Az ülést és a szavazást Szalai György, a Választási Bizottság elnöke vezette, amely bizottságot egyébként nyílt szavazással választottak meg a küldöttek. Ezzel kapcsolatban határozat született arról, hogy a Választási Bizottság tagjainak az esetleg fennálló összeférhetetlenségeiket harminc napon belül meg kell szüntetniük. A választás, egy órákig elhúzódó jogi vitát kivéve, minden kritikai észrevételtõl mentes volt. Ebben talán annak is van némi szerepe, hogy Olti Ferencet, aki az elõzõ közgyûlésen lemondásra szólította fel Zoltai Gusztávot, a saját templomkörzetében nem választották meg küldöttnek, így sem a Bzsh sem a Mazsihisz közgyûlésein nem vehetett részt.

Elsõként az ügyvezetõ igazgató megválasztására került sor, titkos szavazással. Az egyedüli jelölt Zoltai Gusztáv volt, akit 66 igen és 6 nem szavazattal választottak újjá.

Streit Sándor szintén ellenjelölt nélkül indult az elnökségért, amit újabb négy évre sikerült is megszereznie. Megválasztása után kijelentette, hogy élni fog a bizalommal, s nem visszaélni, a nemmel szavazóknak pedig bebizonyítja, hogy el tudja végezni a vállalt feladatot. Beszédében felhívta a figyelmet a körzetek közti folyamatos kapcsolattartás, a mindenkori kormánnyal való együttmûködés és a vidékkel ápolt jó viszony fontosságára. E pozíció „nagy kóved” és nem „one man show”, mondta. Említést tett az elõzõ négy év eredményeirõl és a tervekrõl, köztük a Holocaust-múzeumról, a megemlékezésekrõl, az újpesti szakszociális otthonról, a sikeresen lezárult kárpótlásról, az ORZSÉ-ról, és a kórházról. Céljai között sürgõs feladatként szerepel az antiszemitizmus elleni fellépés a törvény adta kereteken belül, a hitközségtõl magukat távol tartók megszólítása, a zsidó nevelés fejlesztése és az alapszabály hiányosságainak a pótlása, aminek idõszerûségét jól mutatták az elöljárók megválasztásával kapcsolatos jogi aggályok is.

Érvényes vagy jogszerû? – ez a kérdés nem hagyta nyugodni a küldötteket, miután a Választási Bizottság kihirdette a legtöbb szavazatot szerzett elöljárók névsorát. Mindaddig nem is volt baj, míg valakinek fel nem tûnt, hogy csak hét embernek van meg a megválasztáshoz szükséges ötven százalék plusz egy szavazata. Egyesek azt mondták, hogy az egész procedúrát meg kell ismételni, mások úgy vélték, ha egyszer hivatalosan közölték az eredményt, akkor azon nem lehet változtatni. „Olyan ez, mint amikor a leosztás után döntjük el, milyen játékot játszunk” – érveltek. Tiltakozásul ketten is lemondtak jelöltségükrõl. A harmadik álláspont szerint csak négy – majd egy újabb számolási hiba felfedezése után már csak három – elnökségi helyrõl kell újra szavaztatni, (elõbb nyolc, majd hat személy közül), mivel ezekre nem jutott elegendõ szavazat. Bár mindegyik elképzelés mellett sokan síkra szálltak, köztük jogászok is, végül a harmadik megoldás gyõzött. Az Alapszabály vonatkozó rendelkezéseiben viszont senki sem volt egészen biztos. Felvetõdött annak módosítása is, ezt viszont már elõtte fel kellett volna venni a napirendi pontok közé. A végül megválasztott elöljáróság a következõ tagokból áll: Balog Tibor, Deutsch György, Dr. Engländer Tibor, Dr. Erdõs Ádám, Friedmann Józsefné, Dr. Goldberger Tamás, Heisler András, Dr. Köves Péter, Lajtai Tamásné, László Miklós, Tordai Péter. Utóbbi esetében meglepetést keltett, hogy Mazsihisz-elnöki tisztsége ellenére, elsõ körben nem került be az elöljárók közé. A második szavazás után elhangzott folyosói dohogás szerint ekkor sem volt meg a szükséges szavazatszám, de óvás nem történt. (A Rabbiság, kicsivel késõbb, április 10.-én Deutsch László és Radnóti Zoltán rabbikat delegálta az elöljáróságba.)

Az elöljáróság összetételét egyébként Zoltai megvétózta, mondván, hogy a legnépesebb körzetbõl, a Hegedûs Gyula utcaiból, melynek õ maga is küldöttje, senki nem jutott be, ellenben a budai körzetbõl hatan is. Azért is érdekes ez, mert a szavazás elõtt külön kérték a szavazókat, hogy tartsák szem elõtt a templomkörzeti küldöttek elöljáróságban történõ megoszlását. (A vétóról a késõbbiekben nem esett szó.)

Utoljára a Számvizsgáló Bizottság tagjait választották meg Lebovics Imre, Kõnig Tamás, Winkler Miksa, Nógrádi Péter és Nobl Tamás személyében.

