Zoltainak mennie kell!
Részletek Olti Ferenc, a Bzsh elöljárójának, a Mazsihisz alelnökének felszólalásából

„A magyarországi zsidó életnek a rendszerváltás után volt egy felfelé ívelõ szakasza, az eredmények elvitathatatlanok… Arra számítottunk, hogy az egyes emberek önbizalmának és anyagi izmosodásának eredményeképpen létrejön ez az önbizalom növekedés a közösségi élet területén is, ami a zsidó közösségi önszervezõdés kiteljesedésével jár. A folyamat spontán módon 1989-ben elindult, majd a kilencvenes évek elején megállt. A Hitközség (praktikusan a BZSH és a MAZSIHISZ) ehhez a folyamathoz úgy járulhatott volna hozzá, hogy ezeknek a kívánatos folyamatoknak… kovásza, „meghitelezõje” lesz. Nem kell bizonygatnom, hogy ez nem történt meg. A nem szigorúan vallásos értelmiségi tömeg számára a Hitközség nem partner, avítt, nem vonz, hanem taszít. 50.000 potenciális adó-hozzájáruló helyett csupán 5.000-en adnak nyilatkozatot arra, hogy adójuk számukra ingyenes 1%-át a zsidó Hitközségnek adják. A valódi adakozók száma még siralmasabb képet mutat. A járadék nem minket illetõ teljes felhasználása nélkül már régen mûködésképtelenek lennénk….

Mindezen megkívánt folyamatok elindításához az szükséges, hogy az emberek nyugodtan bízhassanak abban, hogy ami a Hitközségben zajlik,az megfelelõ etikai alapokon, a demokrácia játékszabályai szerint, ellenõrzötten zajlik… Más szóval, itt nálunk, belül is olyan, félelemmentes demokrácia van, mint amire oly nagyon sóvárgunk odakint. A demokrácia az önszervezõdés éltetõ levegõje. Ez a demokrácia hiányzik innen, amit pedig még az igen sok sebtõl vérzõ alapszabályunk is sugall, és amely demokrácia nélkül senkit nem vesznek be érdemben abba a klubba, amit úgy hívunk, hogy Európa és nemzetközi zsidó közösség.

Az, hogy a Hitközséget körüllengi az anyagi kérdésekben való maszatolás áporodott szelleme, az, hogy a nemzetközi zsidó világban messze létszám- és szellemi adottságaink alatt van a respektünk, mind a demokrácia hiányára vezethetõ vissza...

A Választási Bizottság vezetõje a Hitközség alkalmazottja. Felette a munkáltatói jogokat az ügyvezetõ, Zoltai Gusztáv gyakorolja. És a Választási Bizottság ajánlja megválasztásra azt a testületet, amelynek az ügyvezetõt kell megválasztania, kellene kontrollálnia, sõt felette a munkáltatói jogokat gyakorolnia. Anakronizmus, más szóval diktatúra a demokratikus formák mögött. E diktatúrának nagyon sok káros hatása van (maszatos, félig, vagy egészen kipattant, ám kivizsgálatlan ügyek, a szélesebb közösségi célok negligálása, a különbözõ zsidó irányzatok közötti konfrontáció... a vagyoni helyzet áttekinthetetlensége, igen rossz nemzetközi reputáció, a fontos információk monopolizálása, eltitkolása, az össz-zsidó minimumprogram kialakításának elszabotálása, stb.) melyek mindegyikérõl külön lehetne és kellene beszélni…

Tíz év alatt egyetlen közgyûlés egyetlen határozata nem került átvezetésre az alapszabályon, legyen az a Rabbiság mint intézmény oly sokat vitatott létrehozása, vagy az egyes választási közgyûlések személyi határozatai.

Nem volt itt kérem Korn– vagy Lancz korszak, Streit-, vagy Feldmájer korszak, vagy Tordai-éra. Egy vezetõ van, aki egyúttal vezér is, és ez Zoltai Gusztáv. (BZSH-közgyûlésen elmondott beszéd.)

„…Ha az ügyvezetõ igazgató a súlyos és tarthatatlan helyzet miatt mégsem mond le, tudomásul kell vennie, hogy most már nyíltan beszélünk az anomáliákról, és a választáson ezt kell megmérni. Látják, ugye, hogy a változtatásnak egyetlen útja, ha ezen a poszton személycsere történik. Késhegyre menõ viták zajlanak az elnökök, alelnökök személyérõl, miközben ezeknek a választásoknak az eredménye szinte semmit nem befolyásol. Bármit mondhat, ígérhet bármely elnök, vagy akárki, azt az ügyvezetõ minden magyarázat nélkül negligálhatja. Ugyanez vonatkozik a testületek határozataira is. Ha marad a jelenlegi igazgató, ugyanolyan bezárkózó és kizárólagosságra törekvõ anakronizmus marad a Hitközség, mint eddig, sõt a környezet változása miatt a kontraszt még nagyobb lesz. Ahhoz, hogy a mai helyzetnek megfelelõ beengedõ, liberális irányvonal és a jelenlegi között választani lehessen, az ügyvezetõi posztra kell igazi alternatívákat állítani.

A jelenlegi ügyvezetõvel szemben a jelenlegi alapszabály szerint szinte esélytelen a fellépés, hiszen minden erõforrás felett kizárólagosan rendelkezik. Javaslom a közgyûlésnek, ha az a nem kívánt helyzet elõáll, hogy a jelenlegi ügyvezetõ nem mond le, akkor hozzunk létre pénzalapot a potenciális ellenjelöltek kampányának lehetõvé tételére. Ezt a pénzalapot ne az ügyvezetõ, hanem a BZSH és a MAZSIHISZ elnökébõl álló testület kezelje, és a potenciális jelöltek kampány-célokra ebbõl finanszírozhassák kiadásaikat. Rendelkezzen továbbá a Közgyûlés arról, hogy az Új Élet cenzúra nélkül rendelkezésre álljon a választási küzdelemben induló jelöltek számára, és lehetõségük legyen más, jelölteket küldõ hitközségek közösségét elérõ kommunikációs eszközök igénybevételére is….”
(Mazsihisz közgyûlésen elmondott beszéd.)

 

Navigációs panel

2002. decemberi számunk tartalma
Korábbi számaink tartalma
E-mail