– Ezen a vélekedésen túl kéne lépni. A mostani hetedik (elsõ gimnáziumi) évfolyamra már 27 gyerek jár. Ez több mint a hetedik évfolyam sokéves átlaga. Épp az a gondunk (egyben örömünk is), hogy kívülrõl is jönnek jelentkezõk, miközben lényegesen kevesebben mennek el. A középiskola „új” (három éve itt dolgozó) igazgatója, Horányi Gábor munkájának hatása az, hogy látványosan megváltozott a Lauder középisolai tagozata. Az átalakulás nem fájdalommentes és sok kolléga is visszasírja a régi rendet, de látható, hogy megnyugodtak a kedélyek, béke van, folyik a munka. A fegyelem és teljesítmény irányába nagyon komoly lépéseket tettünk. Mindez elég nehezen megy át a köztudatba.

– Sok olyan diákunk van, akik elmentek, majd visszajöttek a felsõ tagozatba: a számuk már eléri a harmincat.

– Az iskola elsõ éveiben nem volt gond, aztán volt egy elmenõs korszak, most pedig fölfelé ívelésnek lehetünk tanúi. Volt egy két-három éves hullámvölgy. Ám óriási különbség a korábbi évekhez képest, hogy nagyon egységes az iskola vezetõsége. Sikerült egy stabil csapatot összehozni. A középiskolákban új projektek indultak, aminek lényege, hogy „csak azt nem választhatod, hogy nem választasz semmit”. Azonos téma köré építve sokféle feladatot oldanak meg a gyerekek. Kötelezõ fakultáció a felsõ gimnáziumi évfolyamokon eddig is volt, ez a projekt azonban a gimnázium elsõ évfolyamában kezdõdik. Mindenki kötelezõen választ egy kommunikációs témát. Ez lehet újságírás, természettudományos kutatómunka, fotó, videó, rádiós munka, statisztikai adatgyûjtés. Idén csillagászat is indult. A produktum lehet egy újság, elõadás, mûsor, kutatási beszámoló is. Ez évben a kommunikáció már kötelezõ projekt. Nem tantárgy, a tevékenységet nem osztályozzuk, de értékeljük, így ebbõl is lehet ismételni.

– Ebbe a versenybe én nem akarok belemenni. Ma a felsõoktatás 48 százaléka, tehát gyakorlatilag a fele fizetõs, amelyek többsége nem számít bele a felvételi statisztikákba. Úgy vélem, ezek a statisztikák nem mutatják az iskola hatékonyságát. Meg vagyok róla gyõzõdve, hogy ha ez EU-ban megnyílnak a kapuk a szabad tanulás elõtt, akkor a Lauder iskola növendékeinek tanulási és problémamegoldó képessége, ez az újfajta tudás kamatozni fog. Addig, amíg Magyarországon a felsõoktatás bemeneti kritéruma határozza meg a középiskolák megítélést, a felsõoktatás pedig olyan kritériumok alapján dolgozik, melyek alapján nem lehet megfelelni a munkahelyeken, ebbe az utcába nem szabad belemennünk. Nem szabad kiszolgálnunk azt a statisztikai szemléletmódot, amelynek az eredményességében nem hiszünk. Nem ezzel szolgáljuk a gyerekek érdekeit. A mi iskolánkban stressz nélkül is lehet komolyan dolgozni. A mai szemlélet szerint rövid távon kell a gyerekeket alkalmassá tenni arra, hogy bejussanak a felsõoktatásba. Minél rövidebb idõ alatt végig kell darálni azt a hatalmas mennyiségû lexikális tudást, amit a felsõoktatás elvár. Ekkor viszont nincs idõ képességfejlesztésre. Egy fenékkel nem lehet két lovat megülni. Van olyan család, amely jobban azonosul az iskola szemléletével, és van, amelyik kevésbé. Ez konfliktusokkal jár. Sok szülõ szereti a liberális iskolát, a képességfejlesztést, szereti, hogy a gyerek szeressen tanulni az iskolában, de a végén elvárják a lexikális tudást, és pánikba esnek, ha ez nincs meg. Nem könnyû a helyzet, de a gyerekeink tanulási képessége olyan, hogy rövid távú memóriával fel tudnak készülni a felvételire. A fontos azonban az, hogy a képességet, amit elsajátítottak, nem lehet tõlük elvenni, míg a lexikális tudást el lehet felejteni és el is felejtik.

– Az állami támogatás és a Lauder Alapítvány által nyújtott adomány fedezi az iskolai „alapszolgáltatásokat”. A szülõk által fizetett pénzbõl az „extrákat” tudjuk finanszírozni.

