A testület határozatképesnek bizonyult, így a küldöttek, Kardos Péter fõrabbi nyitóimája után elfogadták a napirendi pontokat, melyek közt az ingatlanok eladásának ügye, illetve a tervezett költségvetés szerepelt. Ekkor jelentkezett szólásra Olti Ferenc, aki még a napirend elfogadása elõtt szerette volna elõadni mondandóját.

Terjedelmes hozzászólásában régebbi problémákat is felvetett, így például a hitközség alapszabályának hiányosságait. A szervezet bejegyzési okmányán Zoltai mellett egyedül a tíz éve elhunyt Reich László neve szerepel, az átírás elmulasztása azonban egyformán terheli az összes eddigi elnököt és vezetõséget. Fel is merült a kérdés, hogy Olti miért nem jelezte rögtön, amikor ez a gond tudomására jutott. Mint Olti fogalmazott, a demokratikus mûködési rend csupán díszletként szolgál a „monolitikus diktatúra” elõtt, hiszen tíz éve semmiféle reformra, de még érdemi vitára sem került sor, ez pedig a demokráciára oly kényes zsidó világban elképzelhetetlen. Az irányítás, vélekedése szerint, az egymást váltó elnökök ellenére mindvégig Zoltai Gusztáv kezében volt, aki évi hárommilliárd forint felett rendelkezik minden kontroll nélkül. Ez pedig egy hárommilliós alaptõkéjû kft-ben is elképzelhetetlen.

Olti Ferenc már korábban is kardoskodott a külsõ számvizsgálók bevonása mellett, mivel az e tekintetben meglehetõsen nagy szabadságot adó egyházi törvény a belsõ önrendelkezésre bízza az ellenõrzést. Ez azonban azt a képtelen helyzetet eredményezte, hogy a számvizsgáló bizottság tagjai függõségi viszonyba kerültek attól, akit vizsgálniuk kell – vagyis Zoltai Gusztávtól. Visszaélésekkel kapcsolatos konkrét vádakat nem fogalmazott meg, hangsúlyozta, hogy csupán azok lehetõségére kívánta felhívni a figyelmet, és nem a számvizsgáló bizottságot akarta meggyanúsítani. Ennek ellenére mégis az ingatlanügyek körüli „maszatolásról” beszélt. Megemlítette még a zsidóság különbözõ irányzatai közötti párbeszéd hiányát, és arról is szót ejtett, hogy a zsidó értelmiség nem tekinti partnernek a hitközséget, melynek amúgy is rendkívül kevés tagja van. Felrótta ezen kívül, hogy a magyar zsidóság, a nemzetközi zsidó világon belül nem a létszámának megfelelõ respektust élvezi. Noha elismerte Zoltainak bizonyos érdemeit, eddigi mûködését összességében kártékonynak nevezte.

*

Olti Ferenc tehát, nem kis megrökönyödést keltve ezzel, önkéntes lemondásra szólította fel Zoltai Gusztávot, mert ekkor – úgymond – még emelt fõvel távozhat. Ez esetben – folytatta – Zoltai megbízása végéig megkapná ügyvezetõ igazgatói fizetését és továbbra is a Hegedûs Gyula utcai templomkörzet elnöke maradna. A szónok ezután javasolta, hogy egy szakértõkbõl álló csoport – amelybe többek között Verõ Tamás rabbit és dr. Szeszlér Tibor ügyvédet (a B’nai B’rith volt elnökét) ajánlotta – egy hónap alatt dolgozza ki az új alapszabályt. A munka elkészültéig átmeneti költségvetés lenne érvényben, az új ügyvezetõt pedig nem megválasztanák, hanem a választott tisztviselõk neveznék ki.

Zoltai Gusztávot láthatólag felkészületlenül érte a támadás, így igen indulatosan reagált. Fõként személyes sérelmeit említette meg, mint például azt, hogy Olti (akit egyébként nem is kívánt néven nevezni) a

nevezte õt (ezt egyébként vállalta is). Olti Ferenc erre a történetre egészen másképpen emlékszik, csakúgy, mint arra a puccskísérletre, amit Zoltai állítása szerint õ szervezett Feldmájer Péter korábbi elnök ellen. Noha Zoltai Gusztáv tanúkat is megnevezett, sem õk, sem a többi érintett nem szólt hozzá a vitához, Olti pedig cáfolta az elhangzottakat. Az elhangzott súlyos vádak és sejtetések nem nyertek bizonyítást. Egyébként mindkét fél többször hangoztatta, hogy nem kíván részt venni a sárdobálásban.

Mindezek után Zoltai Gusztáv hirtelen felindulásból lemondott, és csak hosszas kérlelés után tért vissza a terembe, miután a közgyûlés ismételten az eredeti napirend elfogadása mellett döntött. Mivel azonban az ilyen esetekre vonatkozó szabályokra senki nem emlékezett, kétségek merültek fel, lehet-e egyáltalán folytatni az ülést.

