– Az idei Mazsihisz választás tisztaságának még a közelébe sem fér bármiféle kétség. A választás napjának reggelén, egy másik jelölttársammal megkerestük a választási bizottságot. Kérésünk csak annyi volt, hogy a választási bizottság az egész eljárás során arra koncentráljon, minden korrektül és tisztán folyjék le. Ha bármelyikünk nyer, akkor annak legalitásához ne férhessen kétség az elkövetkezendõ négy év alatt. A választási bizottság kérésünkre hozzájárult ahhoz, hogy a szavazó urnák kinyitásánál mind a négy jelölt jelen lehessen, és végig kövesse a számlálást.

– Amikor én azt mondtam, hogy vallási szervezetként szeretném megõrizni a Mazsihiszt, akkor én ennek hangsúlyát szerettem volna kinyilvánítani. A Mazsihisz vallási szervezet, közjogilag egy történelmi egyház, azaz a zsidó felekezet. A Mazsihiszt két fajta vád szokta érni a politikai szereplésével kapcsolatban. Az egyik szerint a Mazsihisz túlpolitizált és minden antiszemita jelenségre azonnal és hisztérikusan reagál. A másik típusú vád szerint a Mazsihisz szó nélkül hagy fontos politikai és társadalmi jelenségeket és nem reagál érdemben antiszemita megnyilvánulásokra. Úgy gondolom, hogy e két elvárás között nekünk a középutat kell megtalálni.

– Egyrészt a Mazsihisz megszólalt mindkét konkrét esetben, vitathatatlanul nem olyan markáns véleménnyel, mint a többi történelmi egyház. Kiadtunk egy nyilatkozatot az eutanáziával kapcsolatban, s véleményünk megjelent az abortusz vonatkozásában is. Látni kell azonban, hogy a zsidó felekezetnek ezekben a társadalmi kérdésekben sokkal nehezebb helyzete van mint a többi történelmi egyháznak. A zsidó vallás nem dogmatikus. A zsidó embereket rengeteg törvény szabályozza, az étkezés, a ruházkodás, az egyéni és a társadalmi viselkedés területén. Egy dolgot azonban nem szabályoznak törvényeink, és ez a gondolkodás szabadsága. Az Ön által is említett társadalmi kérdésekre a zsidó vallásnak nincsenek dogmatikus válaszai. Ezekre a kérdésekre a különbözõ zsidó közösségek, rabbik esetleg egymástól eltérõ módon reagálhatnak. Ezért ha ilyen kérdésekben a Mazsihiszt megkeresik, akkor nehéz helyzetben vagyunk.

– Ha a Mazsihiszt Ön is a holocausttal, a kárpótlással és az antiszemitizmussal foglalkozó szervezetként kívánja definiálni, akkor feltétlenül. Munkám során mindenképpen az építkezésre szeretném helyezni a hangsúlyt, rengeteg fejlõdni valónk van. Fejleszteni kell nemzetközi kapcsolatainkat, fejleszteni kell PR-munkánkat, fejleszteni kell intézményeink mûködési színvonalát. Ha az iskolákra gondolunk, akkor legyen mélyebb a zsidó identitású oktatás, ha az idõsek otthonára, ott legyen még humánusabb a gondozás, legyen még színvonalasabb az ellátás, de van fejlõdni valója az egyetemünknek is, a kórházunknak is és a központunk munkájának is. Van tehát feladat és hangsúly a holocaustról való megemlékezésen, az antiszemitizmus elleni fellépésen és a kárpótlási ügyekben történõ eljáráson túl is.

– A nemzetközi kapcsolatainkat és a nemzetközi szervezetekkel való kapcsolattartást sokkal tervezettebbé és strukturáltabbá szeretném tenni. Olyan munkatársakkal kell dolgoznunk, akik jól beszélnek nyelveket, professzionálisan dolgoznak számítógépen, illetve akiknek az összefüggések felismerése sem okoz gondot. Nagyon sok nemzetközi zsidó szervezet van, amelyekkel ma is kapcsolatban van szervezetünk, de úgy gondolom ez a kapcsolattartás nem elég összefogott és nem elég célirányos ahhoz, hogy megfelelõen profitáljunk belõle.

