Ez a kárpótlás közösségünk azon tagjait érinti, akiknek hozzátartozói (szülõ, gyermek, házastárs) a náci megszállás alatt vesztették életüket. Az 1998-as költségvetési törvényben rögzített, még a Horn-kormány által elfogadott,30 ezer forintos összegrõl kapta nem hivatalos nevét. A döntést az Alkotmánybíróság — a Mazsihisz beadványa nyomán — megsemmisítette. Az Orbán-kormány az összeget 300 ezer forintra módosította, amelyet a Mazsihisz a visszamenõleges kamatokkal együtt lett volna hajlandó elfogadni. A tárgyalások nyomán, a 2002. decemberében elfogadott, 2003. évi költségvetés végül 400 ezer forintban határozza meg a kifizetendõ összeget. Dr. Egri Oszkár, a Mazsihisz ügyvédje úgy tájékoztatott, hogy a kárrendezési irodák július elején küldik ki az elsõ határozatokat, amelyek már a januártól esedékes kamatokkal megnövelt összegre szólnak. A határozat egy pénzre bármikor átváltható utalványt tartalmaz, amely addig kamatozik, míg eléri a 600 ezer forintot.

Az „aranyvonat” szállította a magyarországi zsidóktól elrabolt értéktárgyak jelentõs részét. A nyugat felé menekített szerelvény az amerikai csapatok kezére került. Tartalmának túlnyomó részét Amerikában elárverezték, és az így befolyt pénz 90 százalékát két zsidó szervezet, a Jewish Agency és a Joint Distribution Committee kapta meg, amely szervezetek ebbõl a pénzbõl (és egyéb forrásokból) finanszírozták a menekült zsidók letelepedését, rehabilitációját. Az egykori tulajdonosok sosem látták viszont értékeiket. Aki bizonyítani tudta, hogy vagyontárgyait elrabolták, az Magyarországon 1992 után kárpótlási jegyet kapott.

2000-ben az egykori károsultak közül tizenhárman perbe fogták az amerikai államot, amiért az javaikat nem juttatta vissza hozzájuk. Hosszadalmas jogi procedúra kezdõdött, mivel nem volt bizonyos, hogy az amerikai állam perelhetõ-e egyáltalán. Az igenlõ amerikai bírói döntés nyomán tett közzé felhívást a Mazsihisz, melyben kéri az érintetteket, hogy a rendelkezésre álló dokumentumokkal jelentkezzenek. Az adatlap egyben meghatalmazást is tartalmaz a dr. Egri Ügyvédi Iroda számára. Az iroda vezetõje, a Mazsihisz jogásza, dr. Egri Oszkár úgy tájékoztatott, hogy egyelõre csupán tájékozódás a céljuk, és további lépéseket – perbeszállás, vagy peren kívüli megegyezés – a majdani fejlemények függvényében akarnak tenni.

Dr. Peresztegi Ágnes nemzetközi jogász és egyben amerikai ügyvéd, aki korábban a Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítvány munkatársa volt, bírálta a lépést. Mint mondotta: nem világos, hogy a további lépések kinek a hatáskörébe tartoznak majd: a Mazsihiszébe, amely ezzel a feladattal megbízta dr. Egri irodáját, vagy dr. Egri irodájára, a Mazsihisztõl függetlenül. Nem tûnik ki, hogy az adatlapot aláírók mire adnak meghatalmazást, és terheli-e õket bármiféle költség, vagy fizetniük kell-e valakinek sikerdíjat. A Mazsihisz és a károsultak egyébként is ellenérdekû felek, hiszen a Mazsihisz érdeke a közösségnek járó kárpótlás megszerzése, míg az egyének személyre szóló kifizetéseket szeretnének. Továbbá sem a Mazsihisz, sem egy magyar ügyvédi iroda nem vállalhat képviseletet egy amerikai bíróság elõtt, csak segíthetnek az ügyfeleknek, hogy megfelelõ amerikai ügyvédi irodát találjanak. Az amerikai perben a felpereseket képviselõ egyik ügyvéd nemrég Budapesten járt. Neki az lenne a legjobb, ha sem a Mazsihisz, sem a Mazsök nem jelenne meg önállóan a perben, éppen a fent említett ellenérdekeltségük miatt. Nem ismert, hogy a Mazsihisz, amely az elveszett közösségi vagyonra, és a Mazsök, amely az örökös nélküli vagyonra formálhatna jogot, döntött-e már arról, hogy milyen pozíciót foglal el a perben a jövõben, s készek-e képviselni a magyar zsidóságot egy elõreláthatóan hosszadalmas, és politikailag is bonyolult érdekek mentén zajló eljárásban. A jelenlegi, teljesen kialakulatlan helyzetben, az idõs emberekben az a megalapozatlan remény ébredhet, hogy záros határidõn belül kárpótolják õket hajdani veszteségeikért. A bizonytalankodás nyomán külföldön pedig ismét az a benyomás alakulhat ki, hogy a magyar zsidóság nem képes egységesen fellépni és érdekeit védeni.

A német állam és német vállalatok által fölállított alapból azok kapnak 10 ezer márka értékû kárpótlást, akik a hajdani Németország területén, vagy német cégek, illetve a német állam részére bárhol kényszer- vagy rabszolgamunkát végeztek, vagy akiket a II. világháború idején bárhol gettóba zártak. Az ügyben a Claims Conference (CC) budapesti irodájától kértünk tájékoztatást, melynek vezetõje, Székely Judit úgy tájékoztatott, hogy a jogosultak közül eddig tízezren kapták meg a pénzt, és további hat és fél ezer jogosult várakozik még mindig. Jelenleg a „saját jogon” érintettek kérelmét intézik, a leszármazottak kérelmei még nem kerültek sorra. Arra nem tudott ígéretet tenni, hogy a kifizetések 2003-ban lezárulnak.

Az utóbbi fél évben a kifizetések üteme nagyon lelassult, az érintettek türelmetlen hívásai elárasztják a CC budapesti irodáját. Hírek szerint a kifizetés azért lassult le, mert a CC frankfurti irodája külön ellenõrzi azokat a csatolt dokumentumokat, amelyeket a Nácizmus Üldözötteinek Bizottsága (NÜB) illetve Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége (MEASZ) állított ki. Hírek szerint e két szervezet kiállított gettóról szóló igazolást olyanoknak is, akik a nyilas uralmat nem a budapesti gettóban vészelték át, hanem máshol bujkáltak. Utóbbiaknak ez a kárpótlás ugyanis nem jár. Székely Judit a fenti értesülést nem erõsítette meg, de annyit hozzátett, hogy a NÜB és a MEASZ igazolásai valóban nem a „legerõsebbek”.