Eddigi legalaposabb felmérését tette közzé a londoni székhelyû Institute for Jewish Policy Research a brit fõváros zsidó közösségérõl.

Életkor Az igen terjedelmes, tizenegy fejezetbõl álló tanulmány a demográfiával kezdi, és ebbõl kiderül, hogy a londoni zsidóság elöregedõ népcsoport: átlagéletkora 56 év. A harmincöt év alattiak mindössze a népesség 10 százalékát alkotják, míg a hatvanöt éven felüliek 34 százalékot képviselnek. A háztartások 70 (!) százalékában nincsen gyerek. A maradék 30 százalékban is az egy vagy két gyerek a jellemzõ, mindössze a háztartások 6 százalékában nevelkedik három gyerek, 1 százalékában pedig négy. Öt vagy több gyereket a 2965 kérdezett egyikénél sem találtak. (A felmérésbe technikai nehézségek miatt nem vonták be a fõváros ultraortodox közösségeit, ahol a gyerekszám sokkal magasabb.)

Régi megfigyelés, hogy a zsidó közösség sok tekintetben jóval a befogadó ország lakossága elõtt jár: magasabban képzett, vagyonosabb, jobban szervezett – és öregebb. Az elöregedés a nyugati társadalmak jellemzõ vonása, és a brit zsidóság ebben is „példát mutat”. Ez kulcsfontosságú megállapítás a kutatók számára, mivel a vizsgálatnak az volt a célja, hogy felmérjék: miként kell a közösség szociális intézményrendszerét a változó valósághoz igazítani.

Társadalmi státusz A kérdezettek 61 százaléka dolgozik. Az aktív londoni zsidók többsége a munkavállalói hierarchia csúcsán helyezkedik el: kétharmaduk felsõ vagy középvezetõ illetve hasonló státuszban lévõ, magasan kvalifikált munkavállaló. 14 százalékuk kisvállalkozó vagy önálló, 9 százalékuk „köztes foglalkozású” és mindössze 6 százalékuk tartozik a „mûvezetõ”, vagy ennél alacsonyabb kategóriákba. Végzettségük is ennek megfelelõen magas: 69 százalékuknak van valamilyen felsõfokú végzettsége; ezen belül 19 százaléknak egyetemi diplomája, 29 százaléknak posztgraduális végzettsége, 2 százaléknak pedig doktorátusa.

A felmérés szerint a londoni zsidók 80 százaléka saját – többnyire kétszintes – családi házában él. Észak-London elõvárosi negyedei a zsidók által kedvelt lakónegyedek – noha egyetlen városrészben sem alkotnak többséget. Az egyes negyedeknek mégis van valamilyen zsidó jellege: az itt élõk közül szinte mindenki ismer más zsidókat a közelebbi-távolabbi szomszédságban. A városközpontban mindössze a kérdezettek tíz százaléka él: többnyire egyedülállók. Dél-London az asszimiláció földje: az itt élõ zsidók (a kérdezettek egy tizede) a vizsgálat szerint sokkal lazábban kötõdnek a közösséghez.

A kérdezettek 92 százalékának van autója – a családok kétharmadában kettõ vagy három is.

Hagyományõrzés Míg a magas iskolai végzettség és társadalmi státusz a magyar zsidókat is kiemeli a befogadó társadalomból, hagyományõrzés tekintetében a londoni zsidók összehasonlíthatatlanul jobban állnak. Egy olyan társadalom tagjaiként, melynek szövetét évszázadok óta nem szaggatta fel sem belsõ, sem külsõ erõszak, a londoni zsidók is hagyományaik gazdagon tagolt világában élnek. A kérdezettek 55 százaléka „tradicionális” (tehát a hagyományokat tisztelõ, de azokat csak részben megtartó) családban nõtt föl, 9 százalékuk kapott szigorúan ortodox nevelést, 27 százalékuk „szekuláris” környezetben nevelkedett. A hagyományok visszaszorulása azonban, mely általános trend a zsidóság körében, itt is hat, csak lassabban: az ortodox és „tradicionális” életmód híveinek aránya csökken (utóbbi 15 százalékkal), viszont elõretört a szekuláris zsidó életmód (több mint 30 százalék), valamint a reformzsidó irányzat (15 százalék). A befogadó társadalomtól magát elszigetelõ harédi (ultraortodox) közösség esetében a fenti trendek nem érvényesek: az õ létszámuk (egyelõre párezer fõ) növekszik.

