Legyen türelemmel,
hosszú cikk!
(30-50mp)

Tartalom

Magyar
zsidó
weblapok

szombat@elender.hu

Gadó János: Zsidó iskolák Magyarországon

Az alábbi írás egy kutatás összegzésének második része. A kutatás célja a magyarországi zsidó iskolák föltérképezése volt, szponzora a Muvelodési és Közoktatási Minisztérium Nemzeti és Etnikai Kisebbségek foosztálya.

Az 1989 után induló két új zsidó iskola illetve, az új életre kelo Anna Frank Gimnázium valóban a sivatagi nemzedék bajaival küszködtek: az alkotó ereje teljében lévo és magasan képzett középnemzedék a zsidó hagyományok terén jószerével teljesen tudatlan volt. A hagyományt a hitközség javarészt idoskorú hívei és a kevés számú rabbi orizte. Modern világi muveltség és hagyományos zsidó tudás nagyon kevés ember fejében kapcsolódott össze.

Az újonnan induló iskolák az eros zsidó tudat és a színvonalas közismereti oktatás egyesítéséhez nem találhattak muködoképes hazai modellt. Az Anna Frank Gimnázium, mely elvileg e feladat jegyében muködött volna, a Kádár-korszakban beindult kontraszelekciós mechanizmusok lefékezésével és megfordításával küszködött. Miután a hatvanas évekre a zsidó tudatú rétegek javarésze elhagyta az országot, a zsidó gimnázium egyre inkább kontraszelektált intézmény jellegét öltötte: a színvonalas oktatást szem elott tartó tanárok, diákok nem törekedtek ide, az elöregedo tanári kar és az öntudatból vagy csupán jobb híján idejáró diákok (akik zsidóként itt mindenképpen helyet kaphattak) együttesébol nem alakult ki jó csapat. Az Anna Frank Gimnázium legrosszabb éveiben afféle lerakatként muködött, és e jellegén a valóban zsidó elkötelezettségu kisebbség sem tudott változtatni. A zsidóság oktatása ugyanakkor a két háború közötti hittan gépies továbbvitelén alapult. Ezért ez az intézmény nem kínált vonzó modellt a másik két iskola alapítóinak.

Nem csak ezért kerestek azonban más utakat az alternatív zsidó iskolák alapítói. Filozófiájuk is radikálisan eltért a már muködo gimnáziumétól. A Wesselényi utcai Mszoret Avot Amerikai Alapítványi Iskola, a külföldön (foként Izraelben és Amerikában, a zsidóság jelenkori két nagy központjában) élo ortodox zsidóság kezdeményezése nyomán jött létre. E réteg, amely megorizte a zsidóság nagy narratíváját, öntörvényu rendszerét, ezt az ideológiát kívánta a túlnyomórészt asszimilált és vallási téren jóformán teljesen tudatlan magyarországi zsidó fiatalságba plántálni. E felfogás meglehetosen dichotóm: siker az, ha a fiatal elfogadja az ortodox felfogást (hívei szerint a zsidóság egyetlen hiteles alternatíváját), és ebbe a közösségbe lép be, minden más kimenetel kudarcnak tekintendo. A magyar közismereti tárgyak e felfogás szerint másodlagosak.

A Lauder Javne Zsidó Közösségi Iskola az asszimilációból visszautakat kereso középnemzedék terméke volt. Az e rétegbol kiemelkedo intellektuális elit jellemzoje a magas képzettség, a modern társadalom dolgaiban való jártasság és morális igényesség volt. Zsidó hagyomány dolgában viszont járatlanok voltak, azonosságtudatuk sokkal inkább érzelmi indíttatású volt, nem a konkrét tudáson, a hagyományok ismeretén alapult. Megfelelo felkészültséggel és határozott elképzelésekkel rendelkeztek a közismereti tárgyak oktatásáról és a demokratikus szellemiség kialakításáról, de a zsidó neveléssel kapcsolatban nem lehetett az elobbiekhez mérheto tapasztalatuk. A Lauder-iskola alapítóinak szellemisége így sok tekintetben épp ellentétes volt az ortodox iskoláéval.

Az indulás (vagy újrakezdés) lelkes pillanatai után hamarosan gyakorlati problémákkal kellett megbirkózni. A Magyarországon jórészt kipusztult zsidó tudást külföldrol kellett importálni, a külföldi felfogás és a magyarországi gyakorlat azonban nemigen illeszkedett egymáshoz.

I. Zsidó tantárgyak oktatása

Általános gondok

A Kádár-korszakban hitelét vesztett magyar zsidóság fikció, amely a templomi vallásgyakorláson és néhány intézmény fenntartásán túl mást nem jelentett, nem volt versenyképes a külföldrol importált zsidó ideológiákkal szemben, amelyek (foleg a cionizmus és az ultraortodoxia) a zsidóság múltjának és jövojének magyarázatát, sorsa titkos rugóinak ismeretét hangoztatták, tehát a nagy narratíva letéteményeseinek tüntették föl magukat. Ezen ideológiák (illetve a belolük materializálódott intézmények) küldöttei, a magabiztos slijachok ? többnyire magyar nyelvterületrol elszármazottak vagy azok gyerekei ? így gyakran kioktató felsobbséggel léptek föl a gyenge legitimációjú magyar zsidósággal szemben. Lenézésüket erosítette az a tény is, hogy életeros, virágzó közösségeket tudhattak maguk mögött, ami a magyar zsidóságról nem volt elmondható. Mindezek mellett, 1945 után elszakadva Magyarországtól szinte érintetlenül orizték a Soá okozta sérelmeket, amit viszont a magyar köztudatban 1989 elott igen visszafogottan kezeltek. Így értetlenül és nem egyszer indulattal nézték az itthoni zsidók jó viszonyát a magyar társadalommal. Mindebbol fakadó türelmetlenségük a hazai zsidók körében nem egyszer keltett visszatetszést.