*

Várható volt, hogy a hallottak után sokan Olti hátsó szándékaira kezdenek gyanakodni. Így is történt, noha Olti többször leszögezte, hogy nem kíván indulni az igazgatói posztért. Felszólalását többen mégis a tavasszal esedékes választás elsõ kampánybeszédének tekintették. Azt állították, hogy Oltinak nincs joga demokratizálásról beszélni, mivel sok esetben maga is ugyanúgy járt el, mint azok, akiket bírált. Heisler András elöljárósági tag közölte, hogy Olti több külföldi konferencián a hivatalossal ellenkezõ álláspontot képviselt, ezekrõl az útjairól nem készített beszámolót, illetve a maga belátása szerint osztott szét külföldi pénzösszegeket. Olti megnyilvánulását „dramaturgiailag megtervezettnek”, „visszataszítóan emelkedettnek” minõsítette. Felszólalása végén, Lõwy Tamás és Deutsch Róbert rabbik után harmadikként kérte Olti lemondását. Ez a megoldás kétségkívül, ha nem is nagyobb, de hangosabb tetszést aratott.

Olti mondandójának tartalmi elemeirõl egyébként is kevés szó esett, a legtöbben ugyanis annak hangnemét tartották elfogadhatatlannak. Senki nem állt ki mellette, azt azonban, hogy valakit véleménye miatt lemondassanak, sokan az ellenzék antidemokratikus kizárásaként értékelték. A küldötteket csak az õket delegáló körzet hívhatja vissza, a közgyûlés csupán az általa ráruházott tisztségtõl foszthat meg valakit. Egyesek azonnali szavazást sürgettek, mások egy rendkívüli közgyûlés összehívását szorgalmazták. A napirend módosítását hosszas vita és szavazás elõzte meg, míg végül Zoltainak bizalmat szavaztak, Olti tisztségét pedig visszavonták. A szavazás eredményét viszont nem fogadták el egyöntetûen, mivel senki nem tudta, hogy a kilenc tartózkodást az igen vagy a nem szavazatokhoz kell-e számolni. Ugyanakkor az is elsikkadt a vita hevében, hogy tulajdonképpen mirõl is folyt a szavazás: Olti visszahívásáról, avagy a beszéd hangnemének elutasításáról. A vita nem zárult le egyértelmûen, ráadásul többen titkos szavazást sürgettek. Az ekkorra eluralkodott hangulatot mindenesetre jól jelzi Kardos Péter hozzászólása, amiben lemondott a záró ima megtartásáról.

Ekkor kerülhetett csak sor a hivatalosan elfogadott napirendi pontokra, amelynek keretében elsõként Hajabács Júlia gazdasági beszámolóját hallhattuk az ingatlanok hasznosításáról, azok tervezett vagy már befejezett felújításáról, illetve az új körzeteknek, intézményeknek nyújtott anyagi támogatásokról, szociális intézkedésekrõl. A részben még csak tervezett 2003. évi költségvetést a közgyûlés elfogadta. Olti Ferenc a Boróka utcai ingatlan eladásával kapcsolatos részletekrõl érdeklõdött még, Deutsch László újpesti rabbi pedig arra kért garanciát, hogy a hamarosan felújítandó újpesti szakszociális otthonnak a lakói elsõsorban az erre rászorulók zsidók, ne pedig más vallásúak közül kerüljenek ki. A közgyûlés Lõwy Tamás záró imájával végzõdött.

Nem meglepõ, hogy a négy nappal késõbbi, november 24-i

hasonló forgatókönyv szerint zajlott le. Markovics Zsolt fõrabbi nyitóimája után a közgyûlés elfogadta a napirendi pontokat, vagyis a jövõ évi költségvetés megvitatását és Zoltai Gusztáv beszámolóját.

Elsõként Tordai Péter elnök foglalta össze az elmúlt év kulturális, politikai és külügyi téren elért eredményeit, különös tekintettel az éledõ vidéki hitéletre, a kárpótlásokra és az ORZSE eredményeire, ahol nemrégiben két nyelvbõl is akkreditált nyelvvizsgaközpont létesült. Kitért a jövõbeni tervekre is, így megtudhattuk, hogy Budapesten konferenciát rendeznek a nyolcvanéves Randolph L. Braham professzor tiszteletére, és tervezik egy köztéri holocaust-emlékmû felállítását, de természetesen szóba került Kertész Imre Nobel-díja is. Mindenek elõtt azonban a közgyûlés tagjai egyperces néma csenddel adóztak a nemrég elhunyt Israel Sela, a JOINT magyarországi vezetõje emlékének.

