– Ez csak az egyik ok. A másik az, hogy a magyar nyelvû zsidóságról Izraelben nem tudnak szinte semmit. Más országok zsidó közösségeirõl ugyanakkor sokkal többet tudnak. Izraelben számos intézmény van, amely egy-egy ország zsidó közösségének állít emléket: a legnagyobb ezek közül az iraki zsidók (a „babiloni zsidók”) múzeuma, de van múzeuma a német, az olasz, a marokkói zsidóságnak is. Mindezek magánkezdeményezésre jöttek létre. Izrael Állam a nagy Tel Aviv-i Diaszpóra Múzeumot tartja fönn.

– Mikor kitalálták, hogy múzeumot létesítenek, milyen anyag állt a rendelkezésükre?

– Helyes kifejezés az, hogy „kitaláltuk”. Ez elõször valóban nem volt több, mint egy ötlet. Elõször körülnéztünk az országban, nem létezik-e már máshol hasonló kezdeményezés, mert ha igen, ahhoz csatlakoztunk volna. A következõ lépés az volt, hogy 1985-ben létrehoztunk egy alapítványt. Az alapítók közt nem volt történész vagy muzeológus – csak az ügy iránt elkötelezett orvosok, pedagógusok, üzletemberek. A „gyûjteményt” elõször férjem munkahelyén egy fiókban aztán két fiókban tároltuk. Amikor már túlságosan sok lett az anyag, igénybe vettük egy muzeológus segítségét, aki elmagyarázta nekünk az alapfogalmakat. Aztán idõvel mi is megtanultuk a szakmát. Ma már saját – részmunkaidõs – muzeológusunk és tárlatszervezõnk van, egy történészprofesszor is segíti a munkánkat, egy szoftver-szakértõ külön a mi számunkra fejleszt programokat – és van egy titkárnõnk is. Mikor az alapítvány létrejött, elkezdtük hirdetni – nem újságban, mert erre pénzünk nem volt – hanem barátok és ismerõsök útján. Legnagyobb csodálkozásunkra elkezdett ömleni az anyag: iratok, dokumentumok és tárgyi emlékek egyaránt. Más múzeumok vezetõi máig sem értik, hogyan jöhetett létre kizárólag kapott anyagokból múzeum. Mi ugyanis semmit nem vásároltunk, gyûjteményünk minden darabját kaptuk, elsõsorban Izraelbõl. Ebbe beleértendõ a tizenkétezer kötetes – túlnyomórészt magyar nyelvû – könyvtárunk is. Ma már a bennünket támogató budapesti alapítvány segítségével is gyarapodik a könyvtár, akik a fontosabb könyvek kiadóitól kérnek egy példányt számunkra. A mi múzeumunkban kutatások nem folynak, de jó kapcsolataink vannak a magyarországi kutatóhelyekkel. Gyakran jönnek hozzánk érettségizõ fiatalok, akik a mi anyagainkból írják a dolgozatukat, s nekik sokat segít, ha fényképek, dokumentumok segítségével ismerkedhetnek meg a magyar zsidóság múltjával.

– Mikor 1985-ben az alapítványt létrehoztuk, Izrael állam ilyen célra már nem adott pénzt. Ez a korszak nagyjából 1967-ben lezárult. Ezért alternatív megoldás után kellett néznünk. Kézenfekvõ volt, hogy a múzeum a mi lakhelyünkön, Cfáton létesüljön, ahol a városi tanács legtöbb tagja a tanítványunk volt. Én magam évekig dolgoztam a város kulturális központjában, így ezen a vonalon is sok kapcsolatom volt. A város vezetése mellénk állt és minden segítséget megadott. Helyiséget kaptunk a városi infrastruktúra használatára. Hangsúlyozom: a városi vezetés tagjai közül senki nem volt magyarországi származású. Idõközben megkerestünk minden szóba jöhetõ állami intézményt támogatás reményében. A kulturális minisztériumtól kaptunk is segítséget a kiállítás tárgyi feltételeinek javítására, mint például a tárlók kialakítása, világítás, katalogizálás, stb. Megszerveztük Izraelben a múzeum baráti körét, amely – családtagokkal együtt – immár háromezer fõt számlál. De magyarországi és amerikai barátaink listája is igen hosszú.

– Egyetlen alkalommal, örökség folytán jutottunk egy nagyobb pénzösszeghez, amelyet letétbe helyeztünk egy bankban és a kamatait fordítjuk a múzeum fenntartására. A múzeum baráti köre is részt vesz a kiadásokban, továbbá a Claims Conference is ad támogatást a holocausttal kapcsolatos projektekre. Ma már számítógépes adatbázis õrzi a múzeum minden anyagát. Ugyanitt ezerkétszáz hitközségrõl találhatók információk – egyikrõl sok, másikról kevés. 3400 híres magyar zsidó személyiség adatait is számítógépen rögzítettük.

– Mi voltunk az elsõk, akik felajánlottuk az együttmûködést a holocaust múzeumnak: már tárgyaltunk is Darányi András igazgatóval. A cfáti múzeum helyzetén azonban ez nem változtat, hiszen nem minden, a magyar zsidóság iránt érdeklõdõ izraeli fog eljönni Magyarországra. Azonkívül a budapesti holocaust múzeummal ellentétben a cfáti múzeum a holocaust elõtti zsidó közösségek emlékeit õrzi. Fontos, hogy minden hitközségrõl legyen valami megfogható emlék: akár egy kilincs egy hajdani templomból, vagy egy fénykép a hajdani iskoláról. A holocaust számadatai megfoghatatlanok, de ha egy hozzánk ellátogató iskolai osztálynak megmutatom egy hajdan volt másik iskolai osztály fényképét, ez mindjárt közelebb hozza õket ahhoz a korhoz. Több mint ötszáz helység temetõjérõl vannak fényképeink. Ezt elõször mi kezdtük el feldolgozni. Ez inkább emlék, mint rendszeres gyûjtemény, mivel többnyire csak az olvasható feliratú sírkövek fényképeit gyûjtjük. Egy munkatársunk Somogy megyében felkutatta az összes zsidó temetõt – köztük olyanokat, amelyeket még a helybéliek sem ismertek. Ezen felül igyekezett felkutatni és lefényképezni az összes föllelhetõ tárgyi emléket és beszélni a még élõ tanúkkal. Így lehetõvé válik, hogy olyan, magyar felmenõkkel rendelkezõ izraeliek, akik nem ismerik származásuk történetét, a gyûjteményünk segítségével ezt kikutassák.

– Minél többen foglalkoznak ilyen anyagok gyûjtésével, annál több emlék marad. Mi a legkisebb papirost is megõrizzük, és téma szerint kategorizáljuk az adatbázisban. Izraelben elismerten az egyik legszakszerûbben dolgozó intézmény vagyunk. Nálunk nincs bürokrácia, bármikor szívesen rendelkezésre bocsájtjuk minden anyagunkat a hozzánk érkezõ kutatóknak. Ha szabad ilyet mondanom, bennünket szeretnek a hozzánk érkezõk. Minálunk hétszáz magyarországi zsinagóga képe található meg. Vannak olyan magyar városok, amelyek várostörténeti kiadványuk szerkesztése során hozzánk fordultak, mert nem volt egyetlen képük sem az egykori zsinagógáról. És hol van még összegyûjtve többszázezer magyar holocaust áldozat neve? De a gyûjteményünknek van olyan része is, ami Izraelrõl szól: nálunk megtalálható minden olyan Magyarországról származó katona fényképe és életrajza, aki Izrael védelmében esett el.