Néhány évvel késõbb a beszélgetõ csoportokon résztvevõ pszichológusok, pszichiáterek és pedagógusok Virág Teréz vezetésével létrehozták a társadalmi traumatizációra, elsõsorban a Holokauszt túlélõk pszichoterápiájára specializálódott szakrendelést, amely megtartotta a KÚT nevet. A KÚT szellemi alapvetése szerint „a társadalmi traumatizáltság abban különbözik az egyéb traumáktól, hogy mindennél hatékonyabb rombolást végez, továbbá, hogy ez a rombolás nemcsak az érintett egyénben hoz létre tudattalanul is fájdalmas sérülést, hanem képes hatni a második, sõt a harmadik generációra is. […] A trauma okozta seb azonban gyógyítható.”

A KÚT tevékenysége a késõbbiek során folyamatosan bõvült: az egyéni szakrendelésen kívül munkatársai, középiskolások számára az elõítéletekrõl és a Holokausztról szerveztek beszélgetéseket, valamint értelmileg sérült gyerekek számára kreatív csoportos foglalkozásokat vezettek, majd 1995-tõl a rendelõben kialakított módszerek széles körben való bemutatása érdekében a KÚT rendszeresen jelentetett meg tanulmányköteteket, 1996-tól pedig kétévente rendezett szakmai konferenciáin került bemutatásra munkája és legújabb eredményei.

A KÚT életében fordulópontot jelentett megalapítója, karizmatikus szellemi és szakmai vezetõje, Virág Teréz 3 évvel ezelõtti váratlan halála. Bár az Alapítvány munkája Bárdos Katalin, az alapító lányának vezetésével töretlenül folytatódott, a KÚT stábjának ettõl kezdve már nem csupán a KÚT-hoz fordulók pszichés problémáival, de saját gyászával, valamint útkeresésének kérdéseivel is szembesülnie kellett. E gyászmunka sikerességét jelzi, hogy a KÚT szellemiségére jellemzõ újítások sora azóta is folytatódott: hasonló területeken tevékenykedõ szervezetekkel (így a Ferenczi Egyesülettel és a „Párbeszéd a toleranciáért” munkacsoporttal) alakít ki együttmûködést, ezen kívül megkezdte a Holokauszt túlélõk otthoni ellátását, továbbá új, fiatal szakemberekkel bõvíti csapatát.

A két évvel ezelõtt szervezett emlékkonferencia után a 2003. novemberében megrendezett KÚT konferencia címe, a „Múlt és jövõ határán” az új társadalmi kihívásokon kívül a KÚT-on belüli megújulás nehéz folyamatára is utal. Virág Teréz az elsõ KÚT konferenciát a következõ szavakkal nyitotta meg: „A konferencia célja, hogy egyrészt hírt adjunk saját munkánkról, másrészt az, hogy fórumot teremtsünk mindazoknak, akik – hozzánk hasonlóan – a társadalom ütötte sebek gyógyításán munkálkodnak.”

Ez a konferencia mind szerkezetében, mind tematikájában még inkább e célkitûzést tartotta elsõsorban szem elõtt. A KÚT munkájának bemutatásán, valamint a társadalmi traumatizáció témájában tartott elõadásokon és filmvetítéseken kívül sor került a témakör legkülönfélébb területeivel foglalkozó munkacsoportok bemutatkozására, illetve az eltérõ nézõpontok megvitatásának teret adó kerekasztal-beszélgetésekre is. A program tartalma e formai újításnak megfelelõen nem korlátozódott a Holokauszt trauma kérdéskörére, hanem helyet kapott a mai társadalmi traumák és hatásaik, valamint ezek feldolgozási lehetõségeinek tárgyalása is.

A Holokauszt többgenerációs hatásának szociálpszichológiai vizsgálati megközelítéseirõl és eredményeirõl Erõs Ferenc elõadása adott áttekintést, Bódog Gyula pedig e traumának az identitás alakulására tett hatásait elemezte elõadásában. Gondolatmenete elsõsorban arra hívta fel a figyelmet, hogy a Holokauszt trauma pszichoterápiájának alapvetõ feladata (szemben az egyéb, poszttraumatikus tüneteket eredményezõ egyedi megrázkódtatások kezelésével) az évezredes antiszemitizmus következményeképpen kialakult, generációkon átöröklõdõ identitásproblematika feldolgozása.