A modern világtól elzárkózni nem kívánó zsidó iskolák másik általános gondja - nemcsak Magyarországon, hanem világszerte - az, hogy a mai értékrend szerint mindenek fölött álló karrierhez nem (illetve csak egy egészen szuk szférában) szükségeltetik zsidó tudás. Így például a modern héber nyelv esetében nem muködik olyan eros társadalmi presszió, mint amely az angol nyelv elsajátítását kikényszeríti. A vallástan vagy judaisztika elnevezésu diszciplínák nem találhatók meg az egyetemi felvételi tárgyak között, ellentétben a matematikával, történelemmel, ami jelentos motiváló tényezo a továbbtanulni szándékozók körében - márpedig a gimnáziumi tanulók többsége ebbe a kategóriába tartozik. Ekképp állandóan fenyeget az a tendencia, hogy a továbbtanulásra orientált gyerekek értékrendjében a zsidó tantárgyak hátraszorulnak a könnyebb fajsúlyú diszciplínák (ének, rajz) közé. Külön súlyosbító tényezo Magyarországon, hogy a zsidóság oktatásának (csakúgy, mint megélésének) közösségi konszenzus által szentesített intézményes normái is jórészt kipusztultak. A még megmaradt egyetlen hagyomány, a talmud tórák informális stílusa nehezen plántálható át a jóval nagyobb formalizáltságot megkívánó iskolai oktatásba. E tárgyak oktatóira hárul tehát az az aránytalanul súlyos feladat, hogy a héber nyelv, a zsidó hagyomány, vallás társadalmi fontosságának hiányát saját személyes odaadásukkal ellensúlyozzák.

Különbözok találkozásai

Két világ találkozásának ellentmondásai legélesebben az ortodox Amerikai Alapítványi Iskola esetében mutatkoztak meg. A szigorú felfogású ortodoxia, melynek képviseloi az iskola szellemiségét meghatározzák, szerte a világon a modern életformától való elzárkózással válaszolnak azokra az egyre növekvo feszültségekre, amelyek szigorú értékrendjük és a modern világ parttalan szabadságának találkozásából keletkeznek. A kóser étkezés, a száz évvel ezelotti felfogásnak megfelelo öltözködés, a serdülo fiatalok szigorú elkülönítése, a modern világ gyakran kétes tartalmú pluralizmusának elutasítása annak érdekében, hogy a szent hagyomány elsajátítását semmi se zavarja - mindez olyan feladat, amelyet legeredményesebben egy belülrol épített gettóban lehet megvalósítani. A két világ értékrendje oly sok ponton ütközik, hogy integrációjuk igen nehezen képzelheto el.

A külföldrol érkezett ortodox tanítók e szellemiséget kívánták az iskola falain belül meghonosítani, ám a diákok és a magyarországi tanárok életük másik felét természetesen az iskola falain kívül töltötték és soha nem volt szándékuk a gettóba zárkózás.

Az 1990-ben induló iskola hagyományorzoként hirdette magát az érdeklodo szülok elott, akiket megnyugtattak: a gyerekeknek nem kell az ortodox életmód szerint élni. Menet közben derült ki, hogy az iskola fenntartói igenis egyre inkább elvárják az ennek megfelelo viselkedést. A hagyomány öntörvényu rendszerében élo ortodoxia Magyarországra delegált képviseloi természetesnek tartották, hogy itt is megkövetelik az osi törvény, a halacha szerinti életmódot. Az általuk importált világmagyarázat és az ebbol levezetett aprólékos cselekvési rendszer viszont idegenkedést és ellenszenvet váltott ki sok magyarországi tanárból és szülobol, akik éppen egy másik világmagyarázat, a szocializmus illegitimmé válásának korszakában nottek föl. E két külön világ találkozása szükségszeruen vezetett komoly konfliktusokhoz.

Ami az egyik oldalon magától értetodo, az a másik fél számára jobb esetben szokatlan rituálé, rosszabb esetben képmutatás. A hosszú szoknya megkövetelése (amelyet a lányok a farmernadrágjukra húznak föl), a kóser étkezés fenntartása (miközben a gyerekek iskola után a McDonald's-ban egészítik ki az ebédet) értelmetlen álságos magatartás a hagyományt nem ismeroknek, viszont nyilvánvaló minimális követelmény egy ortodox zsidó számára. A tradíció zárt közegébol érkezo izraeli vagy amerikai oktatók megbotránkozva tapasztalhatták, milyen kihívóan veszik semmibe magyarországi kollégáik a szent hagyomány legelemibb követelményeit, amelyek viszont a túloldalról nézve racionálisan semmivel nem igazolható rituáléknak tuntek.

