Az ortodox hitközség által fenntartott, Dob utcai óvoda üzemel a legrégebben: a rendszerváltás elõtt ez volt az ország egyetlen zsidó óvodája. Egy éve költöztek át az Amerikai Alapítványi Iskola épületének földszintjére: tizenöt gyerekükkel összesen két termet vesznek igénybe. A sok kipás, ciceszes kisfiú és a héber betûs fali díszek láttán az embernek egy pillanatra az az érzése: Izraelben jár. Ez azonban csak a látszat. Fischer Miklósné, Piri néni meglepõ tapasztalata, hogy a szocializmusban több gyerek járt hozzájuk. Véleménye szerint azonban nemcsak arról van szó, hogy akkor még monopóliumuk volt, hanem arról is, hogy régen jelentõsebb volt az ortodoxia is. A rendszerváltás óta elöregedett a komoly vallásos életet élõ utolsó generáció is, így a gyerekek többségénél már egyáltalán nincs meg a megfelelõ családi háttér, mely fontosnak tartaná a vallásos oktatást.

– Legtöbbször a nulláról kell kezdeni az oktatást, és mikor a vallásról van szó, a gyerekek úgy néznek rám, mintha kínaiul beszélnék – panaszkodik Piri néni. A másik ortodox óvodát 1996 óta Gan Menachem néven a Chabad Lubavics üzemelteti az Orbánhegyen. A jóval igényesebb, kertes, modern intézményben az iskolásokkal együtt hatvan gyerek tanul. Oberlander Batsheva igazgatónõ szerint azért fontos a gyermekek vallásos nevelését a legkisebbeknél kezdeni, mert öt éves korig lehet egy gyereket igazán tanítani. Fischerné Piri néni is egyetért ezzel, több évtizedes pályafutása alatt úgy tapasztalta, hogy a hitbe bele kell nõni. Azért jó, ha már egész kicsikorban megtanulják a gyerekek az imákat, vagy hogy Istennek meg kell köszönni az ételt, mert igazán csak így kerülhetnek közel a valláshoz. A hitet és a vallást elvileg a családjukban kellene megtanulniuk, ám ma már kevesen tudnak ehhez eleget: így a nem ortodox családok esetében a nevelési intézményekre hárul a feladat. A nevelõk szerint ez azért veszélyes, mert hiába van egy gyereknek zsidó identitása, ha nem ismeri a tradíciókat, elõbb-utóbb asszimilálódni fog.

– „A gyereknek csak akkor tudunk valódi választást adni, ha alaposan megismerheti a zsidóságot is: a világi dolgokról amúgy is nap, mint nap nem zsidók közt az utcán, ismerõsöktõl vagy a televízióból értesül” – mondja Oberlander Batsheva, majd hozzáteszi: a zsidóságot pedig sajnos a legtöbb gyerek otthon nem tudja megismerni. „Márpedig ha egy gyereknek azt mondja az ember, "válassz": ebben a szobában van egy csoki, a másik szobában pedig egy nagyon-nagyon finom, óriási fagyi, ha a fagyit nem látja, legyen az akármilyen finom, biztos, hogy a csoki mellett dönt.”

Zugló külsõ, lehangolóbb részén mûködik tizenegy éve a Mazsihisz-féle Benjámin óvoda a hetvenes évekbeli kocka épület falait a szülõk nemrég átfestették nap-sárgára, a folyosókat dísznövényekkel, az udvart pedig a Joint játékaival díszítették. Rádainé Somosi Éva, az igazgató elmondta, hogy a neológ szellemiségû óvodát a szocialista idõszak negyven évében kimaradt hagyományok pótlására hozták létre. Az óvónõk többsége az alapításkor kezdte magát a zsidóságban komolyan képezni a Szochnut segítségével. Ide, csak úgy, mint a Lauder óvodába, túlnyomó részben olyan szülõk járatják a gyerekeiket, akik szekulárisak, vagy neológok, és céljuk, hogy pozitív zsidó identitást nyújtsanak. Jellemzõ, hogy néhány családban a gyertyagyújtást a gyerekek követelték ki az óvodában tanultak alapján. A Lauder óvodával kapcsolatban Konyor Sylvia óvónõ arról számolt be, hogy a legtöbb család nem csak azért viszi hozzájuk a gyermekét, mert szeretné a hagyományokat egy kicsit megismertetni. Legalább ennyire fontos az is, hogy a budai hegyekben lévõ óvoda nívós, tiszta, szép, jó a légköre, és a tantervet a gyermek egyéni fejlõdésének üteméhez szabják. A játék itt nagyobb szerepet kap. A szigorúbban vallásos óvodákkal ellentétben ide több gyerek jár – akadnak nem zsidók is – ezért természetes közösségre is lelnek a kicsik, nem a világtól teljesen elzártan cseperednek föl. A kiscsoportok megítélése ízlés-függõ: van, aki kifejezetten jónak tartja õket, mondván, hogy így több idõ és odafigyelés jut rájuk.