Hajabács Júlia gazdasági vezetõ a tavalyi rendezvényeket és az ingatlanhelyzetet értékelte, e mellett pedig elõterjesztette a jövõ évi költségvetést. Szeszler György, a számvizsgáló bizottság elnöke ezt, csak mint tervezetet javasolta elfogadásra, hiszen a bevételek csaknem nyolcvan százaléka a költségvetési törvénytõl függ, ami jelen pillanatban még ismeretlen. A végleges költségvetés megszavazására a jövõ év elején kerülhet sor – javasolta – egy rendkívüli közgyûlésen. Ugyanakkor felhívta a figyelmet az elszámolási rendszer korszerûtlenségére, és – korábbi álláspontjával ellentétben – õ is külsõ számvizsgálók bevonását javasolta. Hasonló javaslatáért két éve Olti Ferencet (saját szavaival éve) „kiátkozták”. Az elsõ észrevétellel Hajabács Júlia is egyetértett, azt azonban hozzátette, hogy a belsõ elszámolásért felelõsséget vállal, ami szerinte még túl bürokratikus is.

Olti Ferenc igyekezett kevésbé indulatosan elõadni csütörtöki beszédét, mégis kirukkolt néhány újdonsággal. Egyrészt nehezményezte, hogy az általa elmondottak tartalmát nem vitatták, a róla szóló szavazás nem volt titkos, és az õ szavazatát nem számolták, ezt a feltételezést azonban Streit Sándor Bzsh-elnök egyértelmûen elutasította. Olti a már fentebb említett új alapszabály kidolgozására Verõ Tamást, Tordai Pétert, és dr. Szeszlér Tibort javasolta, amirõl az érintett személyek egyike sem tudott elõzetesen. Ez után bejelentette, hogy az új elnökjelöltek számára külön pénzalapot kell létrehozni, saját kampányukra, az Új Életnek pedig cenzúra nélkül egyformán minden jelölt számára nyitva kell állnia. Többen ismét azzal vádolták, hogy önös érdekeit tartja szem elõtt, õ azonban újfent cáfolta, hogy jelöltetné magát. Végül megjegyezte, hogy Zoltainak ettõl kezdve el kell viselnie a nyílt beszédet, ami csütörtök elõtt még „felségsértésnek” számított.

Zoltai ezúttal már készült a válasszal, újabb információkkal szolgálva arról, ki mit mondott, kinek a háta mögött. Szemére hányta Oltinak a Hit Gyülekezetével ápolt jó kapcsolatait, a náluk tett látogatását, de felhánytorgatta Olti szombathelyi beszédét is, melyben a következõ mondat hangzott el: A zsidóság, ha kell, ma már erõvel is megvédi magát. Ez a kijelentés állítólag majdnem Fröhlich Róbert, a magyar honvédségi tábori fõrabbijának állásába került, így Zoltait – amint fogalmazott – „sósavként marja a kétely”, vajon Olti nem külsõ biztatásra cselekedett-e.

Zoltai hangsúlyozta, Oltinak nincs beleszólása abba, hogy õ a Hegedûs Gyula utcai templomkörzet elnöke marad-e. Bírtálta még Olti Ferenc tevékenységét az oktatási ügyek területén, amit Lõwy Tamás is erõsen kritizált. Állításuk szerint Olti súlyos szakmai mulasztást követett el, amiért alig tárgyalt a szakemberekkel, és nem látogatta az oktatási intézményeket. Schönberger András rabbi szerint Oltit csak addig érdeklik az alapszabály hiányosságai, amíg azzal másokat támadhat. Az alapszabály csak egy alelnökrõl beszél, nem pedig négyrõl, így õ is indítványozta Olti visszahívását, és határozati javaslatként felvetette az alelnökök számának ratifikálását. Heisler András és Fröhlich Róbert eleve elvetette, hogy a hitközségben diktatúra uralkodna, mondván, egy diktátorral nem üvöltözik és vitatkozik az ember. Heisler „demokratikus szenvelgésnek” nevezte Olti érveit és az információkkal való sáfárkodással vádolta. Olti mondatai igazak, a következtetései viszont rosszak, egyszóval demagóg, fogalmazott.

Mire a napirendi pontokra, így a költségvetési tervezet megszavazására került volna sor, a közgyûlés határozatképtelenné vált. Tordai Péter egyik kifakadásában azt is megjegyezte, hogy szervezett választási kampány folyik. Zoltai Gusztáv ekkor jelentette be, hogy felveszi a kesztyût és tavasszal

elnökként is jelölteti magát.

Éles hangú vita alakult ki az ülésen meghívottként résztvevõ, majd feldúltan távozó Schweitzer József nyugalmazott fõrabbi és Schõner Alfréd, a Rabbiképzõ Zsidó Egyetem rektora között. Schweitzer József nem kapott azonnali választ arra a kérdésére, hogy a Rabbiképzõ diákjai miért hagyták ott az intézmény zsinagógáját, megtörve ezzel a százhúsz éves hagyományt. Schõner írásban kívánt válaszolni, mire Schweitzer gyávának nevezte. Az országos fõrabbi egyébként fájlalta, hogy a vidéki küldöttek közül alig szólaltak fel. Bár most nem került elõtérbe a Budapest-vidék ellentét, azzal a véleménnyel, hogy a Mazsihisz csak a budapestiek képviseletének érzi magát, többen is egyetértettek. A közgyûlést Deutsch László imája zárta.