Egy kis csetepaté – és mögötte két világ
“Az izraeli forabbinátus a zsidó nép szerencsétlensége” – jelentette ki Eric Yoffie rabbi, az amerikai reformzsidóság legnagyobb szervezetének vezetoje ez év májusában. A szavai nyomán támadt felzúdulást látván Yoffie rabbi megismételte szavait a Forward hasábjain: a forabbinátus, amelynek adminisztratív rendszere a demokratikus zsidó hagyománnyal ellentétes, amely a zsidóság különbözo ágai között a párbeszédet lehetetlenné teszi, valóban a zsidó nép szerencsétlensége.
E szavak csupán köztes állomását jelentik egy, a zsidó világ ortodox és nem ortodox áramlatai közt húzódó és sok éve fokozódó feszültségnek. E sokszereplos játékban az egyik fo ellentét az izraeli – jelentos állami befolyással rendelkezo – ortodoxia és az amerikai reformzsidóság között feszül.. E konfliktusokról lapunk már számos alkalommal hírt adott.
A hagyományos zsidó jog, a halacha kötelezo erejét valló ortodoxia és az ezt csupán lehetoségként elfogadó reformzsidóság (“a halachának szava van, de vétojoga nincs”) közti konfliktus alapja az, hogy elobbi vonakodik hiteles zsidóságként elfogadni az utóbbit, foleg amióta a reformzsidók megturik a vegyesházasságot, sot számos közösségük a homoszexualitást is. Utóbbiak viszont kirekeszto szemlélettel vádolják az ortodoxiát, mert középkori türelmetlenséggel milliós nagyságrendu népességet zárna ki a zsidóságból.
A fenti nézeteltérések sokáig inkább csak elvi jelentoséguek voltak, mert a két közösség nemigen érintkezett egymással. A reformzsidóság bástyája Amerika, az ortodoxia viszont Izraelben egyeduralkodó. A zsidóság két szélso pontján elhelyezkedo irányzatok erosödése azonban végül meghozta a konfliktusokat: növekedésük következtében kölcsönösen zavarni kezdték egymás köreit.
A harc szinterei
A legújabb szóváltást a betérés és ezzel összefüggésben az alija kérdése váltotta ki. Az eddigi – a korábbi eroviszonyok mentén kialakult – gyakorlat az volt, hogy a külfödön végrehajtott nem ortodox betéréseket elismerte az állami hatóságként muködo forabbinátus, ha azonban ez Izraelben történt, akkor csak az ortodox ritusú konverziót fogadtak el. A polgári jogegyenloség hitében nevelkedett amerikai konzervatív és reformzsidók ezt a gyakorlatot diszkriminatívnak tartják és sérelmezik. Miután nem sikerült változást elérniük, ez év tavaszán az izraeli legfelsobb bírósághoz fordultak A legfelsobb bíróság a polgárjogi harcosok reménysége Izraelben, miután már többször tanúbizonyságát adta, hogy a világi jogrend és nem a halacha gyakorlatát követi. A bíróság kedvezotlen döntésétol félve az ortodox elveket követo három vallásos párt ellentámadásba lendült: törvényjavaslatot nyújtottak be a Kneszetben, mely szerint ezentúl Izraelben a külföldön végrehajtott betérések közül is csak az ortodox ritusúakat ismernék el. Mivel jelenleg mindhárom párt a kormánykoalíció soraiban foglal helyet, együtt könnyedén meg tudnák buktatni a kormányt – s ez a tény hatásos fegyver a kezükben. A tengerentúli ellenlábasoknak is vannak komoly érveik. Az amerikai zsidóság évente egymilliárd dollár körüli összeggel támogatja Izraelt, és a pénz oroszlánrésze éppen a kirekesztést sérelmezo reform- és konzervatív zsidóság köreibol érkezik. Az adományozók most a csapok elzárásával – vagy legalábbis az izraeli kormány- és állami szervek támogatásának megvonásával – fenyegetoznek, ha az általuk diszkriminatívak ítélt gyakorlat nem (vagy esetleg éppen hátrányukra) változik.
