– Zsidó iskola révén a Holocaust emléknapja nem az egyetlen nap, amikor ezzel a témával foglalkozunk, de ez kiemelt alkalom. Éppen ezért nagyon fontosnak érezzük, hogy ezen a napon fokozott érzelmi hatással mutassuk be a témát. Túlélõket hívunk meg, akikkel kisebb, maximum egy osztálynyi csoportokban beszélgetnek tanulóink

– Ezt az osztályfõnökök döntik el. Van néhány film, amit mindenképpen levetítünk. Ezek közül néhányat – videó–interjúkat: megmentõkkel és megmentettekkel – itteni gyerekek készítettek.

– Nyújtanak segítséget munkájukban a gyerekeknek? Eszközökre, kapcsolatokra gondolok itt.

– Hogyne, túl az eszközökön és a kapcsolatokon a tartalmi részben is segítséget nyújtunk: egy szociológus csapat készíti föl a gyerekeket, hogy kell jó kérdéseket föltenni. Arra oktatnak, hogy milyen kérdéseket és hogy szabad feltenni, tekintettel az interjúalany érzelmeire. Technikailag is felkészítik õket, arra hogy pl. milyen távolságból kell használni a videokamerát, stb.. A felvételeket végül a gyerekek vágják össze egy video-tanár segítségével. Ezt a filmet száz példányban lemásoltatta a Hannah Arendt Alapítvány, használják már Németországban, elkészült az angol feliratos változat és a washingtoni Holocaust Múzeumban is van belõle egy példány. A program másik, gyerekek munkáira épülõ része a kiállítás, melyet magyarországi zsidó emlékhelyekrõl csináltak. Utaztak, fotóztak, felderítették a legkisebb települések zsidó emlékhelyeit is. Ez az utazó kiállítás nyolc város gimnáziumában járt. Más iskolák is igényt tartanak e téren felgyûlt tapasztalatunkra. A megemlékezések terén egyfajta központi szerepet vállalunk, és persze mi is igyekszünk más gimnáziumoktól tanulni.

– Bennük hagyjuk. Az nem baj, ha a gyerekek szembesülnek ezekkel a dolgokkal egy élõ embertõl, aki ezeket túlélte és hitelesen tud beszélni róluk. Ez más, mint amikor krimit néznek.

– Attól függ mi a témája. Tavaly Gerendás Péter énekelte „A százéves pályaudvaron” címû dalt, illetve cigány tanulókat hívtunk meg a Gandhi Gimnáziumból. Körökbe ültek és a cigány illetve a zsidó Holocaustról beszélgettek. A megemlékezés központi részén minden évfolyam gyertyát gyújtott, köztük cigány vendégeink is. Majd cigányul énekeltek a Holocaustról. Megindító élmény volt… A központi megemlékezésnek az az üzenete, hogy mi összetartozunk, és együtt emlékezünk. Idén egy olyan kiállítást rendezett meg egy tanár-diák csapat, melynek során egy teljesen elsötétített teremben, labirintusban kellett végigmenni: eközben a holocaustban meghalt gyerekek neveit hallotta a látogató, és azt, hogy ki hány éves korában halt meg. Az elemi tagozaton a kicsiknél még nem szervezünk megemlékezést, hiszen még csak hat–tíz évesek, de másnap, az emlékezés napján itt is égnek a gyertyák és egy sötét bordó vászonra kitettünk néhány képet illetve egy imaállványt, héber és magyar nyelvû áldással. Minden pedagógus, mikor elhaladtak ezelõtt a kis emlékhely elõtt, egy pillanatra megállította a gyerekeket és elmondta mire emlékezünk. Bár nem értik és meg se marad bennük, hogy miért álltak meg, de maga a megemlékezés iskolai életük részévé válik. Ez hosszú folyamat.