Angliában azonban a szekuláris nem egyenlõ az asszimilálttal: a legutóbbi népszámlálás során a kérdezettek 84 százaléka a „zsidó” választ adta a vallást tudakoló (nem kötelezõ) kérdésre.

Egészség A londoni zsidók alkoholfogyasztása csupán töredéke a környezõ társadalom átlagának. Mindössze 9 százalékuk dohányzik, míg a fõváros egész lakosságánál ez az arány 27 százalék. Az asszimiláció elõrehaladtával romlanak a mutatók: a szekulárisok vagy a dél-londoniak közelebb állnak a brit átlaghoz.

A fentiek ellenére a kérdezettek 20 százaléka szenved valamilyen betegségben. Ez egyértelmûen a magas életkorral függ össze. A kérdezettek 20 százalékának van olyan rokona, akit idõsek otthonában, szeretetotthonban kell ellátni. Az ellátásra szorulók kétharmada zsidó intézményben lakik. Ez ismét kulcsfontosságú információ, hiszen az egész felmérés a zsidó intézményrendszer jövõbeni fejlõdését hivatott szolgálni.

Kultúra A vizsgálat által produkált számok e téren – magyar zsidó szemmel – nem olyan megkapóak: a londoni zsidók 80 százaléka az elmúlt tizenkét hónapban legalább egyszer volt színházban, koncerten és kiállításon. Az asszimilációt kulturális téren túlkompenzáló magyar zsidó olvasót még az sem rendíti meg, ha megtudja: ugyanez az arány az átlagos brit polgár esetében 20 százalék körül van.

Sokkal érdekesebbek azok a számok, melyek a zsidó kulturális eseményeken való magas részvételi arányról tanúskodnak. A kérdezettek kilencven százaléka az elmúlt tizenkét hónapban „fogyasztott” valamennyi zsidó kultúrát – has mást nem, hát megnézett egy ilyen témájú televízióadást. Mindezt persze megkönnyíti a jóval fejlettebb infrastruktúra: önálló zsidó rádióadók, rendszeres televíziós programok, kulturális rendezvények gazdag választéka szélesíti a kínálatot. Mindez nem volna azonban elegendõ, ha a „fogyasztókat” nem motiválná a közösség iránti elkötelezettség. A londoni zsidók közül

Megnézett egy zsidó témájú tévéadást 80 százalék

Elolvasott egy zsidó témájú könyvet 53 százalék

Meghallgatott egy zsidó témájú rádiómûsort 53 százalék

Megvett egy zsidó témájú könyvet 38 százalék

Vásárolt egy zsidó kegytárgyat 25 százalék

Vásárolt egy zsidó mûvészeti alkotást 10 százalék

Zsidó tárgyú kiállítások, elõadások, kurzusok legalább egyikét 60 százalékuk látogatta. E sorok íróját különösen ámulatba ejti, hogy a kérdezettek több mint 90 százaléka (!) olvassa a zsidó sajtót – mindenek elõtt a több mint száz éves múltra visszatekintõ Jewish Chronicle-t, a brit zsidóság patinás hetilapját. Utóbbit 60 százalék rendszeresen, 28 százalék alkalmanként veszi kézbe. A zsinagógák hírleveleit is 40 százalék olvassa rendszeresen – noha ezeket nyilván ingyen kapják meg a hívek. A fentihez képest gyengén szerepel az izraeli angol nyelvû sajtó: a legkeresettebb a Jerusalem Post, melyet a kérdezettek 3 százaléka rendszeresen, 17 százaléka alkalomszerûen olvas.

Jótékonyság A brit zsidóság az 1850-es években bekövetkezett emancipáció óta zavartalanul, minden külsõ beavatkozás nélkül alakíthatta intézményeit, amelyek ezért élvezik a közösség bizalmát. Ennek jele, hogy a kérdezettek 85 százaléka adakozott a felmérést megelõzõ egy évben valamelyik zsidó jótékonysági szervezet javára. (Ugyanennyien adakoztak nem zsidó célokra is.) A legtöbben száz font körüli összeget ajánlottak föl a három nagy jótékonysági intézmény egyikének. A pénz java persze a gazdagoktól érkezett: a teljes összeg 80 százalékát az adakozók 9 százaléka fizette be. Az adakozási hajlandóságot erõsen befolyásolja a vallásos elkötelezettség: minél inkább vallásos valaki, annál nagyobb valószínûséggel adakozik. Ám a vallásosság növeli a közösség iránti elkötelezettséget minden más területen is.