A Holokauszt traumával foglalkozó munkacsoportok közül Talyigás Katalin a Holokauszt túlélõk és a megmentõk közös élményfeldolgozását lehetõvé tévõ „Párbeszéd a toleranciáért” projekt munkáját ismertette. Az e program keretében mûködõ, Kocsor Judit és László Klári vezette „Ariadne csoport” a csoporttagok részvételével mutatkozott be. A csoportban résztvevõ Holokauszt túlélõk és életmentõk, személyes történeteik fõ momentumainak felvillantásával engedtek bepillantást munkájukba.

Szintén elsõ generációs túlélõk kezelésével foglalkozik elsõsorban a Mazsihisz Szeretetkórházában mûködõ Hospice csoport. A Hegedûs Katalin vezette kezdeményezés a gyógyíthatatlan betegek számára nyújt - a hospice mozgalom szellemiségnek megfelelõen - komplex (orvosi-fizikai, pszichés, valamint spirituális) ellátást.

A „Pszichoterápia és hivatástudat” kerekasztal-beszélgetés számos – a pszichoterápia berkein belül hagyományosnak tekinthetõ témán kívül – a zsidóság kérdésének a pszichoterápiában való megjelenését taglalta – a terapeuta, a páciens, és kettõjük együttmûködése szempontjából. A beszélgetés moderátora Mészáros Judit, beszélgetõtársai pedig Harmath Péter, Hoyer Mária, Kapusi Gyula és Pfitzner Rudolf voltak. Az izgalmas eszemecsere, majd az azt követõ vita során a terapeuta és a páciens zsidóságával kapcsolatos, a közönséget is megmozgató kérdések merültek fel. Többek között szóbakerült, milyen értelmezést nyerhet a páciensnek a terapeuta zsidóságát firtató kérdése; vagy hogy milyen jelentést hordozhat, ha egy nyíltan antiszemita nézeteket valló páciens zsidó pszichoterapeutát választ; mennyiben nehezíti a terápiás munkát zsidó terapeuta szempontjából a zsidó pácienssel érzett sorsközösség, illetve megfordítva: jelenthet-e hátrányt a terapeuta nem zsidó volta a zsidó páciens problémáinak átérzésében.

A konferencia a Holokauszt tárgyalásakor – a korábbi konferenciákhoz hasonlóan - a cigányságot ért traumára is kitért. Varga Ágota több díjat nyert, Porrajmos címû dokumentumfilmje nem csupán témája, de megközelítésmódja miatt is úttörõ vállalkozás a cigány Holokauszt bemutatására: a filmforgatáskor egykori csendõrök illetve azok hozzátartozói elsõ alkalommal szembesülnek az áldozatokkal; az üldöztetés idején zajlottakat a túlélõk az akkori helyszíneken mesélik – sõt, gyakran éneklik - el.

A konferencia tematikájában Holokauszt problematikán kívül helyet kapott az aktuális traumák kérdésköre. Az ezzel kapcsolatos elõadások elsõsorban a terror pszichológiájával, illetve annak különbözõ megjelenési formáival foglalkoztak.

Békés Vera Anna a terrortámadások pszichológiai aspektusainak egyik legújabb elméletét ismertette, majd kitért az arab-izraeli konfliktusra adott egyéni, valamint kollektív izraeli reakciók lehetséges pszichológiai értelmezéseire.

Az átélt trauma hosszútávú negatív hatásainak új pszichoterápiás feldolgozási módszerét mutatta be – az Ormozsban dolgozó - Oravecz Róbert. Az ún. EMDR (Eye Movement Desensitisation and Reprocessing) kezelési módszer egy bizonyos szemmozgás elõídézésén keresztül képes átstrukturálni a páciens traumatikus élményanyagát – a szakirodalom és a pszichiáter tapasztalatai alapján látványos eredményekkel.