– Tavaly tablót készítettünk, amelyen kontinensek szerint szerepeltek azok az országok, ahol már csak múlt idõben beszélhetünk az ilyen típusú diktatúrákról (pl. az egykori Szovjetunió) illetve azok, ahol ezzel jelenleg is szembe kell nézni az ott élõknek (pl. Észak–Koreában). Többnyire osztályfõnöki órákon vagy történelem órákon február hónapban került sor az errõl való beszélgetésre. Arról, hogy pontosan mennyi idõt szánunk rá, nem tudok adatot mondani, mert ez évrõl évre változik. A probléma megbeszélésére amúgy sokkal alkalmasabbnak tartom a történelem órát, z 1956–os forradalom elõtti idõszakot, mert a Rákosi–rendszer mûködésén keresztül a kommunista diktatúra mûködésének magyar vonatkozása jobban megragadható.

– Elég furcsának tartom ezt a kérdést. Mit jelent ez a megfogalmazás? Remélem nem azt, hogy egy zsidó számára más üzenetet hordoz egy ilyen megemlékezés, mint másoknak A kommunista diktatúrák kialakulásának okai, mûködésük eltér a fasiszta típusútól. Helytelen és veszélyes összemosni a kettõt. Ugyanakkor abban nincs különbség, hogy embertelen és morálisan elfogadhatatlan mind a kettõ. Egy olyan 19. századi eszmerendszerrõl van szó, melybõl csak a 20. század gyilkos gyakorlata csinált diktatúrát. – A kommunizmus áldozatainak emléknapja ma nemcsak történelmi, hanem aktuálpolitikai kérdés is? Van e helye egy emléknapon a politikának?

– Az én gyakorlatomban magának a megemlékezésnek nincsen. A Terror Házába idén a 12. évfolyamos osztályommal el akartunk menni, lehet, hogy az érettségi szünetben ezt még pótoljuk. Ennek persze van aktuálpolitikai vonatkozása, de ez bármilyen történelmi korszak, történelmi megemlékezés kapcsán megkerülhetetlen: legyen szó március 15–rõl vagy október 23–ról.

– Mi tanulóink felét gyászolhatnánk, ha mindet elpusztították volna. Hála Istennek erre nem került sor, elég ügyesek-értékesek voltak munkaerõ szempontjából, alig vesztettünk belõlük. Ma is visszajárnak. Kétféleképpen emlékezünk meg: központi és osztályonkénti leosztásban. A központin érzelmi alapon közelítünk, a tanórai megemlékezés pedig a „bányászatról” szól. Ott, a saját kis körükben a gyerekek elmondhatják a magukét, és a tanárok elmagyarázzák nekik a történteket. Az ünnepélyre kötelezõ elmenni, már csak azért is mert a 6. órában van.

– A Kabaré címû filmbõl idéznék erre: „Szeretem õt, pedig zsidó”. De ugyanígy A zongoristából is idézhetnék, ott is felmerült a fõszereplõvel kapcsolatban, hogy: „Milyen tehetséges, pedig zsidó.”

– Nem, teljesen nyitottak. Fanyalgásról nem tudok, de lehet hogy azért nem, mert az én álláspontom a témával kapcsolatban közismert és nem mondják nekem. Egyszer, mikor igazgatóként – nem a Holocaust emléknap kapcsán – beültem egy tanórára, az egyik gyerek azt mondta, hogy „Pesten voltak többen a zsidók.” Mire én kiigazítottam: „Volt nekünk vidéki zsidóságunk is.” Tehát sok félreértés van a témával kapcsolatban. A gyerekek fejében rendszerezetlenek az ismeretek, olyan elõítéletek vannak, melyeket együttérzésnek hisznek.

– Nem megtorlással kezdünk, de hosszú távon nem maradhat itt antiszemita. Eddig még nem volt példa arra, hogy valakit emiatt kellett volna eltanácsolnunk a gimnáziumból. Elismerem a zsidóság félelemhez való jogát, de személyes tapasztalataim alapján kétségbe vonom ennek megalapozottságát. A sokat emlegetett lappangó antiszemitizmust annak a hat–nyolc iskolának a tanárai, igazgatói között, ahol eddig voltam, nem tapasztaltam.

– 1:1 az arány. A kommunizmus áldozatainak emléknapját ugyanúgy kidolgozzuk, mint a Holocaustét, Márai és Faludy idézetekre alapozva. A Holocausttal kapcsolatban nem szabad megfeledkeznünk a zsidó áldozatok mellett arról sem, hogy a Holocaust magyarországi áldozatai között magyarországi cigányok is voltak. A magyar nóták legavatottabb tolmácsai, vályogvetõk, kovácsok, teknõvájók – akár Sárközit is ide lehetne sorolni az Egri csillagokból. Nem az elsõ és nem is az utolsó genocídium volt a Holocaust.