A felmérésbõl az is kiderült, hogy a kérdezettek háromnegyede készített végrendeletet, és közülük minden negyedik jótékony célra is adakozott.

Önkéntes közösségi munka A brit zsidóság erõsen decentralizált: intézményrendszerét közel kétezer szervezet laza konglomerátuma alkotja. E szervezetek mindegyike erõsen támaszkodik az önkéntes munkára. Ennek megfelelõen a kérdezettek 13 százaléka nyilatkozott úgy, hogy tagja valamelyik zsidó szervezet vezetõségének. A kérdezettek 57 százaléka végzett valamilyen önkéntes közösségi munkát a megelõzõ egy évben, ami leggyakrabban adománygyûjtés volt, vagy közremûködés valamely zsinagógai rendezvényen. Ugyanez az arány a brit lakosság körében csak 27 százalék.

Zsidó nevelés, iskolázás A kérdezettek túlnyomó többsége részesült valamilyen formális zsidó oktatásban: a magyarországi Talmud-tórának megfelelõ zsinagógai kurzusokat a férfiak 81, a nõk 64 százaléka látogatta gyerekkorában. A férfiak 91 százaléka átesett a hagyományos bár micva szertartáson. A férfiak és nõk egynegyede fiatal korában tagja volt valamelyik cionista mozgalomnak. Érdekes módon a fiatalabb nemzedék tagjai közül többen részesültek valamilyen formális zsidó nevelésben. Ennek oka az, hogy az utóbbi egy-két évtizedben brit földön nagyon sokat fejlõdött a zsidó intézményrendszer. Anglia – a nyugati világban mindenütt érzékelhetõ tendenciának megfelelõen – érzékennyé vált a kisebbségi kérdés iránt, és bátorítani kezdte az etnikai kisebbségeket saját intézményeik kialakítására. E kedvezõ légkörbõl sokat profitált a brit zsidóság, mely jelentõsen bõvítette formális és informális oktatási intézményrendszerét. Így a 18-34 éves korosztálynak már egynegyede járt zsidó elemi iskolába és egyötöde zsidó középiskolába – ami jelentõsen felülmúlja az idõsebbek hasonló jellegû mutatóit. A fenti fiatalabb korosztály 59 százaléka volt kamaszkorában cionista nyári táborban, és 56 százalékuk izraeli úton is részt vett.

E kedvezõ mutatókat tetézi az a megállapítás, hogy minél alaposabb zsidó nevelésben részesült valaki, annál nagyobb valószínûséggel szerzett alapos általános mûveltséget is. E látszólag magától értetõdõ megállapítás a magyarországi viszonyok tükrében nyeri el jelentõségét, ahol a szocializmus évtizedeiben a jó tanulmányi elõmenetel a sikeres asszimiláció záloga volt. A budapesti zsidó gimnázium a kontraszelekció elve alapján mûködött: többnyire azok kerültek ide, akiket más gimnáziumba nem vettek fel.

A megkérdezettek közül a családosok 88 százaléka tartotta fontosnak, hogy gyereke zsidó közegben nevelkedjék, zsidó ifjúsági klubba vagy más hasonló intézménybe járjon. 89 százalékuk pártolta, hogy gyerekük – identitása erõsítése érdekében – izraeli úton vegyen részt. (A felmérést 2002-ben, az intifáda idején végezték!) Ami azonban az iskolaválasztást illeti, ott a kérdezettek többsége számára a magas tanulmányi színvonal volt a legfontosabb szempont. A zsidó elemi iskola után, a szülõk mintegy fele olyan zsidó középiskolát tartott kívánatosnak gyereke számára, amely széleskörû, multikulturális, világi mûveltséget ad. Csaknem ugyanennyien inkább olyan szekuláris középiskolát preferáltak, ahová sok zsidó gyerek jár, illetve ahol a diákoknak módjuk van zsidó tárgyakat is tanulni.

A tanulmány szerzõi összefoglalójukban arra a következtetésre jutnak, hogy a brit zsidóság immár inkább etnikai, mintsem vallási közösség: összességében fontosabb a közös eredet tudata, a kultúra, Izrael, a többi zsidó iránt érzett szolidaritás. A kérdezetteknek csupán 42 százaléka mondta magát vallásosnak, miközben a zsinagóga továbbra is a közösségi élet kulcsfontosságú terepe. A vallásos intézményrendszer tehát egyre inkább az etnikai közösségi tudat kifejezésére szolgál.