A két külön világ egymást gyakran kizáró értékrendje a kezdeti idoszakban még az elemi kommunikációt is megnehezítette. (Túl a tényleges nyelvi nehézségeken, amit a külföldrol érkezett vallásos oktatók többnyire gyenge magyar tudása okozott.) Egy konkrét kérdésre vagy problémára (pl.: a magyarul nem vagy gyengén beszélo vallástanár óráit nem tudják követni a gyerekek) Talmud-idézettel válaszolni: a hagyomány világában ez helyes és tiszteletreméltó viselkedés, a racionális XX. századi felfogás szerint viszont olcsó kibúvó. A meg nem értés így gyakran a jóhiszemuséget is aláásta, hiszen mindkét fél a másik elemi normáit vette semmibe - többnyire anélkül, hogy ennek tudatában lettek volna.

Az értékrendek ütközése vezetett végül kis híján robbanáshoz. Az iskola vallási vezetése a halacha által eloírt zsidó származáshoz kívánta kötni az iskolába járást, és ennek értelmében a származást bizonyító okiratokat kért egyes diákoktól. A származás papírokkal való bizonyítása viszont a fajüldözés rémképét idézte föl a magyarországi oktatókban, akiknek politikai szocializációjában a zsidóság fogalma mindenekelott az antiszemitizmus és az üldöztetések képéhez kapcsolódik. Az ortodoxia részérol magától értetodo követelmény a magyarországi tanárokban mélységes felháborodást keltett. A számos korábbi konfliktustól kiélezett helyzetben ez a lépés végül 1992-ben a tanárok sztrájkjához vezetett: az iskolában egy napig szünetelt az oktatás. A feszültségek a magyar oktatói kar jelentos résznek távozásához, a külföldi vallásos vezetés többszöri kicserélodéséhez vezettek. Nemkülönben távozott a diákoknak az a része, amely (illetve amelynek szülei) elégedetlenek voltak a vallásos nevelés nagy súlyával, nem kértek a konfliktusokból fakadó feszültségekbol, szervezetlenségbol, ami nyomot hagyott az oktatás színvonalán is.

Az iskola magára találásának nehéz folyamatát szemlélteti az alábbi táblázat, amely a tanulók összlétszámának évenkénti változását mutatja.

A konfliktusok végül az ido elorehaladtával enyhültek. A két fél jobban egymáshoz csiszolódott, kompromisszumra inkább hajlamos emberek váltották fel az elveket keményen számon kéro régieket: a magyar fél jobban megismerkedett a hagyománnyal, a külföldi vallási vezetés pedig megtanulta ezt (elvi engedményt nem téve) a körülményekhez igazítani. Az iskolába újonnan érkezo diákot vagy pedagógust ma már nem érhetik akkora meglepetések, mint elodeiket a hoskorszakban. Ám az iskola még kitaposatlan úton halad, a két világ inkább egymás mellett él, mint alkotó szintézisben. A hagyományokat nem vagy gyengén ismero közegben élo gyerekek számára az egyértelmu zsidó elkötelezettséget megkívánó szellemiség túl eros, nemegyszer szélsoséges reakciókat vált ki: a zsidósághoz való viszonyuk gyakran ellentmondásos, szélsoségesen elutasító vagy azonosuló - esetleg egyazon gyereknél követi egymást a két fázis. Hiszen a vallásos oktatók által erosen pártolt ortodox életmód az ehhez nem szokott, lelkileg és technikailag egyaránt felkészületlen családokban komoly feszültségeket válthat ki, súlyos pszichés terhelést jelent. Ekképp a gyerek éppen az ellenkezojét élheti meg ama harmóniának, amire vágyva az ortodoxiához csatlakozott.

*

A hitközség által fenntartott Anna Frank Gimnázium a zsidó oktatás terén más hagyományokat követ. Vezetoi, akik a hazai körülmények között szocializálódtak, nem kívánnak meg a mai kor normáitól olyannyira eltéro magatartásformákat pl. az öltözködésben vagy a nemek elválasztásában. A zsidóság oktatásának fo gondját itt éppen a gépiessé vált hagyományok jelentik. A Hitközség, a gimnázium fenntartója tetszhalott állapotából 1990 után ébredt fel, energiájából egyelore lepusztult intézményrendszerének rendbehozatalára futja, elvi célokat megfogalmazni nem tud. Így gépiesen folytatja az 1989 elotti korból hozott hagyományt: a neológ zsidóság templomi vallásgyakorlatát és szociális tevékenységét anélkül, hogy a modern világ által feltett kérdésekre, a mai magyarországi zsidóság gondjaira a napi problémakezelésen túl reflektálna.

Nagyrészt igaz ez a gimnáziumban vallásoktatást folytató rabbikra is, akik többségükben úgyszintén a népi demokrácia korszakában estek át a politikai szocializáción, amikor a zsidóság szukített újratermelése folyt, amikor az Egyházügyi Hivatal a legkevésbé sem nézte jó szemmel, ha a rabbik a minimális vallásgyakorláson túl esetleg közösséget akartak kovácsolni a hívekbol, ne adj? Isten még új hívek megnyerésével próbálkoztak. (Aki e helyzet ellen lázadozott, az egyhamar az intézményrendszeren kívül találta magát.). A passzivitásba kényszerített és ebbe belemerevedett lelkipásztorokból így természetesen nehezen lehetett karizmatikus egyéniség. A hitoktatás gépies: a Biblia, a zsidó liturgia és az ünnepek adják a gerincét. Hiányzik a gyerekeket magával ragadó lendület, a mozgatóero, ami a növendékek számára mindezt fontossá teszi, ami elhiteti velük, hogy mindezt a mai világban is érdemes tudni. Tovább nehezíti a helyzetet, hogy a kevés rabbi mind sokfelé van elkötelezve, ami az iskolai hitoktatás volumenére is kihat. Ha mindez egybeesik a tanulók fent leírt motiválatlanságával, az súlyos gondokat eredményez a zsidó oktatás hatékonyságában.

