– A Pesti Súlban tartott Soloveitchik- előadássorozatodon azt tapasztaltam, hogy széleskörű vallásos tudásod világi műveltséggel is párosul. Milyen háttérrel tehet szert erre az ember?

– Vallásos házból való vagyokő a szüleim, a környezetem és az iskoláim mind vallásosak voltak. Édesapám tipikus magyar ortodox házból származik, olyan híres rabbiknál tanult, mint Reb Jojlisch a szatmári rabbi, a nagyapám meg a Rugasz Habojszem Grünwald huszti rabbi diákja volt. Hitvallásom mégis a modern ortodoxia lett, a Tora im Derekh Erec. A Tóra és a „világi élet” összhangjában hiszek. Számomra a Tóra-tanulás mellett mindig is fontos volt a „modern”, „világi” szakma űzése, ezért is diplomáztam pszichológiából. Ez a filozófia egyébként alapvetően német, Samson Raphael Hirsch rabbi dolgozta ki a 19. században. Kimondatlanul a magyar ortodoxia is ezt az elvet követte, az utóbbi időkben eszerint élnek az emberek.

– Szüleim a hatvanas években vándoroltak ki Izraelbe, én már Petach Tikvában születtem. A Tel-Aviv-i Jesivat Hajisuv Ha Hadas-ban tanultam Reb Idl Kolodetzki-nél, aki Reb Simen Skop tanítványa volt. Ez nem volt tipikus jesiva, mert reggeltől délután ötig Talmudot tanultunk, utána pedig este nyolcig világi tárgyakat iső így le is érettségiztem. 19 éves koromtól egy klasszikus litvis jesivába jártam, ahol Talmudot tanultam. A katonaság után Rav Lichtenstein tanítványa lettem, aki Reb Joshe Ber Soloveitchik legkedvesebb tanítványa és veje. Tőle sajátítottam el a Talmud-tanulás briszki fortélyait, melyet még nagyapja fejlesztett kiő Rav Soloveitchik óriási akadémikus műveltséggel is rendelkezett. Többek között arra vállalkozott, hogy rabbinikus és talmudi fogalmakkal analizálja és eközben egzisztencialista filozófiával építse fel a zsidó vallás belső értelmét, lényegét. Kidolgozott például az ember teremtésével kapcsolatban két ideáltípust, mely nem zárja ki egymást, sőt egy emberben is meglehet mindkettő. Az első Ádám feladata a megőrzés, kezelés, ápolás, fenntartás, a másodiké pedig az alkotáső benne óriási a vágy a tudás iránt, hogy megmagyarázhassa az őt körülvevő világot. Soloveitchiktől származik a homo sapiens elméletére rímelő homo religiosus fogalma, mely szerint minden embert az isteni megközelítésének vágya irányít, a véges törekvése a végtelen felé.

– Amikor elmentem katonának a heszder jesiva-programra. Tengerészgyalogos voltam és Libanonban is harcoltamő ezt egyébként édesanyám a mai napig nem tudja. Azért döntöttem a katonáskodás mellett, mert a zsidóság három alappillére közül a Tóratanulást és az Avodát – szolgálatot – korábban teljesítettem, és arra a következtetésre jutottam, hogy a jócselekedethez nincs megfelelőbb hely a harctérnél, népem védelmében. Szóval itt találkoztam először a nem vallásosak világávalő nagyon sokat vitáztunk, és próbáltam rávenni őket, hogy ne nézzék le a jesivabóhereket, hiszen a Második Szentély lerombolása után Rabbi Jochanan Ben Zakkai azzal mentette meg a zsidóság szellemi egységét, hogy Javnéba tette át a székhelyét, és jesivát alapított. A katonaság után le is diplomáztam pszichológiából a Bar Ilan egyetemen.

– Itt teljesen más a tempó, a kultúra és az élet. Ha nem is szimpátiának, de legalább empátiának kellene lennie az emberek közt, de elég ridegek az emberek egymással. Főleg a kisebbségekkel intoleránsak.

