Búcsú Hirschberg Gábortól
A halál mindenképpen értelmetlen s ezt még akkor is elmondható, ha valaki tudatosan keresi az olyan helyzeteket, ahol ez is a mindennapok közé tartozik.
Magam több hónapig jártam a "Bét Perec" társaság által szervezett siurokra, ahol a két Hirschberg-testvér, Gábor és András tanítottak. Mindenféle fizetség nélkül, mindenki rendelkezésére állva, akármiről akármit. Persze, mindezt a hagyomány szellemében, annak keretei között. Minden szombaton este (s később többen is követték őket) melave malkát tartottak, ahol szintén - mindenféle elvárások nélkül (figyelem, magyar rabbikar!) tették a dolgukat, s a szellemi táplálék felszolgálása mellett mindenféle más munkát is végeztek: mosogattak és takarítottak, felszolgáltak és leszedték a "terített asztalt". Mindezt zokszó nélkül, végeláthatatlan türelemmel.
Abban biztosak lehetünk, hogy ezt a szellemet nem Pesten tanulták. Ez a jesiva-han-gulat a szellemi Erec Jiszrael terméke volt.
Ennek a szellemiségnek az egyik képviselője Hirschberg Gábor volt. Gábor egyike volt azoknak, akik a rendszerváltás utáni években választották Izraelt végleges hazájukul. A Hirschberg-testvérek elkötelezett vallásos cionisták lettek, ha úgy tetszik, az eszme rendíthetetlen katonái voltak. Ha egy átlagember meghal, az szerencsétlenség. A katona viszont belekalkulálja az életébe a halált.
A mi fiatal zsidó generációnkat még nem érintette meg a zsidó halál szele. Amit tud róla, az a Holocaust-túlélők beszámolói és a tévéhiradóból áradó izraeli merényletek híre volt.
Most már a mi generációnk sem maradhat ki a gyászból, most már a mi halottunk is megvan, most már minket is felnőtté avat a fájdalom.
Gyászoljuk Hirschberg Gábort, akinek életét egy tébolyult arab terrorista oltotta ki.
Gyászoljuk azt a fiatal magyar olét/bevándorlót, aki személyes karrierjét alárendelte az ő elvei szerint felépülő Zsidó Államnak. Emléke legyen áldott...