*

A Lauder iskola, az asszimilációból visszafelé törekvo zsidó középnemzedék terméke. E nemzedék toleranciát pártoló és kényszert elveto felfogása jegyében a zsidóságot a távolságtartó judaisztika címszó alatt tanítják. (E terminus technicus zsidó hagyományt és történelmet jelent.) Az emögött rejlo filozófia lényege, hogy a hagyományt csupán ismerni, nem pedig hinni és gyakorolni kell (noha persze utóbbinak sincsenek akadályai); a kötelezové tétel csak elidegenítené a gyerekeket. Mivel azonban a hagyományt éppen ez a nemzedék nem ismeri (illetve elso képviseloi éppen most sajátítják-sajátították el) hiányoznak a továbbadás közösség által hitelesített tradíciói, amelyek az elozo két esetben jól-rosszul mégiscsak muködnek. A közösségnek így saját hajánál fogva kellene kihúznia magát a tudatlanság (és gyakran a motiválatlanság) állapotából. A magyar nyelvtol, matematikától eltéroen a zsidó hagyomány világi oktatásának nincs semmiféle kialakult bejáratott metodikája, így nagyon sok múlik az oktatón, egyéni elszánásán, hitén. A gimnáziumi tagozat négy judaisztika-oktatója jelenleg négy különbözo, egyénileg kidolgozott tanmenet szerint oktat. A gimnáziumi tagozat judaisztika oktatói a közelmúltig egyénileg kidolgozott tanmenet szerint oktattak (az e hónapban befejezodo tanévben már egységes tanmenetre támaszkodhattak az egyébként jelentos autonómiát élvezo tanárok).

A toleráns felfogásból következoleg az iskola vezetése természetesen az ide jelentkezo tanárok illetve tanulók zsidó voltáról sem faggatózik (lásd az ortodox iskola into példáját). Ennél fogva számos nem zsidó diák (és még több tanár) is jelentkezik ide. A zsidó iskola iránti ilyetén rokonszenv természetesen örömteli dolog, noha ezeket a gyerekeket szüleik többségükben nem annyira a zsidóság iránti odaadásból és tudásvágyból íratják ide, hanem az iskola toleráns, demokratikus hírének hatására - esetleg kisebbségi szolidaritásból, mint ahogy az iskolába járó görög gyerekek esete példázza. (Kivételt képeznek egy-két zsidószereto protestáns kisközösség - elsosorban a Hit Gyülekezete - tagjai, akiknél a zsidóság iránti rokonszenv a fo hajtóero.) A fenti tendencia következménye azonban az, hogy a nem zsidó gyerekek értheto módon csekély vonzódást tanúsítanak a judaika témája iránt, ami hatással van az egész légkörre. A fenti tendencia következménye azonban az, hogy az esetek egy részében a nem zsidó gyerekek értheto módon csekély vonzódást tanúsítanak a judaika témája iránt, ami hatással van az egész légkörre. (Ugyanakkor ennek ellenkezojére, a túlkompenzációból következo eminens teljesítményre is akad példa.) A motivációhiányt nem ellensúlyozza kelloképpen a zsidó gyerekek tudásvágya sem, hiszen érdeklodést már csak valamilyen fokú tudás megléte válthat ki. Ilyen körülmények között nem annyira a közösségi szellem, mint inkább az otthonról hozott motiváció teheti fogékonnyá a gyereket a zsidóság iránt.

Ahol az érdeklodés hiányzik, ott a formalizált megoldások idonként segítenek. Szukkot ünnepén a judaisztika-órát a sátorban hallgatják meg a tanulók; Pészachkor a hagyomány eloírta módon maceszt sütnek; Tubi Svát ünnepén fát ültetnek; péntek délután gyertyát gyújtanak. E bensoséges pillanatok azonban megmaradnak hivatalos keretek között: a tanórája szerint ünneplo osztály vesz részt az eseményen. Így a gimnáziumi tagozat számára közösen tartott péntek esti gyertyagyújtáson is csekély a spontán érdeklodés, kevés diák és még kevesebb tanár tartja szükségesnek, hogy az aktuson jelen legyen. (Az elemi tagozat diákjai az osztályban gyújtanak gyertyát). A tanárok számára évente tartott továbbképzéseken sem mutatkozik már a hajdani érdeklodés a zsidó tárgyak iránt: judaisztikára e tanévben egy tanár sem jelentkezett, héber nyelvre ketto, angol nyelvre és számítástechnikára viszont huszonötnél is többen. A továbbképzési lehetoségek iránt érdeklodo tanárok körében is egyértelmuek a preferenciák: az angol és a számítástechnika messze megelozi a zsidó tárgyakat. Nem járhatunk nagyon messze az igazságtól, ha úgy véljük: ezek az arányok a diákok motiváltságára is igazak lehetnek.