- Úgy látom, hogy Magyarországon a többség egyáltalán nem tiszteli a kisebbségeket, beleértve a zsidókat is. Sokan magázódnak, ám ez nem a tisztelet, hanem a lenézés jele, és nem azért kiáltják rám az utcán, hogy “zsidó”, mert szeretnek. Rettenetesen felkavart a Fradi-botrány, mert akkor is zsidóztak a szurkolók, amikor nem is zsidók fociztak. I-ten teremtette Ádámot, az embert, és itt most mindegy, hogy Ádám zsidó-e vagy magyar. Saját képmására teremtette az embert, aki már ezért is tiszteletet kíván. Beszélhetünk-e modernizációról, európai uniós csatlakozásról, nemzeti fejlődéséről, vagy nemzetközi kooperációról, ha az emberek nem tisztelik egymást, és nem ismerik el a kisebbségek létjogosultságát, helyét az életben?

- Magyarországon egy politikai párt van, amely valójában teret enged a másság megértésére, s ebben nem véletlenül nagyon sok a zsidó származású ember. Úgy tűnik, hogy csak mi kardoskodunk a tolerancia értékeiért. Ez nem véletlen, hisz míg a zsidó törvény hivatalosan, szigorúan elítél úgynevezett deviáns viselkedéseket, addig ma már, a valóságban többnyire elnézzük ezeket. A Tóra és a Talmud azért is tanítja a másság tiszteletét, mert I-ten minden egyes embert a saját képmására teremtett. Igaz, egy zsidó nem vehet nőül nem zsidó lányt – kivéve, ha betér -, ám az indok nem a tiszteletlenség, hanem a hagyomány.

– Támogatom, hogy a nők tanuljanak. Míg hagyományosan, a 19. századig erre nem nyílt lehetőségük, addig Hofetz Hajim engedélyével Lengyelországban a Beit Jakov vallásos iskolákban megkezdhették a tanulmányaikat. Azért is fontos a tanulás, mert sok micva kimondottan a nőkre vonatkozik, ráadásul a zsidó otthon is a nőkre alapul. Ma már elvárják a nőktől, hogy ugyanúgy szerezzenek diplomát, mint a férfiak, sőt ultra-ortodox családokban gyakran ők a kenyérkeresők, mert a férj egész nap jesivában tanul. Nagyon fontos, hogy szinkronizáljuk a nők tudáskészletétő megengedhetetlen, hogy a zsidóság terén egyre halványodjon a tudásuk, míg a világi tárgyakban virágzik. A micvákról pedig annyit, hogy már Rabbeinu Tam, Rasi unokája is kihirdetteő bár a nők fel vannak mentve az időhöz kötött micvák tartása alól, ha ez a vágyuk, több micvát is magukra vállalhatnak.

– Három éve turistaként jöttem Budapestre, ekkor ajánlották fel nekem ezt az állást. Épp munkahelyet kerestem, és bár tanár még soha sem voltam, úgy éreztem, hogy meg kell osztanom a tudásomat az itt élő zsidókkal. Igen, az egyéni stílusomat szellemi kihívás és inspiráció jellemzi. Megpróbálom elgondolkodtatni a gyerekeket, hogy szellemileg is fejlődjenek. Hiszek abban, hogy elsősorban a gondolkodásra kell megtanítanom őket, hogy egy rendszert egyedül is képesek legyenek felépíteni, és problémákat egyedül is meg tudjanak oldani. A kisgyerek etetését is abba hagyják, amikor már képes egyedül enni. A nevelés számomra olyan, mint a szentjánoskenyérfa ültetése. Sok év múlva nő meg, de gyümölcsét a dédunokák is élvezhetik majd. A nevelés nem egy brókercég, ahol az ember értékpapírokat vesz, és másnap már el is adja őket. Ez egy hivatás, mellyel tudást adunk, gondolkodást formálunk, és ez nagyon hosszú ideig tart.

– Kóstolót klasszikus, talmudi szövegekből. Ebben látom a zsidó tanulás lényegét, a zsidó folytonosság kulcsát.