Verõ Tamás rabbi arról mesélt, hogy a vallásos zsidó családokban a gyerekek hagyományosan három éves koruktól járnak héderbe: itt alapozzák meg a zsidó tudást. Hat éves korukban már tudnak írni-olvasni, és a tórai történeteket is ismerik.A magyar ortodox óvodák hasonlítanak tudás-centrikusságukban leginkább a klasszikus zsidó intézményekhez: itt kétéves gyerekek már játékosan tanulni kezdik az alapimákat, énekelnek, reggel imádkoznak, megtanulják az áldásokat, a bibliai történeteket és az ünnepi szokásokat is. Szemléletüket tükrözi, hogy Noé bárkája és az özönvíz hetiszakasz kapcsán tanulnak a vízrõl, Jákob és Ézsau történetén keresztül pedig a családról és a testvéri kapcsolatokról. A Gan Menachemben és a Wesselényi utcai ortodox óvodában elõbb tanulják meg a gyerekek a héber ábc-t, mint a magyart, az óvoda végére már lassan tudnak olvasni is.

– „Akkor vittem át a gyereket az egyik ortodox oviból egy szekulárisba, mikor otthon megláttam, hogy furcsán mos kezet” – mondta egy pszichológus anyuka a rituális kézmosásról, majd hozzátette: „mi vallásosok vagyunk a magunk módján, de ezt, meg az állandó imádkozást már tényleg túlzásnak éreztem. Mi nem ilyenek vagyunk. Rájöttem, hogy a gyerekemnek elsõsorban szabad levegõ, jó társaság és sok játék, nem vallásos nevelés kell még ebben a korban. Elég lenne, ha vasárnaponként lenne egy-két olyan kiegészítõ program, ahol a gyerekek megismerkedhetnének a zsidó hagyományokkal”.

Tóthné Szil Katalin festõmûvész hat eltérõ identitású zsidó családdal közösen alapított Szentendrén egy Waldorf-óvodát két éve. Azért döntött az alternatív óvoda létrehozása mellett, mert Szentendrén csak úgy, mint a vidéki városok többségében, nincs zsidó szellemiségû óvoda. Bár a Waldorf-intézmények keresztény szellemiségûek és Mária kép is lóg a falon, még mindig jobbnak tartják ezt, mint az egyáltalán nem vallásos óvodákat. Az anyuka szerint, ha a vallással nem is, de legalább a hittel megismerkedhetnek itt a gyerekek és megtanulják, hogy vannak más vallások is az otthon rendszeresen gyakorolt – náluk ortodox – zsidóság mellett is. Ebben az óvodában ökumenikus szempontok érvényesülnek: az ünnepeket az évszakok változásához kötik. A gyerekeknek jó, ha egy adott ritmus szerint élnek, ezért tartja az anyuka hasznosnak az otthoni reggeli imákat, vagy azt, hogy Waldorf oviban étkezés elõtt „a kedves Földhöz és Naphoz” imádkoznak a gyerekek. Szerinte ebben a korban még ugyanennyit fognának fel a zsidó imákból is. Késõbb a Talmud Tórán majd behozzák a lemaradást.

Peresztegi Ágnes nemzetközi jogász is azt tapasztalta, hogy fiai – csak úgy, mint minden gyerek – születésüktõl kezdve hisznek Istenben. Véleménye szerint azonban ha nem megfelelõ – szekuláris, vagy keresztény közegbe kerülnek a gyerekek – a már egész kicsi kortól megfigyelhetõ csoportnyomás hatására félõ, hogy elfordulnak a zsidó vallásos élettõl.

A Benjámin óvodában és a Lauderben nem imádkoznak a gyerekek: csak péntekenként és az ünnepeken vannak zsidósággal kapcsolatos foglalkozások. A Lauderben elõ-Sabbatot tartanak; a lányok kendõvel, a fiúk kipával fedik le a fejüket, ünnepi, váltóruhába bújnak. A gyerekek az óvónõkkel együtt gyújtanak gyertyát, énekelnek, és barcheszt esznek. A Benjáminban Verõ Tamás rabbi és Fritz Zsuzsa foglalkoznak a gyerekekkel. Rádainé Somos Éva szerint az a fontos, hogy az ünnepek örömét-bánatát, illatát, színeit a játékokon keresztül átérezhetõvé tegyék számukra.