A héber nyelv és a judaisztika a Lauder iskolában nem kötelezo érettségi tárgyak. Elobbibol az idén egy gyerek sem érettségizett érettségizik, az utóbbit heten választották. A mintegy háromszáz középiskolásból tízen járnak rendszeresen zsinagógába, az iskola zsinagógájába. (A másik két iskolában kötelezo hetente egyszer az istentiszteleten megjelenni.)

Zsidó nevelés dolgában a világi szellemiségu Lauder iskola még valamiben különbözik a másik kettotol: a vallásos iskolák egy kiterjedt intézményrendszerbe szove muködnek: az Anna Frank gimnáziumot a magyarországi vallásos zsidóság legerosebb szervezete, a Budapesti Zsidó Hitközség tartja fenn, a Amerikai Alapítványi Iskolát pedig az egykor fo patronáló Reichmann családhoz közelálló ortodox illetve a Budapesti Autonóm Ortodox Hitközség. A két gimnázium szellemisége tehát determináltabb, mint a függetlenségét orzo Lauder iskoláé, ahol ezért az itt oktatott zsidóság jellege is könnyebben változhat még. A nagyobb beágyazottság ugyanakkor esélyt ad arra is, hogy a vallásos iskolák diákjai a zsidó közeg informális csatornáin keresztül (pl. a kötelezo istentiszteleteken, ünnepeken) is tájékozódjanak, éljék a zsidóságot. Az ortodox iskola rendelkezik a legkiterjedtebb kapcsolathálózattal, melyen át a gyerekek érintkezésbe kerülhetnek a világ nagy zsidó centrumaival, ahol a zsidó tudást komolyan veszik. Az iskola fenntartói maguk is napi kapcsolatban vannak ezzel a centrummal, így a diákok felé árad az ennek fontosságába vetett hit. (Az intenzív élményen túl persze nem mellékes, hogy vajon mindez pozitív vagy negatív elojellel rögzül a gyerekekben.) Az e tekintetben periférikusabb, nem annyira beágyazott Lauder iskola diákjainak, tanárainak erre kevesebb esélye nyílik.

*

A zsidó hagyományok kipusztulása, a negyvenéves sivatagi vándorlás súlyosan megnehezíti a hagyományok oktatását: az ugart kell feltörni, hogy a hazai gyakorlatban használható módszerek szülessenek. Ez igen nehéz feladat, aminek legegyértelmubb jele, hogy a zsidó tárgyakat oktató gárda mindhárom iskolában többször cserélodött már: a kezdetektol ott tanítók - ha vannak - a kisebbséget alkotják. A problémákra utal az is, hogy nem készült még közös tankönyv a három iskola számára - eltéro szellemiségük ezt nem is igen tenné lehetové.

II. Közismereti tárgyak oktatása

A közismereti oktatás hatékonyságát illusztrálják azok a táblázatok, amelyek a Köznevelés címu lap tavaszi számaiban látnak napvilágot. E táblázatok a középiskolák (külön a gimnáziumok, szakközépiskolák és az ún. vegyes középiskolák) rangsorrendjét mutatják három szempont szerint. Ezek: a hazai felsooktatásba felvettek aránya, a nyelvvizsgával rendelkezok aránya és a tanulmányi versenyeken elért eredmények. (Utóbbiak még csak részben láttak napvilágot így ezzel a továbbiakban nem foglalkozunk.) A rangsorrend az elmúlt öt év átlagolt adatain alapul, egyes véletlenszeru jelenségek hatását kiküszöbölendo.

A felvételi statisztikák az adott évben a felsooktatásba felvettek számát viszonyítják az összes érettségizett számához. Az elmúlt öt év átlagolt adatai szerint az Anna Frank Gimnázium a 216 magyarországi gimnázium sorrendjében a 208-211 helyen található. (1996-ban 52 érettségizett közül 11 tett sikeres felvételi vizsgát, ami már valamelyes elobbrelépést jelent a 192-ik helyre).
Az Amerikai Alapítványi Iskola 58 érettségizettje közül az 1995-ös évben 7-en tettek sikeres felvételi vizsgát, 1996-ban pedig a 60-ból 27 járt sikerrel. A két év átlaga a 148-154-ik helyre kvalifikálná az Amerikai Alapítványi Iskolát.
A Lauder Javne Zsidó Közösségi Iskolában 1996-ban 38-an érettségiztek, közülük 22 jutott be hazai felsooktatási intézménybe. Ez 58 százalékos arány, amellyel a 30. helyet érné el az intézmény.

A fenti statisztikákban azonban nem szerepelnek azok a diákok, akik valamely egyházi felsooktatási intézménybe vagy külföldi egyetemre nyertek felvételt. Ez jelentosen megváltoztathatja a képet, hiszen a zsidó iskolák mindkét kategóriában erosen érintettek: helyezésükbe így nem számítják bele a Rabbiképzo Intézet Pedagógiumára fölvett, valamint az Izraelben továbbtanuló diákokat. A Lauder iskola említett évfolyamában öt ilyen diák található. Mindez persze nem csak a zsidó iskolák helyezését változtatná meg: okkal feltételezhetjük, hogy a felvételi statisztikákban igen elokelo helyen szereplo keresztény egyházi gimnáziumok diákjai közül is számosan tanulnak tovább egyházi intézményekben. Bizonnyal sok más gimnáziumból is indulnak diákok külföldi egyetemekre. Mindazonáltal egyértelmu, hogy a zsidó iskolák a fenti két kategóriában az átlagnál erosebben érintettek. Így például a most véget ért tanévben a 267 fos összlétszámú Amerikai Alapítványi Iskola 24 diákja tanul külföldi gimnáziumban (dönto többségük Izraelben és az Egyesült Államokban), közülük többen feltehetoleg érettségizni és felvételizni is ott fognak.