– Szervezetten nem, de beszéltünk a témáról. Eredetileg központi megemlékezéssel indítottunk volna, de régi tanár lévén tudtam: ott egy idõ után, pláne négy gimnáziumi év alatt, nem lehet elkerülni a sematizmust. A gyerekek az elsõ alkalom után megmondták, hogy a hagyományos ünnepi szerkezetet szeretik, tehát: amikor van egy kis elõadás, vers és dal. Nem szeretik a túl szárazat. Ezenkívül interaktívan is megközelítjük a témát.

– Igen, mivel így sokkal nagyobb a hatékonysága.

– Az elpusztított zsidókra mi, mint magyar veszteségre tekintünk. Ezzel persze nem akarjuk ellopni a zsidóktól áldozataikat.

– R. M.: Két részbõl állt a megemlékezés. Egyrészt készítettünk egy tablót, amire mindenki felhívta az érdekelt osztályok figyelmét. Egy néhány oldalas összefoglalást: képek, térképek, idézetek voltak rajta. Megpróbáltuk az egész dolgot folyamatában átfogni. Így kellett rá gettóképet, sárga csillagos képet, cigányholokausztos, emléktáblás és még sok más képet tenni. Ezenkívül a Kultiplex felajánlotta hogy ingyenesen levetíti Szász János „A holocaust szemei” címû filmjét, melyre a kolléganõmmel elvittünk több osztályt. A feldolgozáshoz kaptunk kérdõíveket, melyek egy foglalkoztató füzetre hasonlítottak. Ebbõl mi a film lexikájának feldolgozását illetve idegen szavait, történelmi szakkifejezéseit hasznosítottuk, melyek ennek a korosztálynak nem biztos, hogy mondanak valamit. Egy feladatlapon kiadtuk ezeket az idegenszavakat (pl. Soá, krematórium, appel, gettó stb.) a gyerekeknek, melyeket nekik meg kellett magyarázniuk írásban

– R. I.: Voltak fogalmak melyeket egyáltalán nem ismertek, Azonkívül ez attól is függött, hogy hányadikosakkal csináltattuk meg a kérdõívet. A film után, annak fogalom magyarázatai alapján kitöltettük velük ezt a kérdõívet

– B.P.: A cél nyilván ez, hogy nyomot hagyjunk, persze nem rémálmokat. A tanároknak úgy kell beágyazniuk ezeket az eseményeket valamilyen történetbe, hogy ne a borzalmakon, hanem az emberi sorsokon legyen a hangsúly. Magyarán: biztos, hogy másképp kell ezzel a kisebbeknél és a nagyobbaknál bánni. Ez egy nagy, 12 évfolyamos iskola, elég nehéz megoldani, hogy mindenki jelentõs programot kapjon minden évben.

– B.P.: Ha egy négyéves ciklust veszünk alapul, akkor szerintem a négy év alatt minden tanulónak egyszer kellene szembesülnie ilyen fontos témákkal, mint a Holocaust, de nem minden évben, hogy ne váljon a megemlékezés rutinná. Egyik évben március 15., míg a másikban például október 23–a lenne ez az ünnep. A korábbi években zsinagóga–látogatást illetve túlélõkkel való beszélgetést is rendeztünk.

– R. M.: Nem.

– R.I.: Ez a dolog szerintem nem errõl szól. Ezt a gyerekek fogalmazták meg a legtisztábban: „Manapság amikor mindenki úgy akarja manipulálni a tömegeket, hogy az érzelmekre akar hatni, akkor kíméljenek meg bennünket az érzelmekre hatástól. ” Teljesen egyetértek velük. Egyébként ezekrõl a gyerekekrõl nagyon nem tudom elképzelni, hogy bárki közülük valamiféle neonáci csoportnak akárcsak a szimpatizánsa is lenne. Mélységesen elítélik a Holocaustot

– R.M.: Azért vannak… Az iskola maga nem mentes…

– R.M.: Akár igen. De nem jellemzõ.

– R.I.: Nem jellemzõ.