– Én úgy gondolom, rövidesen ez is mérhetõ lesz. Most próbálunk fejleszteni olyan minimális követelményrendszert, ami standardizálható. Beneveztünk az országos képességfelmérésbe. Az Országos Értékelési Központ nemrég olyan vizsgálatot ajánlott, ami nem tananyagra, hanem képességekre irányul. Így az országos összehasonlításban mi is tisztábban fogunk látni. A megmérettetés elõl tehát nem menekülünk. Összefoglalva: egy kicsit iskolásabbá vált a középiskola, de nem gondolom, hogy emiatt vesztett a liberális értékébõl. Épp úgy lehet kreatív munkát végezni, mint eddig. Nagyon szeretném, ha ezek a változások átmennének a köztudatba. Akik most végeznek, azok még nem érzik ezeket a változásokat, de akik a középiskola alsóbb osztályába járnak, azok már igen. Sajnos évekbe telik, amíg õk, az iskolából kikerülve változtatni tudnak a mi imázsunkon.

– Az elemi tagozat hatodik évfolyamából idén hányan jelentkeztek más iskolába?

– A számokat nem tudom. Többnyire olyanok mennek el, akiknek idõsebb testvére tanul más iskolában. Viszont többen jelentkeztek a mi gimnáziumi tagozatunkra. Látható, hogy lassan megfordul a trend.

A Scheiber Sándor Általános Iskola és Gimnázium néhány éve felépült épületében jelenleg tizenkét osztályában 350 diák tanul. Az új igazgató, Dr. Réz Gáborné elmondta, legfontosabb feladatuknak a tanítványok zsidó identitástudatának kialakítását és megerõsítését tekintik. Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy a diákok az iskola falain kívül is tartsák be a vallási elõírásokat. A szülõk már a beiratkozás elõtt megismerkedhetnek az iskolával, a tanárokkal és megtekinthetik a tanórákat is. Az általános iskola elsõ osztályában nincs osztályzás, azt követõen azonban a hagyományos érdemjegyekkel történik a minõsítés. Az általános iskolát sikeresen befejezõ diákok minden további nélkül átléphetnek a gimnáziumba, eltanácsolásra csak a kivételesen gyengén teljesítõk esetében kerül sor.

Külsõ jelentkezõk számára nem indítanak minden évben elsõ gimnáziumi osztályt – ha mégis, akkor a jelentkezõknek nem csak magyarból és matematikából kell felvételi vizsgát tenniük, de választ kell adniuk arra a kérdésre is, hogy miért döntöttek az iskola mellett. Korábban történt kísérlet a hatodik osztályba való felvételiztetésre is, kevés eredménnyel. A kötelezõ héber nyelvoktatás mellett a diákok heti két órában sajátítják el a zsidó vallási szokásokat, az oktatók e mellett külön ügyelnek arra, hogy a növendékek megismerjék a kóser háztartás szabályait.

Az érettségit követõen – mint azt a statisztikai adatok mutatják – diákok több mint nyolcvan százaléka tanul tovább, ebben a számban azonban ma már benne vannak a rendszerváltás óta megszaporodott „fizetõs” iskolák is, a valós teljesítmény tehát nehezen mérhetõ. Dr. Réz Gáborné egyik fõ célkitûzése, hogy az érettségizõk nagyobb számban és magasabb pontszámokkal nyerjenek felvételt az állami egyetemekre.

A tandíjmentes iskola a diákok létszáma után járó normatív, minisztériumi támogatásban részesül, amihez a Mazsihisz nyújt kiegészítést, így a kevésbé tehetõs szülõk is megengedhetik maguknak, hogy gyermekeik korszerû körülmények között, zsidó környezetben folytathassák tanulmányaikat. A tanulók ugyancsak ingyen vehetik igénybe a hagyományos és a vegetáriánus kóser étkeztetést, de az iskola, különbözõ alapítványai a tankönyvvásárláshoz és a nyelvvizsga megszerzéséhez is hozzájárulnak.

A közeljövõben várhatóan egy angol és egy héber anyanyelvi tanárral bõvül a tanári kar, bár az iraki háború miatt az izraeli kapcsolatok átmenetileg szünetelnek. A tervek szerint jövõre a már érettségivel és középfokú nyelvvizsgával rendelkezõ tanulóknak lehetõsége nyílik részt venni egy egyéves idegenvezetõi tanfolyamon. Az egyik legfontosabb tennivaló azonban mégis az új, tizenkét éves tanterv kidolgozása. Ez a „hat plusz hatos” rendszer két, elméletileg jól elkülöníthetõ szakaszból áll majd, melyben lényeges szempont az ismétlések elkerülése. Az elképzelés szerint a gimnázium utolsó két évében a diákok kizárólag a kötelezõ érettségi tárgyakat fogják tanulni.