Tovább árnyalja a képet, hogy az Amerikai Alapítványi Iskola 1996-ban sikerrel felvételizett 27 diákjából 14 a Modern Üzleti Tudományok Foiskoláján tanulhat tovább. E tatabányai foiskola budapesti tagozatát éppen az ortodox tanintézmény vallási vezetoi hozták létre, hogy itthoni továbbtanulási lehetoséget biztosítsanak mindazoknak, akik nem eléggé felkészültek a közismereti tárgyakból, így más egyetemen, foiskolán csekély eséllyel vágnának neki a felvételi vizsgának. Amint a felvételi arányszámban mutatkozó nagy ugrás mutatja, ezáltal a hazai továbbtanulást preferálók számára megszunt az Amerikai Alapítványi Iskola zsákutca jellege, és még arra is nyílt esély, hogy az e foiskolán továbbtanulók a zsidó intézmények közelében maradjanak.

A nyelvvizsgával rendelkezok számát a Köznevelés statisztikája nem az összes érettségizett, hanem a felvételire jelentkezok százalékában adja meg. Eszerint az Anna Frank Gimnázium a rangsorban a 116. helyet foglalja el 36 százalékos aránnyal.
Az Amerikai Alapítványi Iskola 1996-ban az igen meglepo 104 százalékos arányt produkálta, mely szám az elso helyre jogosította volna az iskolát a gimnáziumok között az adott esztendoben.
A Lauder iskola 29 felvételizojébol az 1996-os esztendoben 16-an rendelkeztek nyelvvizsgával (közülük három diák két nyelvvizsgával), ami 66 százalékos arányt és a rangsorban a 42-ik helyet jelenti.

*

A meglehetosen szélsoségesen ingadozó adatokból sejlik, hogy itt valóban csak hosszabb távú trendeket célszeru értékelni, a statisztikai adatok inkább valamilyen durva becslést szolgálnak. A kevesebb, mint tíz éves múltra visszatekinto iskoláknál még sok a változás, nem alakult ki bejáratott üzemmenet. Annyi azonban még a fentiekbol is világosan kitunik, hogy nyelvtudás terén az iskolák (foleg a két vallásos iskola) erosen fölülmúlják saját átlagteljesítményüket. Ez egyrészt nyilván családi örökség - a mobil zsidóság számára mindig fontos volt a nyelvtudás. Másrészt azonban ez az iskola által nyújtott útravaló. A Lauder iskola esetében nyelvtudás és egyetemi felvételi között nem olyan szembeötlo az eltérés, mint az Amerikai Alapítványi Iskolánál. Elobbinél a nyelvtudás az általános muveltség fontos eleme, de attól nem válik el élesen. Utóbbinál nyilvánvalóan az iskola alapítóinak preferenciái tükrözodnek: az angol és a héber nyelv kulcsfontosságú, (noha a nyelvvizsgák dönto többsége mindhárom iskolában angol nyelvbol születik) mert a zsidó világban a gyerek ezek segítségével boldogul. Ez magyarázza az idegen nyelvek közismereti tárgyakat messze meghaladó fontosságát.

A fenti statisztikák készítoi maguk is hangsúlyozzák, hogy adataik csupán egyfajta szempontrendszert tükröznek: a társadalmi értékrend szerint legnagyobb presztízsu diplomát. Csakhogy az asszimiláns hajlamú magyar zsidóság számára éppen ez - az egyetemi továbbtanulás - volt központi jelentoségu a modernkor kezdete óta. E statisztika tehát semmit nem mond el például az ortodox iskola közösségteremto erejérol, a zsidóságot fenntartó szellemérol, de azt sejteti, hogy irányultsága sok tekintetben eltér a Magyarországon megszokottól. Az iskolát alapító közösség a diákokat a zsidó világ centrumai felé orientálja, értékrendjében ez áll az elso helyen. Ezt tükrözi a külföldi utazásokban, tanulmányi lehetoségekben részesülo diákok nagy száma is. Az Amerikai Alapítványi Iskola mellett létesített foiskolai tagozat inkább a két eltéro értékrend közötti józan kompromisszum eredménye: ne idegenkedjen az ortodox iskolától az sem, aki - a hazai zsidóság hagyománya szerint - a magyarországi stúdiumokat részesíti elonyben. Aki e házi foiskolára megy, az még zsidó tárgyakat is tanulhat. E foiskolai tagozat vonzereje no a másik két zsidó iskolában is: az 1996-os évben a Lauder iskolából három, az Anna Frank Gimnáziumból pedig négy diák folytatta itt tanulmányait. (utóbbiból tízen felvételiztek).