Három nappal késõbb, április 6-án a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) is megtartotta választási közgyûlését, melyet a Választási és Jelölõbizottság elnökének, Orbán Ferencnek a távolléte miatt Nattán László, kaposvári küldött vezényelt le. Miután a közgyûlés határozatképesnek bizonyult – ezt minden szavazás elõtt ellenõrizték – Nattán figyelmeztette a megjelenteket, hogy a vallásos zsidóság legmagasabb fóruma elõtt állnak, így felszólalásaik ne tartalmazzanak szubjektív, személyeskedõ elemeket. Amennyiben, mint mondta, a beszéd tárgya nem a jelöltek méltatása vagy nem szigorúan a választással kapcsolatos, megvonja a szót. Hozzátette azt is, hogy a küldöttek olyan vezetõket válasszanak, akik „biztos kézzel és egyetértésben” képesek irányítani a közösséget. Ezek után a jelenlévõk nyílt szavazással legitimálták a jelölõbizottságot.

A napirendnek megfelelõen – immár titkos szavazással – az ügyvezetõ igazgató személyére kellett leadni a voksokat. Az ellenjelölt nélkül induló Zoltait 98 igen és 11 nem szavazattal választották meg újabb négy évre. Ez az eredmény, figyelembe véve a Bzsh közgyûlést, senkinek sem okozott nagy meglepetést.

Az elnöki tisztségért folyó küzdelem már nagyobb izgalmakat tartogatott. A jelölõbizottság indítványa szerint Tordai Péter, Feldmájer Péter, Heisler András és Weisz Péter indult e pozícióért, a helyszínen újabb jelölés nem történt. Az ötperces programbeszédek megtartására a tervek szerint névsorban történt, bár Feldmájer Péter a fair játékra hivatkozva átengedte az elsõbbséget a még hivatalban lévõ elnöknek, aki – mint házigazda – udvariasan visszautasította azt.

Feldmájer Péter, mondandójában felrótta a másik három jelöltnek, hogy hivatali idejük alatt nem teljesítették ígéreteiket. Az õ célkitûzései között egy önálló magyar zsidóságnak, pontosabban az átlátható zsidó közéletnek és a szervezeti rend megreformálásának jutott a fõszerep, ugyanis a tagságnak, mint fogalmazott, nincsenek információi a vezetõségi üléseken hozott döntésekrõl, a szavazati arányokról, az ott felmerülõ érvekrõl és ellenérvekrõl. Hozzátette, hogy a zsinagóga keveseket vonz. Ennek kapcsán szót ejtett a munkájukat rendkívül rossz körülmények közt végzõ rabbikról is, azt a szóbeszédet pedig, miszerint „rabbiellenes” volna, határozottan cáfolta. Összegezvén mondanivalóját, kijelentette, hogy a közgyûlés rossz irányba megy, majd Senecát idézte: aki nem tudja, melyik kikötõbe megy, annak minden szél rossz.

Heisler András hangsúlyozta, hogy a Mazsihiszt vallási szervezetként szeretné megõrizni. Olyan egységes, de sokszínû zsidóságról álmodik, ami a neológia értékrendszere és az ortodoxia hagyományai szerint él, azaz képes az integrálódásra, de nem feledi el a Sulhán Áruch szellemiségét. Ezen kívül kilátásba helyezte egy belsõ ellenõrzési rendszer kialakítását és az egy esztendõ alatt elkészítendõ új alapszabályt is. Programjának lényeges eleme volt a nyitás a többi, „egyoldalú kritikát megfogalmazó” zsidó szervezet és a többségi társadalom felé. Õ maga, mint említette, nem vett részt a nem mindig ízléses kampányban, nem kötött kompromisszumot, nem voltak szövetségesei és nem lett senkinek a hûbérese, ráadásul betartatlan ígéretek sem terhelik a lelkiismeretét. Végül leszögezte, tisztában van vele, hogy senki sem pótolhatatlan, neki sincs küldetéstudata, csak felelõsségérzete.

A legkönnyebb és egyben legnehezebb helyzetben a hivatalban lévõ elnök, Tordai Péter volt. Elmondta, hogy 1999-ben stabil helyzetbõl indultak, azóta a belsõ békesség és a hitélet még inkább megszilárdult, a különbözõ vélemények kellõképpen érvényesültek, az „acsarkodások pedig részben indokolatlanok voltak”. Egyszóval: a szervezet konstruktívan mûködött. Elismerte, a külsõ tanácsadó cég bevonása valóban hiba volt. Az elmúlt négy év eredményeit nem sorolta fel, annál többet beszélt a közeljövõben megvalósuló tervekrõl. Felvázolta egy új típusú zsidó turizmus képét, aminek megvalósulását a világörökség részévé fogadott régi zsidónegyed felújításától várja, és ami a késõbbiekben közel százötven embernek biztosítana munkát. Szólt még az oktatásról, illetve a pécsi, a debreceni, a nagykanizsai, a miskolci és a szegedi zsinagógák renoválásáról.