Pfitzner Rudolf, a magyar származású, Münchenben élõ pszichonalítikus az ÁVH börtöneiben fogvatartottak pszichológiai reakcióit elemezte: személyes élményeire is kitérve megrázóan mutatta be a rabokban zajló lelki folyamatok, deformációk sorát, amelyek a letartóztatástól való rettegéssel, a „csengõfrásszal” kezdõdnek, majd az éjszakai kihallgatások borzalmaival, és az ablaktalan magánzárkában töltött idõ reménytelenségével folytatódnak.

Az aktuális traumák pszichológiai kezelésének kérdésköréhez nyújtott értékes adalékot a Cordélia Alapítvány bemutatkozása. Az alapítvány munkatársai Hárdi Lilla vezetésével a Magyarországon mûködõ menekülttáborok nehéz, és pszichoterápiás szempontból mindenképpen rendhagyó körülményei között nyújtanak pszichés segítséget az ott élõknek.

A társadalmi megkülönböztetés következtében hátrányos helyzetben lévõk segítését hivatott csoportok bemutatkozása során Godó Tivadarné Jamnik Judit a „Kristály program a nõk esélyegyenlõgéért” tevékenységét ismertette. Bár más szempontból, de szintén a nõi megközelítésmód, illetve a nõk sajátos társadalmi szerepének különféle vetületeivel foglalkozott Pécsi Katalin, aki az Esztertáska mûhely tevékenységének bemutatásán kívül elõadásában a Holokauszttal kapcsolatos irodalomban fellelhetõ nõi narratívákról beszélt.

Hoyer Mária - Virág Teréz nyomdokain haladva - a „nõi retorika hatalmát” elemezte a mûvészi alkotás és a pszichoterápia folyamatában.

A konferencia tematikájában a Holokauszt oktatás kérdése kiemelt szerepet kapott: egyaránt témája volt elõadásoknak, kerekasztal-beszélgetésnek, csakúgy, mint az informális oktatással foglalkozó munkacsoportok bemutatkozásának.

Kovács Mónika, az ELTE oktatója ezúttal az amerikai és Nyugat-Európai Holokauszt oktatással kapcsolatos vitákban kikristályosodott alapvetõ megközelítésmódokról, illetve ezek lehetséges elõnyeirõl és hátrányairól beszélt.

A Holokauszttal és az antiszemitizmussal kapcsolatos informális ismeretterjesztés gyakorlati tapasztalatairól számolt be, a Sziget Fesztiválon a Holokauszt Emléksátorban tartott beszélgetések kapcsán Sziklai Klára.

A zsidó iskolában történõ indirekt Holokauszt oktatás megvalósult formáját a Lauder Javne Iskola tanára, Gyárfás Katalin és Jávor István filmrendezõ mutatták be: programjuk keretében az iskola diákjai maguk készítenek – és vesznek filmre – interjúkat Holokauszt túlélõkkel és megmentõkkel.

A Holokauszt oktatással foglalkozó, Szunyogh Szabolcs moderálta kerekasztal-beszélgetés elsõsorban a Holokauszt Emléknappal kapcsolatban felmerülõ elméleti és gyakorlati kérdéseket tárgyalta. A beszélgetésen az fent említett elõadókon kívül még Darányi András, valamint Miklósi László vett részt.

A konferencián végül természetesen bemutatkozott a KÚT rendelõ munkacsoportja is: a kezdetekrõl és a napi munkáról Bárdos Katalin beszélt, majd bemutatkoztak a KÚT volt és jelenlegi munkatársai is. Sipos András „KÚT” címû filmje ezután a beszélgetõcsoport történetének kezdeti idõszakát elevenítette fel, Virág Teréz munkásságát pedig Mátis Lilla filmje foglalta össze.

A KÚT Alapítvánnyal kapcsolatban további információk találhatók a www.kut-alapitvany.hu címen. A KÚT beszélgetõ csoportra és pszichoterápiára a 06-1-3176805-ös telefonszámon lehet jelentkezni.