|
„A magyarországi zsidó életnek a rendszerváltás után volt egy felfelé ívelõ szakasza, az eredmények elvitathatatlanok… Arra számítottunk, hogy az egyes emberek önbizalmának és anyagi izmosodásának eredményeképpen létrejön ez az önbizalom növekedés a közösségi élet területén is, ami a zsidó közösségi önszervezõdés kiteljesedésével jár. A folyamat spontán módon 1989-ben elindult, majd a kilencvenes évek elején megállt. A Hitközség (praktikusan a BZSH és a MAZSIHISZ) ehhez a folyamathoz úgy járulhatott volna hozzá, hogy ezeknek a kívánatos folyamatoknak… kovásza, „meghitelezõje” lesz. Nem kell bizonygatnom, hogy ez nem történt meg. A nem szigorúan vallásos értelmiségi tömeg számára a Hitközség nem partner, avítt, nem vonz, hanem taszít. 50.000 potenciális adó-hozzájáruló helyett csupán 5.000-en adnak nyilatkozatot arra, hogy adójuk számukra ingyenes 1%-át a zsidó Hitközségnek adják. A valódi adakozók száma még siralmasabb képet mutat. A járadék nem minket illetõ teljes felhasználása nélkül már régen mûködésképtelenek lennénk….
Mindezen megkívánt folyamatok elindításához az szükséges, hogy az emberek nyugodtan bízhassanak abban, hogy ami a Hitközségben zajlik,az megfelelõ etikai alapokon, a demokrácia játékszabályai szerint, ellenõrzötten zajlik… Más szóval, itt nálunk, belül is olyan, félelemmentes demokrácia van, mint amire oly nagyon sóvárgunk odakint. A demokrácia az önszervezõdés éltetõ levegõje. Ez a demokrácia hiányzik innen, amit pedig még az igen sok sebtõl vérzõ alapszabályunk is sugall, és amely demokrácia nélkül senkit nem vesznek be érdemben abba a klubba, amit úgy hívunk, hogy Európa és nemzetközi zsidó közösség.
Az, hogy a Hitközséget körüllengi az anyagi kérdésekben való maszatolás áporodott szelleme, az, hogy a nemzetközi zsidó világban messze létszám- és szellemi adottságaink alatt van a respektünk, mind a demokrácia hiányára vezethetõ vissza...
A Választási Bizottság vezetõje a Hitközség alkalmazottja. Felette a munkáltatói jogokat az ügyvezetõ, Zoltai Gusztáv gyakorolja. És a Választási Bizottság ajánlja megválasztásra azt a testületet, amelynek az ügyvezetõt kell megválasztania, kellene kontrollálnia, sõt felette a munkáltatói jogokat gyakorolnia. Anakronizmus, más szóval diktatúra a demokratikus formák mögött. E diktatúrának nagyon sok káros hatása van (maszatos, félig, vagy egészen kipattant, ám kivizsgálatlan ügyek, a szélesebb közösségi célok negligálása, a különbözõ zsidó irányzatok közötti konfrontáció... a vagyoni helyzet áttekinthetetlensége, igen rossz nemzetközi reputáció, a fontos információk monopolizálása, eltitkolása, az össz-zsidó minimumprogram kialakításának elszabotálása, stb.) melyek mindegyikérõl külön lehetne és kellene beszélni…
Tíz év alatt egyetlen közgyûlés egyetlen határozata nem került átvezetésre az alapszabályon, legyen az a Rabbiság mint intézmény oly sokat vitatott létrehozása, vagy az egyes választási közgyûlések személyi határozatai.
Nem volt itt kérem Korn– vagy Lancz korszak, Streit-, vagy Feldmájer korszak, vagy Tordai-éra. Egy vezetõ van, aki egyúttal vezér is, és ez Zoltai Gusztáv. (BZSH-közgyûlésen elmondott beszéd.)
„…Ha az ügyvezetõ igazgató a súlyos és tarthatatlan helyzet miatt mégsem mond le, tudomásul kell vennie, hogy most már nyíltan beszélünk az anomáliákról, és a választáson ezt kell megmérni. Látják, ugye, hogy a változtatásnak egyetlen útja, ha ezen a poszton személycsere történik. Késhegyre menõ viták zajlanak az elnökök, alelnökök személyérõl, miközben ezeknek a választásoknak az eredménye szinte semmit nem befolyásol. Bármit mondhat, ígérhet bármely elnök, vagy akárki, azt az ügyvezetõ minden magyarázat nélkül negligálhatja. Ugyanez vonatkozik a testületek határozataira is. Ha marad a jelenlegi igazgató, ugyanolyan bezárkózó és kizárólagosságra törekvõ anakronizmus marad a Hitközség, mint eddig, sõt a környezet változása miatt a kontraszt még nagyobb lesz. Ahhoz, hogy a mai helyzetnek megfelelõ beengedõ, liberális irányvonal és a jelenlegi között választani lehessen, az ügyvezetõi posztra kell igazi alternatívákat állítani.
A jelenlegi ügyvezetõvel szemben a jelenlegi alapszabály szerint szinte esélytelen a fellépés, hiszen minden erõforrás felett kizárólagosan rendelkezik. Javaslom a közgyûlésnek, ha az a nem kívánt helyzet elõáll, hogy a jelenlegi ügyvezetõ nem mond le, akkor hozzunk létre pénzalapot a potenciális ellenjelöltek kampányának lehetõvé tételére. Ezt a pénzalapot ne az ügyvezetõ, hanem a BZSH és a MAZSIHISZ elnökébõl álló testület kezelje, és a potenciális jelöltek kampány-célokra ebbõl finanszírozhassák kiadásaikat. Rendelkezzen továbbá a Közgyûlés arról, hogy az Új Élet cenzúra nélkül rendelkezésre álljon a választási küzdelemben induló jelöltek számára, és lehetõségük legyen más, jelölteket küldõ hitközségek közösségét elérõ kommunikációs eszközök igénybevételére is….” (Mazsihisz közgyûlésen elmondott beszéd.)
|