A válaszokból arra is fény derült, hogy a szülõk többsége – noha sokuk még az Abonyi utcai iskolába járt – nem él hagyományos zsidó életet, ám szeretnék, ha gyermekeik már megismerkednének a vallással és a zsidó kultúrával. Nyilván az is gyakran megesik, hogy a gyerekek vezetik vissza szüleiket a közösséghez. Teljesen más képet mutatnak azok a családok, ahol a fiatalabb generációkhoz tartozó szülõk már részesülhettek zsidó oktatásban, vagy esetleg az idõsebb testvér nevelkedett hasonló közegben.

Ugyanezekkel a kérdésekkel fordultunk Dov Lévy-hez a Wesselényi utcai Amerikai Alapítványi Iskola vallási igazgatójához. Ehelyütt csak a különbségekrõl esik szó, hisz a válaszok a fentiekhez hasonló képet festettek az iskoláról, bár – fõként a felvételi követelmények terén – jelentõs eltéréseket figyelhetünk meg. A felvételi tárgyként szereplõ matematika mellett ugyanis megkövetelik az angol és a héber nyelv alapfokú ismeretét, az érettségihez pedig nyelvvizsga szükségeltetik. Így azoknak a diákoknak, akik más intézménybõl jelentkeznek a gimnáziumi tagozatba – tehát nem tanulták a vallást és gyakran a héber betûket sem ismerik – jelentõs lemaradással kell számolniuk, noha számos hasonló cipõben járó tanuló cáfolt már rá hátrányosnak vélt helyzetére. Valószínûleg mindez közrejátszik abban, hogy az intézménynek összesen csupán száznegyven tanulója van, pedig tandíjat itt sem kell fizetni.

Az Alapítványi Iskolában érthetõ okból nagyobb hangsúlyt fektetnek a vallásos oktatásra, mivel az iskola fenntartója az Autonóm Orthodox Izraelita Hitközség. A nebulók imával kezdik a napot, a héber és a (a zsidó kultúra egészét magában foglaló ) judaisztika heti három alkalommal szerepel az órarendben. Nemrégiben az iskola épületébe költözött a Dob utcai ortodox óvoda is. Az innen kikerülõ gyerekek általában a Wesselényi utcában kezdik meg tanulmányaikat, az általános iskola elvégzése után pedig automatikusan felvételt nyernek a gimnáziumi tagozatra. A kiselsõsök szülei nyílt napokon nézhetik végig a tanórákat, míg a gyerekeknek a tanév elsõ hetében egy erdei táborozás alatt nyílik alkalmuk az összeismerkedésre.

A vallási kérdésekben egyébként az igazgató meglehetõsen rugalmas elveket vall. Mint kifejtette, a vallás az isten és ember közti viszonyt jelenti, tehát magánügy. Mivel minden a tudáson alapszik, csak az ember és ember közti kapcsolatban, vagyis a tanulásban és nevelésben szükséges némi szigor. Célja, hogy a tanítványok megtapasztalják azt a sikerélményt, amit a törvény megtartása jelenthet, még ha felnõtt fejjel el is utasítják a vallásos életet. Dov Lévy szerint tehát az érdeklõdõk a vallási és a világi oktatás egyensúlya miatt tartják intézményüket autentikus zsidó iskolának.

Az intézmény az egyházi iskoláknak járó állami támogatást az Orthodox Hitközségen keresztül kapja meg, ez az összeg azonban korántsem fedezi az igényeket. Ezért a jóval költségesebb kóser étkezésért a szülõknek havi hatezer forintot kell fizetniük, ami alól a szociálisan rászoruló vagy sokgyermekes családok természetesen mentesülnek.

A diákok továbbtanulási adataival kapcsolatban egy tavaly készült felmérés eredményeit tudtuk meg: eszerint az intézmény a fõvárosi középiskolák között a 39. helyen szerepelt. Ezzel az eredménnyel, mint minden igazgató, Dov Lévy is elégedetlen. Ám az itt megszerzett érettséginek az a hatalmas elõnye, hogy mind Amerikában, mind Izraelben elismerik, ennek köszönhetõen számos diák próbál szerencsét külföldön. Legtöbbjük visszatér. Az Amerikában tanuló egykori diákokat a tantestület tagjai is próbálják segíteni, Izraellel viszont, mint az igazgató fogalmazott, kissé elhidegültek a kapcsolatok. Mindehhez érdemes hozzátenni, hogy a magas szintû nyelvi követelmények ellenére, itt nem tanulnak külföldi diákok.

Az iskola 1991-ben nyitotta meg kapuit, ötszáz tanulóval, a jelentkezõk száma hosszú évekig mégis folyamatosan csökkent. Ez a tendencia újabban megfordulni látszik, az idén „bár micvóját” ünneplõ iskola – mint Dov Lévy elmondta – a múlt héten is három új diák csatlakozott.