Nyílt levél az Olvasóhoz
Tisztelt Olvasó!
Mint bizonyára észrevette, lapunk a korábbiakhoz
képest megfogyatkozott terjedelemben, az eddig
megszokott 48 oldal helyett mindössze 16 oldalon jelent
meg, s ez a terjedelem áll rendelkezésünkre a jövo
hónapban, rendes nyári szünetünk elotti utolsó
számunk esetében is. A Szombat sorsa szeptembertol
bizonytalan.Elofizetoinkhez fordulunk elsoként,
megértésüket és türelmüket kérve, további
bizalmukban reménykedve. Rajtunk kívül álló,
mondhatni politikai okok játszanak közre abban, hogy a
várt olvasnivaló egyharmada érkezik csak meg
címükre. Három olyan forrásból nem kaptunk idén
támogatást - a Soros Alapítvány
folyóirat-támogatási programja, a Magyarországi
Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Közalapítvány és
a Muvelodési és Közoktatási Minisztérium Kisebbségi
Foosztálya utasította vissza egyidejuleg
pályázatunkat -, mely közül az elso ketto immár öt
éve részesítette bizalmában folyóiratunkat, utóbbi
két esztendeje. 1996-ban e három szervezet 3.5 millió
forinttal járult hozzá költségeinkhez, mely összeg
rendkívül szukös muködésünk feltételei mellett
kiadásainknak közel a felét jelentette. (Anyagi
nehézségeinkhez az is hozzájárul, hogy kiadónk, a
hasonló gondokkal küszködo Magyar Zsidó Kulturális
Egyesület az elmúlt két évben 1.050.000 forintot vont
el gyakorlatilag önállóan gazdálkodó
szerkesztoségünktol saját kiadásainak fedezésére, s
a kölcsönbol mindezideig csupán 200.000 forintot
térített vissza.)Három fo támogatónk egyideju
kihátrálása a Szombat életébol, álláspontunk
szerint korántsem véletlenül esik egybe a
Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítvány
létrejöttével. Korábban nem kezelte kizáró okként
sem a Kisebbségi Foosztály, sem a Közalapítvány azt
az egyébként valós tényt, hogy a zsidóság nem
taxált kisebbség, és a Soros Alapítvány egyik
kurátora sem érvelt úgy, mint most egy egyébként
zsidó származású döntnök, aki azt mondta
(természetesen nem hivatalos minoségében), hogy mivel
a Szombat közösségi lap, Tartsák el azt a gazdag
zsidók.Az állami adminisztráció pénz- és
energiatakarékossági okokból nem tud (és talán nem
is akar) szembesülni azzal a ténnyel, hogy a zsidó
közösség egy része Magyarországon nem nemzetiségi,
nem is vallási alapon kívánja megélni saját
mivoltát, ám jelen van, létezik, s bár csupán egyedi
kategóriába sorolható, hasonlóképpen más
magyarországi társadalmi-kulturális csoportokhoz,
muködése nem csupán jelképes gesztusok formájában
vár támogatást. Megjegyzendo: mi magunk is
elégedetten nyugtáznánk, ha karakteresebben
identifikálná magát a magyar-zsidóság.
Szerkesztoségünk évek óta kísérletezik azzal, hogy
a közösség életében jelen lévok módosabb rétege
felé fordulva szerezzen támogatókat. Az a benyomás
alakult ki bennünk, hogy a jelenkori polgárosodás
folyamata során az elso nemzedékben még nem vált
természetes rendszerré az adományozás szokása, mint
volt az valaha, évtizedekkel ezelott. Azért is lenne
megnyugtató e tradíció felelevenedésének jeleit
észlelni, mert így a szervezetek, intézmények, lapok
több lábra állhatnának, muködésük, autonómiájuk
olyan garanciákat kapna, mellyel pillanatnyilag nem
rendelkeznek.A magunk részérol egyetértünk azzal az
állásponttal, hogy az olvasóknak, a hirdetoknek s a
közösség belso eroforrásainak kell fenntartania a
lapot, csakhogy ehhez még több olvasó, még több
hirdeto és jóval több felelos gondolkodású, adakozni
kész, tehetos polgár szükségeltetik.Expanzióra lenne
szükség, hogy minél szélesebb körben váljanak
ismertté a különféle zsidó szervezetek és
orgánumok, hogy a magyarországi zsidóság alig tíz
százalákánál jóval nagyobb hatóköre legyen
muködésüknek; kialakulhasson végre az a szellemi és
anyagi piac, mely a jövo elofeltétele.A Magyarországi
Zsidó Örökség Közalapítvány létrejötte bizonyos
esélyt kínál e folyamat megindításához, mely
önmagában természetesen szintén nem cél, hanem
eszköz a jelenleg szuk, gyakran belterjes zsidó
társadalom kiszélesítéséhez. Amennyiben az újonnan
létrejövo szervezet nem csupán a magyar államtól
kiharcolt (s a jövoben mind a magyar államtól, mind
Németországtól vagy a svájci bankoktól
kiharcolandó) jóvátétel elosztórendszere lesz, de
helyzeténél fogva megkísérli, hogy a kárpótoltakat,
s rajtuk keresztül gyermekeiket és unokáikat
integrálja a zsidó közösségi életbe, illetve a
kommunikációs csatorna szerepét is megkíséreli
betölteni, hozzájárulhat ahhoz a magyar-zsidó
reneszánszhoz, mely egyelore inkább csupán a nyugati
sajtó hasábjain zajlik, mint a valóságban. Meg kell
kísérelni ráébreszteni a szervezett zsidó élettol
magukat távol tartókat, hogy ok is felelosséget
viselnek a közösségért, miként a közösség kemény
magja, a rendkívül sok hiányossággal küszködo,
létezo zsidó intézmény- és szervezetrendszer
felmutatott valamit az általa viselt felelosségbol az
elmúlt években folytatott jóvátételi
küzdelemben.Akad, aki azt mondja, ez az elképzelés, az
eltávolodottak visszamarkolásának reménye
hiábavaló, mindez a realitástól elrugaszkodott
álom.Mi azt állítjuk: esély, lehetoség.A Szombat sem
cél, hanem eszköz, a magyarországi zsidó társadalom
újjászülésének, közélete tisztaságának, saját
kultúrája és önismerete bovülésének egyik
eszköze. Azon vagyunk, hogy e munkát folytatni tudjuk.
Ez a levél az Olvasóhoz szól, hogy a maga
eszközeivel, kapcsolataival járuljon hozzá megkezdett
munkánk folytatásához. Akárhonnan kapjunk is
támogatást, ezután is a tényeket tisztelve, a
zsidóság létkérdéseihez és saját közösségünk
problémáihoz nyíltan és kritikusan közelítve,
hittel írjuk és szerkesztjük tovább a lapot. A
Szombat jövoje nemcsak azon múlik, vajon idén
sikerül-e pótolni a kieso szponzorok juttatásait. A
Szombat sorsa is ahhoz a kívánatos szemléletmód
váltáshoz kötodik, ami valódi újjászületést
eredményezhetne; ahhoz a változáshoz, mely passzív
fogyasztóból a zsidó közösség életének aktív
résztvevojévé avatná a pillanatnyilag belso
szétszóratásban élo magyarországi zsidóságot.