Szembeötloek a közismereti tárgyak és a zsidó curriculum ellentétes arányai a két újonnan induló zsidó iskolánál. A Lauder iskolában az elobbi, az Amerikai Alapítványi Iskolánál az utóbbi a domináns. Hét évvel ezelott, az indulásánál sokak számára még nem volt világos, milyen radikálisan eltér a szellemiségük. Az ortodox iskola alapítói nemzetközi érettségit ígértek és csupán a hagyományorzonek tüntették föl iskolájukat, ami nem állt távol a Lauder iskola által vállalt elvektol sem (ok is orizni akarták a hagyományt). A kezdettol fogva hangoztatott feltételek (kóser étkezés, lányok részére kötelezo szoknya) még elfogadhatónak tuntek, esetleg egy kis egzotikus ízt kölcsönöztek az iskolának. A szülok még nem voltak tudatában azoknak a radikális követelményeknek, melyeket az iskola alapítói a késobbiekben támasztottak. Ezért az indulás évében a két zsidó iskola diákjainak háttere nem tért el jelentosen. Mindkét iskolába sok szülot csaltak naív elvárások: hogy a zsidó iskolának hagyományosan jónak kell lenni; hogy itt a gyerek végre nyugodtan lehet zsidó,nem fogják emiatt bántani; hogy e minden bizonnyal türelmes közegben a deviánsabb gyerekek is megélnek, stb. Az Amerikai Alapítványi Iskolában igen vonzónak bizonyult a nemzetközi érettségi késobb alaptalannak bizonyult ígérete is. Mindkét iskolában jellemzo volt a nagyon nyitott szellemiség, a kísérletezo, vállalkozó kedv. (Az ortodox iskola esetében ez persze csak a diákok és a magyarországi tanárok egy részére volt jellemzo.) Különösen az utóbbi iskolában roppant heterogén csapat jött össze, mind a diákok, mind a tanárok között. A kiemelkedoen kreatív emberek jelenléte rövid ideig nagyon izgalmas szellemi közeg megteremtésének ígéretét hordozta, bizonyos területeken kiemelkedo tanulmányi teljesítménnyel. A roppant eltéro képességu és elvárású emberek, a külföldrol jött oktatók helyismeretének szinte teljes hiánya, az értékrendek radikális eltérése, a kommunikáció lebénulása azonban valósággal szétrobbantották az iskolát. A nagyfokú komformitás követelményét megértve a kreatív, lázadozó tanárok többsége távozott. (Jellemzo, hogy ezek között sok volt a zsidó tanár.) A helyükre gyakran olyan nem zsidó pedagógusok jöttek, akik - a közeget nem ismerve - kezdettol tudomásul vették az iskola honi viszonyoktól erosen eltéro értékrendjét. (A zsidó iskola egyik nagy paradoxona ez.) egy már nem volt akadálya annak, hogy érvényesüljön a fenntartó ortodoxia határozott kívánsága, a zsidó tárgyak jelentos súlya az iskola tanrendjében. Négy ilyen tárgy szerepel az óranrendben: Biblia, vallástan, zsidó történelem, héber nyelv. Mivel a kötelezo közismereti tárgyakat természetesen nem lehet a nemzeti alaptantervben eloírt minimum alá csökkenteni, a diákok emellett tanulják a zsidó curriculumot. Mindez a tanítási ido megnövekedését, délutánba nyúlását eredményezi, amelyet sok szülo már kezdettol kifogásolt. (Ez persze szintén a két világ eltéro hagyományaiból következik: az ortodoxia premodern jesiváiban az egész napos tanulás megszokott dolog; a modern kor által feltalált sport, testkultúra, kikapcsolódás itt nem játszik olyan komoly szerepet.) A más iskolákétól eltéro preferenciák, a diákokat megterhelo tanítás a közismereti tárgyak oktatására is kihat. Ez mutatkozik meg az egyelore szerény tanulmányi teljesítményekben.

A Lauder iskolában az elmúlt évek folyamán szintén kicserélodott a tanári kar jelentos része és a diákok körében is magas volt a fluktuáció (elsosorban a gimnáziumi tagozaton). A problémák itt sem voltak csekélyek, ám ezek nem olyan súlyos ideológiai konfliktusok mentén robbantak ki, mint az ortodox iskola esetében. Inkább az induláskor meghirdetett nemes elvek kezdtek ütközni egymással. Porosz fegyelem helyett demokratikus együttmuködés és partneri viszony a diákokkal; sokszínuség a tantárgyak terén; versenyistálló helyett stresszmentes tanulás; a szociális szempontok figyelembevétele; a problémás (dyslexiás, nehezen beilleszkedo) gyerekek türelmes kezelése; jó közösségi szellem; magas tanulmányi színvonal: ezen elvek egymás mellett mind nem tarthatóak. A demokratikus együttmuködést (melynek egyik példája, hogy diákok és tanárok többségükben tegezodnek) a másképp szocializált gyerekek a tanárok gyengeségének tekintették, aminek nagyfokú fegyelmezetlenség lett a következménye. (Ez inkább a gimnáziumra volt jellemzo, mivel az elemi tagozaton a még nem szocializált a más iskolában még nem szocializált gyerekek jobban megtanulták a demokratikus együttmuködést.) Az iskola vezetése ezért a liberális szellemet már nem hangsúlyozza annyira. A stresszmentes tanulás, melynek jegyében az elemi tagozaton még a hagyományos iskolai osztályzást is megszuntették, valóban hozzájárult a jó közösségi légkör kialakulásához, ám ez az elv ütközik a versenyszellemmel, ami az egyetemi felvételi idoszakához közeledve kérlelhetetlenül megmutatkozik. A toleráns iskola hírére ideérkezo nehéz gyerekek meglehet, hogy valóban jobban érzik magukat, mint másutt és beilleszkedtek a közösségbe, de a nekik szükséges, az átlagtól eltéro és jóval idoigényesebb pedagógia a normális gyerekek elomenetelét hátráltatja. A szociális szempontok megérto kezelése azt eredményezte, hogy az a tandíjjal (hivatalosan: alapítványi hozzájárulással) (alapítványi iskola tandíjat nem szedhet) sokan adósak maradtak és nem mindig a valóban rászorulók közül. A vezetés ezért most bekeményített, megköveteli a hozzájárulást, ami viszonyt súlyosan érint egyes valóban rászorulókat. (Ennek ellensúlyozására, a szociális elv jegyében új ösztöndíj-alapot hoztak létre.) Változatlanul fennmaradt viszont a választható (fakultatív) tárgyak viszonylag magas aránya: a kötelezo penzumon túl a felsobb évfolyamok diákjai 52 tárgy közül választhatnak. A fentiek következtében a Lauder Javne Alapítványi Iskola, amely rendkívül elonyös kiinduló helyzeténél fogva (a szülok többsége diplomás, jó anyagi körülmények között él; a tanárok szintén lelkesek és jól képzettek; az iskola jelentos külföldi támogatásban részesül) akár a gimnáziumok élére is kerülhetett volna, egyelore a fent leírt tisztes helyezéssel kénytelen beérni. Itt sem szabad szem elol téveszteni, hogy a fent leírtak csupán pillanatfelvételnek tekinthetok, mivel az iskola még nem ért el lehiggadt korszakába.

