A kis helységet gyorsan megtöltötték az ünneplõk. Ismerõs arcok, jó barátok, köszöntés, fél méter átmérõjû torta (tüzijátékkal a tetején), kuglóf csokoládéval és aprósütemény. Többen saját készítésû süteménnyel fejezték ki a professzor iránti ragaszkodásukat. Volt, aki saját festményét adta ajándékba, más énekléssel színesítette a programot. A héber nyelvû dalokat a professzor azonnal magyarra fordította. Az est értelmi szerzõje és háziasszonya Pap Ágnes volt.

Volt kidus, mojci áldás kaláccsal, heti szakasz, a szokott énekek (Sálom alehem, stb.), ahogy a József körúton megszoktuk A professzor úr rákezdett, mi pedig folytattuk, majd falatoztunk, és újra kezdtük az éneklést. Ezután Schweitzer professzor – ez is József körúti hagyomány – bemutatta az aznapi vendéget, egy izraeli kislányt, a szintén jelen lévõ izraeli nagykövet asszony unokahúgát. Nemsokára fel sem tûnt, hogy nem a zsinagóga fölötti nagy elõadóteremben vagyunk. A professzor úr nem nagyon tudott mit kezdeni azzal a ténnyel, hogy õt most ünneplik – a péntek esték forgatókönyvét viszont ismeri, így ezt követtük, én pedig úgy éreztem, ilyen bensõséges, emelkedett hangulatú együttlétre aligha került volna sor, ha a közelmúltban nem történt volna változás a József körúti rabbiszékben.

Seres Attila a Sófár klub részérõl elmondta, hogy egyesület formájában mûködnek, a közösségi életen kívül maradt zsidókat akarják felkutatni és összehozni. Rádió Zs. néven az interneten rendszeres adásuk van, melyet a www.sofar.hu címen lehet megtalálni.

Ezentúl Schweitzer professzor nem a lakásán, hanem a Sófár klubban fog kéthetenként Istentiszteletet tartani. Éljen egészségben, minél tovább!