A debreceni közgazdász, Weisz Péter, aki négy éve a helyi hitközség elnöke, kijelentette: a sztereotip frázisok és bírálatok nem elegendõk. Ahogy tréfásan fogalmazott, nem ígér pozíciókat, de nagyon szeretne nyerni. Beszámolt a Debrecenben elért eredményekrõl, köztük a holocaust-megemlékezésekrõl és a rendhagyó történelemórákról. Úgy vélte, hogy a sokmilliós projektek helyett a zsidó kultúra megismertetésére kéne nagyobb energiát fordítani, „ami nem biztos, hogy gazdaságos, de erkölcsös”. Szerinte ahhoz, hogy „megõrizzük a békét ott, ahova szórattunk”, csupán elkötelezettségre van szükség.

A szavazás elsõ fordulója nem hozott eredményt, hiszen a jelöltek egyike sem szerezte meg a szavazatok ötven százalékát. Feldmájer Péter 29, Heisler András 36, Tordai Péter 38, Weisz Péter pedig 6 szavazatot kapott. A második körben, amelyben csak a két legjobb eredményt elérõ jelölt vett részt, végül egyetlen voks döntötte el a választást: 55 szavazattal Heisler András lett a Mazsihisz új elnöke.

Heisler leszögezte, hogy a választás korrekt módon és higgadtan zajlott le. A megbomlani látszó egyensúly miatt javasolta, hogy az elnökhelyettesek megválasztásánál a szavazók figyeljenek arra, hogy vidékiek is legyenek köztük. Megemlítette, hogy továbbra is szeretne együtt dolgozni a többi elnökjelölttel, amire lesz is lehetõsége, hiszen az alelnökök közt, Fixler Hermann és Dr. Lednitzky András mellett ott találjuk Tordai Pétert és Feldmájer Pétert is. Határozat született az alelnökök számának „ratifikálásáról”, mivel a bírósági bejegyzés csak egy elnökhelyettest említ, ám a gyakorlatban eddig is négyen töltötték be ezt a tisztet.

A közgyûlési tagokból álló kilenctagú vezetõségbe az ortodoxia Herczog Lászlót javasolta, miután Fixler Hermannt alelnökké választották. A kilenc helyre tizenhatan jelöltették magukat, közülük megválasztották Freund Jenõt, Herczog Lászlót, Krausz Istvánt, Weisz Pétert, Grosz Andort és Kertész Gábort, majd Engländer Tibort és Fekete Miklóst. Még egy személyrõl kellett volna dönteni, ekkorra azonban a közgyûlés határozatképtelenné vált, ezért a kilencedik tag személyérõl idõközi választáson fognak szavzni. (A Rabbiság, ugyancsak április 10.-ei határozatában Fröhlich Róbert és Schönberger András rabbikat delegálta a Mazsihisz vezetõségébe.)

A Számvizsgáló Bizottság megalakulásának egyik feltétele volt, hogy az öt tag közül kettõ mérlegképes könyvelõi képesítéssel rendelkezzen. Az új bizottságban több új arc is felbukkant Sessler György mellett, úgymint Jávor Mátyás, Dr. Tepper Ágnes, Dr. Moskovits Sándor és Dr. Madej Ferenc.

Végezetül Zoltai Gusztáv mindenkit felszólított arra, hogy április 12.-én az Európai Uniós szavazáson este nyolc után jelenjen meg, hiszen a szavazási idõ meghosszabbítása számtalan ember munkájába kerül.

A választási eredmények bebizonyították, hogy Olti Ferenc egyszemélyes ellenzék volt. Távozása óta nincs kérdés, nincs vita és nincs, aki megkérdõjelezze a vezetõség döntéseit. Az, hogy templomkörzete nem választotta ismét küldötté, „fényes” példája annak, hogy mi történik a renitensekkel – vagyis azokkal, akik nem feltétlen hívei Zoltai Gusztávnak. Bár hallgatólagosan többen egyetértettek vele, felszólalása mégsem volt elegendõ ahhoz, hogy felrázza a békétlenkedõket, éppen ellenkezõleg: esete inkább arra biztosíték, hogy még sokáig nem fogunk hasonló beszédeket hallani. Az általa felvetett problémákat sikerült – érdemi válaszadás nélkül – a szõnyeg alá söpörni, mondván, hangneme elfogadhatatlan, az ilyesfajta vitáknak pedig nem a Hitközségben a helye (!) Vajon hol másutt kellene e kérdéseket felvetni, ha nem itt? Azokat a tényeket, melyekre felhívta a figyelmet, az akkori alelnök, Heisler András, „demokratikus szenvelgésnek” minõsítette. Felmerül a kérdés, hogy ez esetben a Mazsihisz elnökévé választott Heisler programjában mit jelent a további decentralizáció – mert hogy személycseréket nem, azt megtudhattuk.

Szintén Olti Ferenc mondta: „Nem volt itt kérem Korn-, vagy Lancz-korszak, Streit- vagy Feldmájer-korszak, vagy Tordai-éra. Egy vezetõ van, aki egyúttal vezér is, és ez Zoltai Gusztáv.” A lehetõség a demokratizálásra persze nyitva áll. A kérdés az: vajon lesz-e Heisler-korszak, vagy minden marad a régiben.