Természetesen nem a betérés az egyetlen kérdés, ahol a reform- és konzervatív zsidók megkérdojelezik az ortodoxia monopóliumát. Már-már rendszeressé váltak az atrocitások a zsidóság legszentebb helyénél, a Siratófalnál, ahol minden gesztusnak súlyos szimbólikus jelentosége van. Júniusban egy kétszáz fos konzervatív gyülekezet imádkozott a falnál, méghozzá hagyományaik szerint férfiak és nok együttesen. A feldühödött harédiak ezt provokációnak tekintették, az imádkozó konzervatívokat eloször szóban (“Nácik!”), majd tettleg inzultálták (ürüléket tartalmazó zacskókat dobáltak közéjük). A rendfenntartók ezek után a nem ortodox gyülekezetek számára a faltól távolabbi helyet jelöltek ki, de még az sem mindig biztonságos. Az atrocitásra reagálva Haim Miller, Jeruzsálem harédi polgármesterhelyettese (Agudat Jiszrael) úgy nyilatkozott, hogy a konzervatív zsidók a zsidóság puszulását jelképezik, semmi keresnivalójuk a falnál, és ne csodálkozzanak, ha provokatív jelenlétük eroszakot vált ki.
A szimbólumokért vívott harc mellett az adminisztratív befolyásért is folyik a küzdelem. A vallási tanácsokba több reform illetve konzervatív zsidó vár bebocsáttatást. E tanácsok az egyes települések vallási életét felügyelik. Létszámuk megegyezik a városi tanácséval, vezetoik a polgármesterével megegyezo fizetést kapnak. Kizárólagos ellenorzésük alatt áll a kasrut intézménye, a házasságkötés, a temetés, gyakran ok szervezik a vallásos felnottoktatást is. Költségvetésüket részben az állam, részben pedig a helyi önkormányzat fedezi. Tagjaik 45 százalékát az önkormányzat képviseloi delegálják, 45 százalékot a vallásügyi miniszter jelöl ki, 10 százalékot pedig a helyi rabinátus. Így a baloldali pártoknak is módjuk van képviselot küldeni a tanácsokba. Az ortodoxok azonban mindeddig a törvényes jelölés ellenére sem voltak hajlandók nem ortodox képviselot beengedni a tanácsokba, és amikor egy konkrét ügy kapcsán jogeros ítéletet hozott a legfelsobb bíróság, Eli Suissa vallásügyi miniszter inkább lemondott, mintsem hogy egy reformzsidó asszony kinevezési okmányát aláírja. A beállott interregnumban Netanjahu miniszterelnök ügyvezeto vallásügyi miniszterként gyorsan szignálta a papírt, mert az új miniszter, a vallásos cionista Zevulun Hammer ismét megerosítette: a bíróság jogeros döntése ellenére sem fog nem ortodox tagot a vallási tanácsokba beengedni. Az üzenet igen súlyos: egy magasrangú állami alkalmazott nyíltan szembehelyezkedik a törvénnyel, mert elobbrevalónak tartja a halacha aktuális politikai értelmezését. Mi a vallást felügyelo tisztségviselok adminisztratív jogkörének forrása? Aharon Barak fobíró szerint a Kneszet által hozott törvények, az izraeli forabbik szerint viszont természetesen a Halacha, mely magától az Örökkévalótól származik és az állami törvények fölött áll.
Miért borul a konszenzus?
Eme nyilvánvaló ellentmondásból egészen a közelmúltig azért nem származtak konfliktusok, mert muködött a status quo, a hatásköröket elválasztó hallgatólagos megegyezés. Hiszen Izrael állam zsidó mivoltának kialakításában kezdettol fogva meghatározó szerepet játszottak a vallásos jegyek (állami ünnepek, állami szimbólumok), vallás és állam az alapítás pillanatától kezdve egybefonódott.
