Mose Kacav izraeli államelnök érkezésekor a mintegy ötszáz főnyi közönség feláll, és így tiszteleg a vendég előtt. (Ha igazak a rendőrségi híradások, a palesztin fogorvos és két szíriai társa nem ellene, hanem „egy zsidó múzeum”, minden bizonnyal a Páva utcai Központ ellen tervezgetett merényletet már ősz óta. Mindenesetre különös egybeesés, hogy a belügyi szervek az államelnök látogatására időzítették a letartóztatásokat, s borzolták fel a fővárosiak kedélyét a Pest fölött köröző helikopterekkel, útelzárásokkal.)

Az Emlékhely centrumát képező díszes zsinagógában, hatalmas kivetítőn láthatjuk, amint a Liszt Ferenc Kamarazenekar kíséretében, Fekete László főkántor a 116. zsoltárt énekli a szomszédos teremben. Gáti Oszkár konferál, majd az auschwitzi tábor egy túlélőjének gyertyagyújtása után következnek a beszédek. Medgyessy Péter miniszterelnök arról szól, hogy 1944-ben magyarok öltek magyarokat. Hiller István kultuszminiszter átveszi az Auschwitz album eredetijét az izraeli államelnöktől – mely eddig a Jad Vasem tulajdona volt –, majd maga is beszédet mond.

A kivetítőn bekapcsolódhatunk az épp Lengyelországban időző tévéközvetítésbe, és láthatjuk, amint Magyar Bálint oktatási miniszter felavatja az újjáalakított auschwitzi magyar pavilont a 18-as számú barakkban, és coming out-ol: arról szól, amit e napra időzített Népszabadság-beli cikkében is írt, hogy édesanyja és annak családja révén maga is holocaust túlélők leszármazottja. Akármilyen is a viszonya a zsidósághoz, megindító, ahogy először beszél nagy nyilvánosság előtt személyes érintettségéről.

Videobejátszás következik: Székely Gábor, a Központ mögött álló Közalapítvány kuratóriumi elnöke az oktatási feladatok jelentőségét hangsúlyozza, majd két fiatal történész: Kádár Gábor és Vági Zoltán az auschwitzi pavilon koncepcióját ismerteti. A Washingtoni Holocaust Múzeumból a magyar nagykövetet, az amerikai külügyi államtitkárt és egy katolikus lelkészt hallhatunk.

Kacav elnök beszédében Zsolt Béla Kilenc koffer című regényéből idéz a gettózás érzékletesen leírt rémségeiről. Az elnök száraz tényszerűséggel rója fel a magyar felelősséget, ugyanakkor nem feledkezik meg az Igazak említéséről sem, akik zsidók életét mentették. A Jad Vasembe vezet minket az újabb filmbejátszás, ahol a dokumentáció ismertetése mellett, ismét tisztelgő említés történik azokról, akik nem zsidóként, életük kockáztatásával, zsidókat mentettek.

Mádl Ferenc köztársasági elnök az egyetlen a szónokok közül, aki személyes emlékekkel is rendelkezhet a vészkorszak idejéből. Érezni rajta a megindultságot. Snétberger Ferenc gitárjátéka a cigány holocaust áldozatai emlékére csendül fel a Liszt Ferenc kamarazenekar kíséretével, Békés Pál oratóriuma pedig második generációs szereplők közvetítésével eleveníti fel a történelmet.

A beszédek során csupán egyetlen utalás történik arra, hogy nem a jelenlegi kormány rakta le a Központ alapjait, arról pedig egy szó sem esik, hogyha nincs kezdeményezés a zsidó szervezetek részéről, talán létre sem jön az Emlékhely. Mindez ma már történelem. Orbán Viktor volt miniszterelnök, és egykori kormányának számos tagja is jelen van a megnyitón, melyen csak az MDF nem képviselteti magát a parlamenti pártok közül.

A két órás programot követően jó fél órás várakozással kezdődhet csak a tárlatlátogatás, addig az izraeli elnök és kísérete tartózkodik a kiállítótermekben.

Enyedi Ildikó archív filmekből összevágott, hatalmas vásznakra vetített filmetűdje a harmincas évek kárpátaljai tájaira és Munkácsra kalauzol. Paraszt-zsidókat láthatunk, kézműveseket, egyszerű, kétkezi dolgozó, vallásos embereket, a munkácsi rabbit, aki jiddisül beszél híveihez – kevés városit, asszimiláns, jobb módú zsidót szinte egyáltalán nem –, majd cionista ifjakat, akik már héberül énekelnek. Mit sugall a film? Falusi, kisvárosi idillt? Hogy az előítéletek tévesek, mert a zsidók nem is jómódúak? Miért, ha jómódúak, akkor jogosak az előítéletek?

Az Auschwitz album képeiből száznegyvenet állítottak ki, szinte kommentár nélkül. Ideiglenes kiállítás, hangsúlyozzák a szervezők, és kell is a magyarázat, lévén ez a tárlat az Auschwitzba érkezett kárpátaljai zsidókról, keveset mond a magyar holocaust egészéről, a magyar törvényhozás, közigazgatás, a sajtó és a társadalom egészének felelősségéről. Erőltetett menetben készült el a hatvanadik évfordulóra az Emlékhely, s talán valóban jobb lett volna a puszta falakkal szembesülni, a hiánnyal, mert hatvan év adóssága nem törleszthető rohammunkával sem. S hogy mire elég a 650 m2 kiállítási terület, mely a zsinagóga szakrális térként való helyreállítása miatt rendelkezésre áll, az csak jövőre, az állandó kiállítás megnyitásakor derül ki.

Másnap délelőttől két és fél napon át nonstop nyitva az Emlékhely: az áldozatok neveit olvassák: Göncz Árpád volt köztársasági elnök kezdi a névsorolvasást az áldozatok falánál, melyen most még csak hatvanezer áldozat neve áll, de a Központ reményei szerint mind több név kerülhet fel a márványfalra.