Persze mindegyik óvodában oktatják a hat kötelezõ alapegységet, mely tornából, ének-zenébõl, matematikából, környezet ismeretbõl, irodalomból és ábrázolásból áll, és logopédus is rendszeresen foglalkozik a gyerekekkel. A Benjámin óvodában elsõsorban teniszezni vagy korcsolyázni járnak a gyerekek, a Lauderben úszás, népi tánc, korcsolya, balett, dzsúdó a program, a Gan Menachemben pedig táncóra és úszás. A legtöbb helyen ezen felül van iskolai elõkészítés és számítástechnika oktatás is. A két ortodox óvodában három nyelven tanulnak a kicsik: magyarul, héberül és angolul. Ez már csak azért is fontos, mert ezekben az óvodákban gyakran tanulnak hosszabb-rövidebb ideig külföldi, elsõsorban amerikai és izraeli vallásos gyerekek is. A szülõk egy részének ez nagyon tetszik, mások szerint viszont a többnyelvûség ilyen kicsi korban a magyar nyelvi fejlõdés ellenében hat. Sokaknak a vallásos óvodákkal szemben az a fenntartásuk, hogy ezek a szekuláris világot üresnek ítélik, ezért pozitív kulturális értékeire hajlamosak kisebb hangsúlyt helyezni. Ízlés dolga, hogy a szülõt a tudás-centrikusság, vagy inkább a világi fejlõdés és a szabad játék lehetõsége vonzza-e.

Az ortodox óvodákba csak halachikusan (a zsidó törvény szerint) zsidó gyerekeket vesznek fel. Elmondásuk szerint nem kirekesztésrõl van szó. Úgy vélik, hogy nagyon rosszat tesz a keresztény gyerekek identitásának, ha zsidóként nõnek fel, de ha kimennek Izraelbe, ott nem tekintik õket zsidónak. Sok szülõ egyetért abban, hogy nem kirekesztésrõl van szó, csupán arról, hogy a gyerekeknek könnyebb zsidóként felnõniük egy zsidó óvodában zsidó értékek alapján: így nem jelent gondot a kóserság, vagy a szombat megtartása. Jól szemlélteti a nehézségeket egy olyan anyuka története, aki az ortodox oviból nemrégiben egy nem vallásos zsidó óvodába vitte át a gyerekeit: itt nehézséget okozott megértetni a többi szülõkkel, hogy õk szombaton nem mennek születésnapi zsúrokra, és inkább vasárnap ünnepelnek.

A Benjámin és a Lauder óvodába járnak nem zsidók is: itt a szülõkre bízzák a döntést és a felvételhez nem kérnek papírokat. Sok nem zsidó azért választja ezeket az intézményeket, mert a zsidó gyereknevelés jó hírû, vagy mert barátai gyerekei is ide járnak. Aztán baráti beszélgetések során legtöbbször kiderül, hogy volt legalább egy zsidó õs a családban. Konyor Sylvia szerint a keveredésnek talán az lehet a jó oldala, hogy a különbözõ háttérrel rendelkezõ gyermekek együtt nevelkedése új értékeket hordozhat mindenki számára. Rádainé Somos Éva szerint nem szabad elfelednünk, hogy Magyarországon élünk és itt a többség nem zsidó. Arra is figyelemmel kell lenni, hogy manapság már sok a vegyes család is, ahol „hanukarácsonyt” tartanak.

Peresztegi Ágnes szerint lehetetlenség, s ezért igazságtalan lenne az óvodáktól elvárni, hogy egy az egyben leképezzék a magyar társadalmat. Véleménye szerint, ha egy gyerek igazán tehetséges és értelmes, mindkét zsidó óvoda-típusban megvan az esély arra, hogy jó zsidóvá váljon. A kevésbé vallásos zsidó óvodában is erõs zsidó identitást kap, de emellett a szülõknek és magántanároknak kell a judaizmus terén való lemaradást pótolniuk. A vallásosabb óvoda mellett pedig, ha kell, a szekuláris kultúra pozitív értékeinek megismertetését vállalhatja át a szülõ nagyobb mértékben. Úgy tûnik, mindezt egy helyen ma még nem kaphatja meg a gyermek.