– Hát, ez nagyon nehéz, mert a gyerekek nagyon kevés tudással érkeznek. Jobb esetben komoly konfliktusok adódnak abból, hogy egy tanuló családja nem vallásos, és míg az elméletet az iskolában megkapja, a gyakorlat – mely legalább annyira fontos – teljesen kimarad. Azért mondom, hogy jobb esetben, mert rosszabb esetben meg se érinti a gyereket, amit tanul. De én ezt is kihívásnak tekintem, és állok elébe. Ahogy Rav Soloveitchik mondtaő „az élet nem Paradicsom, hanem paradoxon.” Ezt próbálom feloldani.

– Amikor jesivába jártam, volt egy-két osztálytársam, aki kimondottan rabbi akart lenni, ezért csak azt a tananyagot vette át, ami a szmichához, a rabbi-diplomáját kellett. Én inkább Talmudot tanultam, aztán meg egyetemre jártam, hogy tovább gazdagítsam a látókörömet. Itt Magyarországon az idő, a hely és egyéb körülmények azt diktálták, hogy megszerezzem a rabbi-diplomát. Végül is a Pesti Súl közösségének kérésére határoztam el, hogy segítek, szellemileg is gyarapítom a közösséget és megteszem ezt a hosszabb utat, amit kértek tőlem. A tananyag egyébként számomra nem volt sem új, sem idegen. Eddig is vallásos életet éltem, csak most még nagyobbak a követelmények. Egyébként a jeruzsálemi Rav Zalman Nechemia Goldberg, a Beit Din Hagadol (Rabbinikus Nagytanács) tagjának a szmicháját kaptam meg.

– Egyelőre nem tudom, mert mindkettő teljes embert igényel. Mindenesetre szeretném a Pesti Súlt kulturális-vallási központtá alakítani rendszeres előadásokkal, ünnepségekkel, összejövetelekkel és tanulással. A modernitás és az ortodoxia fogalma látszólag konfliktusban áll, ám véleményem szerint az egzisztencia dialektikus – tehát tézis és antitézis által paradoxon jön létre –, és ez zsidó hitfilozófiám veleje. Szeretnék a modern ortodoxia megértéséhez személyes példát mutatni, hiszen én hagyományőrző ember vagyok, de nem szigetelődöm el a világi tudománytól sem. Ugyanígy nem támogatom, ha az ember csak a vallásos oldalát erősíti és a „világit” negligálja. Erről szól Smá imánknak az a része is, mely a termés szüretelésére, aratására szólít fel, hiszen ez a feladat is ránk vár. Ezzel kapcsolatban felmerül a kérdés, hogy mi lesz a Tóra tanulással? A Talmud szerint nem lehet éjjel-nappal tanulniő ha eljön az aratás szezonja, aratni kell, ha a tanulás ideje jön el, akkor tanulni. Az ember igenis lehet ügyvéd, orvos, vagy mérnök amellett, hogy Talmud tudós. Azt is fontosnak tartom, hogy valamikor a jövőben bővítsem a kóser termékek körét, ráadásul elérhető áron. Nem árulhatjuk a sajt kilóját, mondjuk 3000 forintért, ha máshol 1500 forintba kerül. Szeretném a gyárakat is végiglátogatni, hogy megvizsgáljam, mely termékek felelnek meg a kóser előírásoknak, majd ezeket összegyűjteném egy listán. Külföldi rabbinátusok étellistájának begyűjtését már elkezdtük a Pesti Súl tagjaival, de ez a feladat is teljes embert igényelne, és mivel egyelőre még nem találtunk hozzá támogatókat, csak szabadidőnkben tudjuk elvégezni.

– Üdvözlöm, hogy Magyarországon demokratikus hitközségi választások zajlottak. Az öttagú elöljáróságba ezúttal fiatalokat is beválasztottak. Fixler Herman maradt az elnök, alelnök Dávid Moskovics, a főtitkár Herczog László, a vallási és kulturális elöljáró Zev Paskesz, a pénzügyi elöljáró pedig Grosz István lett. Úgy látom, hogy külföldről is figyelemmel követik a választásokat, és látják a kicsi, de reménykeltő változásokat.