A három iskola eltéro dinamikáját szemlélteti az évfolyamok átlagos létszámának alakulása:

Az adatokból nyomon követheto, milyen drámai változások mentek végbe az Amerikai Alapítványi Iskolában: itt volt legnagyobb a távolság az iskolától kezdetben elvárt és annak tényleges muködése között. A feszültségeket növelte az is, hogy az iskola már az elso évben teljes üzemmel: nyolc osztállyal és gimnáziumi elokészítovel indult - föltehetoleg a külföldön élo ortodox zsidók azon félelmétol hajtva, hogy a magyar zsidó ifjúság a teljes beolvadás elott áll, így beiskolázásával egy percet sem szabad várni.
A honi viszonyokról jóval reálisabb helyzetképpel rendelkezo Lauder iskola pedagógusai elso évben csupán egy elemi és egy gimnáziumi elso osztályt évfolyamot indítottak, hogy ennek tapasztalatait a következo osztályok indításakor már hasznosíthassák. A szülok elvárásai és az iskola tényleges muködése közötti kisebb távolságot a viszonylag szerény létszámcsökkenés jelzi.
Az Anna Frank Gimnázium esetében lehettek az elvárások legközelebb a tényleges képhez: a régóta megszakítás nélkül muködo iskoláról a szüloknek reális információik lehettek, így a létszám hullámzásában ez a tényezo játszhatta a legkisebb szerepet. A meredeken felfutó majd kissé visszaeso számok a zsidó intézményeken belüli fluktuációról tanúskodnak: az ortodox iskola kemény vallásos elvárásait elutasító szülok illetve diákok közül számosan mentek át a szintén zsidó, de jóval kiszámíthatóbb Anna Frank Gimnáziumba. Jóval kevesebben választották a Lauder iskolát, amelynek nem vallásos, önkéntes zsidósága távolabb áll a hagyományos felfogástól, pedagógiai elvei és az ebbol fakadó gyakorlati problémák úgyszintén eltérnek a másik két iskola felfogásától, így azokkal kevésbé kompatibilis.

*

A hagyományok az elmúlt néhány évben még nem alakultak ki, a zsidó iskolák keresik a helyüket, legitimitásukat, csakúgy mint az egész magyar zsidóság - ez lehetne a fenti írás konklúziója. Figyelemreméltó ugyanakkor az úgyszintén csupán néhány éves múltra visszatekinto (de 1948 elott létezett és nagy hagyományú) keresztény egyházi gimnáziumok (Budapesti Evangélikus Gimnázium, Baár-Madas Református Gimnázium) elokelo helyezése mind a továbbtanulás, mind a nyelvvizsgák rangsorrendjében. Ezen iskolák legitimitása alighanem tovább élt a tiltás évtizedeiben is, míg a tragikus és hányatott sorsú magyar zsidóságnak nem csak az intézmény falait, hanem a legitimitást is újra föl kell építenie. Nem kevésbé jellemzo a budapesti Radnóti Gimnázium esete, amely a továbbtanulási listán a nyolcadik, a nyelvvizsgák sorrendjében viszont az elso. Az iskolát gyakorta emlegetik az asszimiláns zsidóság gimnáziumaként. Az asszimiláns hagyomány, melynek integráns része a kiemelkedo tanulmányi teljesítmény, nem tört még 1945 után sem. Ez a magyar zsidóság egyetlen olyan hagyománya, amely nem vesztette el legitimitását, amelyet nem kell újra fölépíteni.

E sorok írója köszönetet mond a háromiskola igazgatójának, egykori és mai tanárainak, munkatársainak és diákjainak a tanulmány megírásához nyújtott sokoldalú támogatásért.

Webmaster: Ambrózy Lorinc
Last modified: