, hogy a Saron-kormány a hegyen mindenféle építkezési anyag ki- és beszállítását megtiltsa. E döntés következtében ma is a hegytetõ közepén tátong egy, a Waqf által ásott hatalmas gödör ñ épp azon a helyen, ahol feltételezések szerint a hajdani templomok épülete állott. Egyes régészek szerint ez a felelõtlen lépés bontotta meg a hegy statikai egyensúlyát azzal, hogy felkavarta a vízelvezetõ hajszálerek finom rendszerét.

A Waqf azonban más helyeken is megbontotta a statikai (és politikai) egyensúlyt. A Salamon istállói néven ismert föld alatti termeket megtisztította, mecsetté alakította át és új kijárattal látta el. Új mecsetet építeni olyan termekben, amelyek egyes régészek szerint a második templom korából származnak ñ mindez nem a megbékélés szándékára utal. A „Marwani mecset” megnyitását követte a „Régi Al Aksza mecsetî megnyitása ñ ez alkalommal is a hegy alatti alagútrendszer egy ñ a második Templom idejébõl származó ñ részét tisztították meg, bõvítették ki. A Barak-kormány mindehhez úgy adott engedélyt, hogy az izraeli régészeti hatóságot meg sem kérdezte.

A Waqf szerint viszont minden a régészeti szempontok teljes tiszteletben tartásával történt: a feltáráson régészek is jelen voltak és mindent dokumentáltak. Hogy hol van az a dokumentáció? Mindenesetre az izraelieknek nem mutatják meg.

A Héber Egyetem Régészeti Intézetének professzora Dr. Eilat Mazar úgy véli, hogy a Waqf valódi célja minden zsidó régészeti emlék elpusztítása. „Régészeti feltárást nem markológépekkel szoktak végezniî ñ indokolja véleményét.

A régészek az izraeli kormányt is hibáztatják, amely szerintük koncepciótlan, nem erélyes, és csak többszöri nógatás után volt hajlandó lépni. Csakhogy ami a régészeknek szakmai ügy, az a kormánynak néha háborús ok is lehet: a Templomhegyen ma minden lépés robbanásveszélyes.

Ezenközben az üreg ñ izraeli szakemberek szerint ñ nõ, és fönnáll a veszély, hogy a fal azon a szakaszon beomolhat. A Waqf szerint viszont ettõl nem kell tartani. Az intifáda kitörése óta a helyzet annyira elmérgesedett, hogy egy közös szakértõi bizottság összetételérõl sem sikerült megállapodni. A Waqf nem engedi a helyszínre az izraeli szakembereket, mert szerinte külsõ reparálással a veszély kiküszöbölhetõ. Az izraeli hatóság viszont ehhez nem járul hozzá, mert szerinte ez csak tüneti kezelést jelentene.