A 2003 februárjában szerencsétlenül járt Columbia ûrrepülõgép izraeli utasának tragédiája mélyen megrázta az izraelieket. Ramont, akinek maradványait az amerikai Delaware államban találták meg, halála után tábornoki rangra emelik a vezérkari fõnök elõterjesztésére.

Ramon nem volt vallásos, de a világûrben megtartotta a hagyományos szertartásokat: kiddust csinált (az egész világ szeme láttára), és amikor az ûrsikló Jeruzsálem fölött haladt el, a S’má Jiszráél-t recitálta.

Ramon haláláról a világ számos politikusa is megemlékezett. George Bush kijelentette: „bátor izraeli tartózkodott az ûrsikló fedélzetén”. Vlagyimir Putyin orosz elnök „kiváló embernek, a remény követének” nevezte õt, míg Joschka Fischer német külügyminiszter azt mondta, hogy „a német kormány átérzi az izraeli nép veszteségének nagyságát.“

Az izraeli Kirjat Mockin-ban iskolát neveznek el róla, a majdani új Ben-Gurion repülõtér fõterminálja is a nevét viseli majd. Beer Shevában pedig, ahol Ramon felnõtt, utca, tér vagy intézetet viseli majd a nevét.

A legmegrázóbb mégis a faültetés története. Halála elõtt nem sokkal, Ramon a következõ üzenetet küldte: „Felszólítok minden zsidót a Földön, hogy a következõ évben ültessen egy fát Izraelben. Szeretném látni, hogy 13-14 millió új fát ültetnek el az országban, mire egy év eltelik.” A Zsidó Nemzeti Alap emberei 13 új fát már el is ültettek a Ben Semen-i erdõben, Ramon és a Columbia legénységének tiszteletére. Aki követni akarja példájukat, az a 800-542-TREE (8733) telefonszámon vagy a www.jnf.org honlapon kaphat tájékoztatást.

A perzsa idõszakból fennmaradt, és e tekintetben egyedülálló zsinagóga maradványaira bukkantak az izraeli Modiin városában. Az útépítés során fölfedezett lelet arról tanúskodik, hogy a környéken létezett egy zsidó település, melyet az i.e. második században alapítottak, és a Bar Kochba-felkelésig bizonyíthatóan létezett.

Horogkereszteket fújtak az Észak-Görögország-i Szaloniki városában emelt Holocaust-emlékmûre. A szaloniki zsidóság Görögország legnagyobb, gazdag és erõs közössége volt – a náci megszállásig. David Saltiel, a helyi hitközség vezetõje „szomorú incidensnek” nevezte a történteket. A helyi Holocaust-emlékmûvet 1997-ben adták át és azóta hasonló incidens már többször is elõfordult.

Prominens és kevésbé prominens izraeli arabok egy csoportja elhatározta, hogy májusban ellátogat az auschwitzi koncentrációs táborba, hogy megértsék „a zsidó félelem és fájdalom gyökereit”. Az ötlet Emil Shufani pátertõl, názáreti arab katolikus paptól származik, de a szervezõk között találhatók ügyvédek és üzletemberek is. A szervezõk azt remélik, hogy legalább 120 arab vesz részt a „nagy utazáson”. Zsidókra is számítanak, de az utazás nem a zsidó részvételtõl függ.

A csoport röpirata szerint: „Tanulni akarunk errõl a szenvedésrõl és a zsidó népre gyakorolt hatásáról, mivel azt eredményezte, hogy a másiktól való állandó félelemben élnek”. Shufani atya már egy jó ideje úgy tartja, hogy a zsidók megértéséhez elengedhetetlen a Holocaust tanulmányozása, mely még azoknak a mindennapjait is befolyásolja, akik azt személy szerint nem élték át.

A tervezett út szimbolikus jelentõségét az érti meg igazán, aki tudja, hogy az arab világban ma igen népszerû a holocaust-tagadás, relativizálás és teljesen elfogadott az izraeliek összevetése a nácikkal.

A Tel-Aviv-i Kerületi Bíróság úgy döntött, hogy Jasszer Arafat 52 millió sékellel tartozik az Egged busztársaságnak azokért a károkért, melyet a palesztin terror okozott. Az Egged azzal érvelt, hogy a terrortámadások a közvetlen fizikai károkon túl is óriási károkat okozott a cégnek, hiszen utasok tízezrei választottak más közlekedési formát, mivel nem mernek buszra szállni. Az Egged kérésére a bíróság zálogjogot helyezett a Palesztin Hatóság izraeli számláira, és Arafatot 100.000 sékel bírósági költség megfizetésére kötelezte.