E konszenzus most felborulni látszik. Az eddigi határvonalakat minden irányzat a maga javára igyekszik eltolni. A külvilág életformájához és szemléletéhez alkalmazkodni leginkább hajlandó reformzsidóság az akkulturációs folyamat eredményeképpen az utóbbi húsz évben egyre jobban erosödött Amerikában és mára a legnagyobb létszámú zsidó közösséggé vált. Integrációs hajlandósága következtében természetesen a reformzsidóság a legérzékenyebb a a szekuláris társadalmat foglalkoztató kérdések iránt, köreikben lelheto fel leginkább az a progresszív, univerzalista humanista orientáció, ami olyannyira jellemezte a modern kor szekuláris zsidóságát. Az amerikai emberjogi mozgalmakat manapság leginkább foglalkoztató kérdések némelyike – noi egyenjogúság, homoszexuálisok jogai – az o köreikben leltek a legélénkebb visszhangra. A demokrácia elvei iránt fogékony és növekvo befolyású reformzsidóság egyre nehezebben veszi tudomásul, hogy Izraelben páriasorban kívánják tartani, zsidó mivoltát is kétségbevonják és mindehhez alkalmanként még gyalázkodásokkal is illetik.
A feszültségek növekedését egyszeru materiális tényezok is elosegítik. Mióta a vallásos pártok hatalmon vannak Izraelben, ok is részesei lettek a modern demokráciákban mindenütt jelenvaló korrupciónak. Egyszeru politikai pártok esetében ezen már senki nem csodálkozik, ám olyan politikusok esetében, akik cselekedeteik végso indítékaként az Örökkévalót jelölik meg, ez különösen visszatetszo. Bizonyos tényezok a korrupció valószínuségét a fekete ortodoxia esetében tovább növelik. Közösségeikben igen nagy a gyermekáldás, így létszámuk robbanásszeruen no. Mivel pedig gyerekeik nem járnak egyetemre (az egyetem szemükben a modern világ buneinek melegágya) számos karrierlehetoségtol el vannak zárva. E tényezok növelik rászorultságukat, ez pedig rendkívül erosen érdekeltté teszi oket az állami újraelosztásban. Utóbbi viszont közismerten a korrupció melegágya.
Maga a betérés is pénzforrás az állandó anyagi gondokkal küszködo ortodoxia számára. Eltekintve egy-két nyilvánosságra került esettol, mikor egy-egy rabbit tettenértek, midon a betérési papírért kenopénzt fogadott el – a fo bevételi forrást maga a hosszadalmas processzus jelenti. A betéréshez szükséges tudást nyújtó tanfolyamok vagy magánórák nem csekély összegbe kerülnek.
Az amerikai reformzsidóság állam és egyház elválasztásának elvén nevelkedett, ami mindig is az amerikai liberalizmus egyik sarkalatos pontja volt. Izraelben a ketto viszont az elso pillanattól kezdve összefonódott és a vallásos pártok térnyerésével ez csak egyre jobban erosödik. Az ellentétes trendek és az ellentétes szellemiség itt is megmutatkozik.
*
A zsidó világban támadt széthúzást aggodalommal figyeli egyebek közt az izraeli miniszterelnök, aki helyzeténél fogva minden irányzat felé elkötelezett. Kormányában részt vesznek a vallásos pártok képviseloi is, miközben az amerikai zsidósággal sem szeretné kiélezni a viszonyt. A legújabb konfliktus, a betérés ügyének rendezésére ezért ortodox, reformzsidó és szekuláris tagokból álló kormánybizottságot állított fel. Maga a tény, hogy e különbözo felfogású emberek egy asztalhoz ültek, ritkaság és sokakból reménykedést váltott ki. Az optimisták valamiféle kompromisszumos megoldásban reménykedtek, hiszen arról nyilván nem lehetett szó, hogy az egyik fél a másik kedvéért föladja elveit. Így fölmerült az a javaslat, hogy a személyi igazolványból törlik a “zsidó” szó bejegyzését, amelynek kiadása eddig az izraeli rabbinátus monopóliuma volt. Hogy azonban e monopólium valahol mégis megmaradjon, a népességnyilvántartó hivatalban számontartanák a betérés fajtáját. Végül azonban mégsem sikerült minden ortodox tárgyalófelet kielégíto kompromisszumos megoldást találni, ezért azok fölálltak az asztaltól. A szefárd vallásos Sasz párt képviseloi ezután megerosítették: fenntartják a betérések megszigorításáról szóló törvényjavaslatukat. A két fél viszonya ismét konfrontációval veszélyeztet.
Gadó János