– Ezeknek a kritikáknak egy része jogos. A Mazsihisz évek óta próbál nyitni a nem hitközségekbe tömörült zsidók irányába, próbál utat találni a zsidó értelmiség felé. Próbálkozásaink azonban nem voltak átütõek. Végig kell gondolnunk sikertelenségünk okait. Meggyõzõdésem, ha a már korábban említett témákban eredményeket fogunk elérni, akkor több zsidó fog fordulni a Mazsihisz felé.

– A Mazsihisz közjogilag valóban hegemón helyzetben van a magyarországi zsidó társadalomban. De ez a hegemón helyzet abból is következik, hogy ma csak a Mazsihisz képes olyan feladatokat ellátni, amelyek más zsidó szervezetek nem. Szociális hálót, kórházat, zsinagógákat és temetõket a Mazsihisz mûködtet. Ezért ha a Mazsihisz forrásairól akarunk beszélni, akkor a funkciókat és feladatokat is számba kell venni. Az viszont természetes, hogy a nem hitközségi zsidó szervezetekkel a Mazsihisznek a kapcsolatokat kiépíteni, és nem magát a szervezeteket, hanem fontos projekjeiket támogatnia kell. Érdekes kimutatást néztem meg nem olyan régen a könyvelésünkben. Az adatok szerint, ha végignézzük mindazon támogatásokat, amelyeket a Mazsihisz nem hitközségi célokra fordít, jelentõs az összeg. A Mazsihisz belsõ életének döntéshozatalába azonban úgy gondolom, ezeket a szervezeteket bevonni nem kell. Ha felmerülnek olyan kérdések, melyek az egész magyarországi zsidóságot érintik, akkor kívánatos a zsidó szervezetekkel való konzultáció, együttmûködés. Ilyen együttmûködésre volt már sikeres példa, de hozzá kell tennem, hogy többnyire azok csekély eredménnyel végzõdtek.

–A Mazsihisz új vezetõségének elsõ ülésén határozatot hozott arról, hogy az idei pályázatok elbírálásánál – ami a napokban lesz, és amiben én még nem veszek részt – a nem hitközségi szervezetek által benyújtott pályázatokat elõnyben fogja részesíteni. E mellett döntés született arról is, hogy 2004-ben e 20 milliós pályázati alapnál már kizárólag a nem hitközségi szervezetek pályázatait fogják fogadni, s fog indulni egy olyan külön pályázati alap is, ahol kimondottan hitközségi szervezetek részére kívánunk pályázati lehetõséget biztosítani - olyan hitéleti és hitközségi célú feladatokra, amelyek a Mazsihisz költségvetésében nem szerepelnek.

– Milyen új céljai vannak a Mazsihisznak a holocaust-tagadást tiltó és a gyûlöletbeszédet szankcionáló törvény elõmozdításával kapcsolatban? Többen úgy vélik, nem szerencsés, ha a szigorítást éppen a zsidó szervezetek kezdeményezik. Önnek mi ebben az álláspontja?

- Véleményem szerint nem a Mazsihisznek kell elsõsorban fellépnie ezekben a kérdésekben. A Mazsihisznek katalizálni kell a társadalmat az ilyen jelenségek elítélésében. Kõszeg egy jellemzõ példa volt erre. A hírhedtté vált kiállítással kapcsolatban a Mazsihisz elõször kifejtette mélységes felháborodását egy közleményben és egy nyilatkozatban, majd utána tudatosan elzárkózott a nyilatkozatoktól. Szakértõk véleményét kértük, majd felhívtuk a társadalom, a civil és állami szervek figyelmét arra, hogy ez a kiállítás milyen történelemhamísításokat tartalmaz és mennyire sértõ nem csak a zsidó közösségnek, hanem a teljes magyar társadalomnak. A történet végét már mindenki ismeri, a kiállítást bezárták.

– Az új Alapszabályban mindent át kell alakítani, ami elavult az elmúlt tizenkét év alatt. Hangsúlyozom, alapszabályunk közvetlenül a rendszerváltás után született, s születése pillanatában történelmi jelentõségû volt. Ez volt a háborút követõen az elsõ olyan alapszabálya a magyarországi zsidóságnak, amely már valóban demokratikus elvek szerint épült fel. Az, hogy mára elavult, természetes dolog. Gondoljunk csak a tizenhárom évvel ezelõtti körülményekre. Más élethelyzetben voltunk. Környezetünk is sokat változott, nem beszélve intézményrendszerünk fejlõdésérõl. Alapszabályunkban két súlyponti dolgot tervezek megváltoztatni. Át szeretném az Alapszabályban strukturálni a társadalmi vezetés és az adminisztráció közötti felelõsség- és hatásköröket, s szeretnék kialakítani egy olyan, az adminisztrációtól független, belsõ ellenõrzési rendszert, vagy szervezetet, amelyik képes arra, hogy a különbözõ vélt vagy valós problémákat, objektíven és függetlenül ki tudja vizsgálni.

– Alapvetõen a gazdasági munkára. A strukturális döntések a vezetõség feladatát képezik.

–A külsõ audit egy reális alternatíva lehet. De azt látni kell, hogy az új alapszabály nem Heisler András fejébõl fog kipattanni, hanem egy közösségi munkának lesz a végeredménye, ahol folyamatos iteráción keresztül, az elnökség, az alelnökök, a vidéki elnökök és budapesti hitközség elnöke folyamatosan adja-kapja az információkat, az észrevételeket. Az iteráció végére pedig el kell jutnunk a megfelelõ alapszabályhoz.

– Amikor elõbb a felelõsség- és hatáskörök új megosztásáról beszéltem az nyilván erre is vonatkozik. Ami azonban legalább ennyire fontos, túl sok vád érte ügyvezetõnket azért, hogy õ egy személyben jogosult és egy személyben diszponál a hitközség teljes, mintegy kétmilliárdos bevételérõl. A mára elavult alapszabályunk valóban így rendelkezik, de a teljes igazsághoz az is hozzátartozik, hogy igazgatónk a tizenkét év alatt ezzel a jogával nem élt. Tizenkét év óta igyekszik a közösségi állásfoglalások alapján, több aláírással biztosítottan mindig megfelelõ szakmai döntéseket hozni.

– A jogi osztályunk ismereteim szerint kiküldte ezeket a papírokat, bár nem követtem a visszaküldésüket. Magam is megkaptam az én összeférhetetlenségemre vonatkozó felhívást. Mint Mazsihisz-elnök, nem lehetek egyben a Bzsh elöljáróságának és választási bizottságának a tagja, de édesapám sem maradhatott a választási bizottságban.. Mindketten írásban mondtunk le ezekrõl a tisztségekrõl. Tehát konkrét lépések történtek. A jogi osztály megtette a szükséges intézkedéseket.

– A belsõ ellenõrzési rendszert úgy kellene kialakítanunk, hogy alkalmas legyen ezeknek a vélt vagy valós eseteknek a kivizsgálására. Azt szeretném, ha a felállítandó független szervezet ezeket kontrollálná és vizsgálódásának eredményérõl a vezetõséget tájékoztatná. Amennyiben valótlannak bizonyul a hír, akkor a lehetõ leggyorsabban el kell felejteni azt, ha valós, akkor pedig le kell vonni a konzekvenciákat. Az azonban semmiképpen nem megoldás, hogy folyamatosan folyosói suttogások és híresztelések kérdõjelezhessék meg a Szövetségünk munkájának hitelét.

– A temetõ-ügy legalább két-három éves. Én nem szeretnék foglalkozni sem ezzel, sem a múlt más eseteivel. Nem azért választottak meg, hogy a múltban megtörtént hibákat vizsgálgassam. Az elvárás – velem és a Mazsihisz teljes vezetõségével szemben – sokkal inkább az, hogy a jövõben ne fordulhassanak elõ hasonló híresztelésekre alkalmat adó esetek.