Simonyi Péter lemondásáról
Múlt év szeptember vége óta, mióta Simonyi Péter nem tölti már be a Mazsike ügyvezetői posztját, újra és újra fellángol a vita arról, hogy mi is történt. Indulatos levelek születnek Simonyi Péter védelmében és ellenében.
Úgy véljük, hogy a Mazsike tagjainak, folyóirata olvasóinak joga van ismerni a legfontosabb tényeket, ezért született az alábbi írás, ami a Mazsike elnökségének és volt gazdasági elnökhelyettesének a véleményét is tükrözi. Természetesen a tájékoztatás csak úgy lehet korrekt, ha Simonyi Péter véleménye is megjelenik, aminek a lehetőségét a cikk írásakor még Simonyi Péter nem fogadta el.
Az alábbiakban csak a bizonyítható tényekre szorítkozunk, de azért érzékeltetni szeretnénk a folyamatot is, ami idáig vezetett.
Az elnökség többsége és Simonyi Péter között kiéleződött a viszony, aminek két fő tényezője volt: az elnökség nem tudta kontrollálni a Simonyi Péter által kezelt pénzügyeket, (amelyek dokumentálása szinte áttekinthetetlen volt) és az egyesület nem tudott olyan jövedelmet és munkafeltételeket biztosítani ügyvezető igazgatójának, amit ő (jórészt jogosan) elvárt volna.
Mit jelent ez kicsit konkrétabban?
- Simonyi Péter önhatalmúlag és a gazdasági elnökhelyettes és az elnök tiltakozása ellenére megváltoztatta a banki aláírás rendjét és egyedüli aláíróvá tette meg magát (ami egy egyesület esetén szabálytalan).
- Az ügyvezetőhöz készpénzben befolyt összegek többször nem kerültek elszámolásra, aminek súlyos példája volt a tavaszi Radnóti Színház-beli előadás, ahol az ügyvezető a pénztárból felvett pénzt a színház számlájának kiegyenlítésére, de a jegyeladásból befolyt pénzekkel egészen október elejéig nem számolt el (ld. a következő pontot).
- Munkaviszonya megszűnésekor az elszámolás pár százezer Ft nagyságrendű hiányt mutatott (ebben a legnagyobb tételt az éppen az előbb említett színházjegyek képviselték), bár az ügyvezető az elszámolás előtt írásba adta, hogy nem tud a Mazsikével szembeni tartozásáról. Hozzátartozik az igazsághoz, hogy a fenti hiányt annak bebizonyítá sakor azonnal megtérítette (1997. október 6-án).
- A Hírlevél hirdetéseinek elszámolása is teljesen zavaros volt, a legtöbbször barter ügyletként lebonyolított hirdetésekről gyakran nem lehetett kideríteni, hogy az Egyesület pontosan milyen előnyhöz is juto tt.
- A készpénzben az ügyvezetőnek befizetett tagdíjakkal és adományokkal való elszámolás, illetve annak nyilvántartása több hiányosságot mutatott.
A fentiekre vonatkozó jegyzőkönyv, valamint a munkaköri átadás-átvételt végülis rendben lezáró dokumentum a szerkesztőségben a Mazsike tagjai számára megtekinthető, annak részleteit úgy gondoljuk nem kell nyilvánosságra hozni.
Ami a személyes jövedelemmel kapcsolatos megállapítást illeti, tudni kell, hogy a Mazsike évek óta súlyos anyagi nehézségekkel küzd: az állami támogatás reálértékben kb. a tizedére csökkent, az egyéb támogatások lényegében megszűntek, egyedül a tagdíjbevételek azok, amik észrevehető növekedést mutattak. (Amiért ezúton is köszönet illeti a tagságot!)
Ilyen körülmények között az elnökség múlt év tavaszán azt a javaslatot tette, hogy mivel nem tudja kielégíteni az ügyvezető jövedelmi igényeit, őt csak fél állásban alkalmazná és javasolja neki, hogy más jövedelem után is nézzen. Ez megindított egy folyamatot, amelynek során Péter elkezdett más állás lehetőségek után nézni, tehát az egyesülettől, a munkaviszonyát is érintő eltávolodása már a végleges elválás előtt fél évvel elindult.
Természetesen a képhez hozzátartozik, hogy Péter éveken át az egyesület motorja és mozgatója volt, fáradhatatlanul szervezte a programokat és igyekezett megtalálni a szűkös anyagi lehetőségek között azokat a formákat, amelyek mégis lehetővé tették a működést, beleértve a csere-ügyleteket és a más - nem pénzbeni támogatások - megszerzését. Ugyanakkor ez a tevékenység néha olyan megoldásokhoz is vezetett, amelyek nem voltak összeegyeztethetők egy kulturális egyesület tevékenységével és a megkeresett potenciális támogatók némelyikénél visszatetszést keltett. Simonyi Péter sajnos arról is ismert volt, hogy az adminisztrációval nem sokat törődött.
Tisztában vagyunk azzal, hogy sok tagunk számára Simonyi Péter egyszemélyben jelenítette meg az egyesületet és távozását pótolhatatlan veszteségként élték meg. Mi magunk is azt gondoljuk, hogy Péter munkáját és egyéniségének pozitív oldalait nem könnyű pótolni, ugyanakkor a leírtak alapján mindenkinek nyilvánvaló kell legyen, hogy az egyesületben Simonyi Péter ügyvezető igazgatói munkája nem folytatódhatott. Végülis 1997 szeptember 11-én a fentiekről szóló heves vitában Simonyi Péter lemondott ügyvezető igazgatói tisztségéről, amit másnap sem vont vissza és így azt az elnökség elfogadta.
Reméljük, hogy ezzel a cikkel a találgatásoknak véget tudunk vetni és a mindenki számára áldatlan és kínos helyzet lezárható. A magunk részéről mindenestre annak tekintjük. Az egyesület egysége érdekében jó lenne, ha a későbbiekben Simonyi Péter ismét tevékenykedne önkéntesen a Mazsikében és lelkesedésével segítené az egyesület megújulását.
Tisztelt Olvasó!
Eredetileg azt gondoltam, hogy nem reagálok a MAZSIKE elnökségétől engem ért vádakra, hiszen a tények engem igazolnak. Korányi László mégis meggyőzőtt arról, hogy a MAZSIKE érdekében nyilatkozzak. S bár személyes konfliktusaim néhány jelenlegi elnökségi taggal a kibékíthetetlenségig fokozódtak, Korányi László elnök a szervezet működése érdekében vitathatatlan diplomáciai érzékkel képes volt ezeket az indulatokat a privát szférába visszaterelni - 1997. szeptember 11-ig.
Az olvasót a tények érdeklik, ezek pedig a következők:
A MAZSIKE jelenlegi vezetése képtelen volt kiharcolni, hogy az egyesületet egyfajta költségvetési intézményként kezeljék, a többi zsidó intézmény besorolásához hasonlóan.
Az elnökség többsége semmilyen segítséget nem nyújtott a napi pénzügyi gondok enyhítésében, sem a programok szervezésében.
Nem zavarta az sem, hogy egy majdnem 2000 fős szervezetnek nincs titkárnője, ügyeletese, takarítónője, számítógépe, faxa, sőt biztonságosan zárható szekrénye!
Nem tűnt fel az sem, hogy az ügyvezető több hónapig a számára megszavazott tiszteletdíjat sem vehette fel, mert erre sem volt fedezet.
Ezeket a problémákat is az ügyvezetőnek kellett megoldania, és ez többnyire sikerült!
Biztosítani kellett egy klubhelyiséget. A Garay utcai helyiségek kezelői joga az Ortodox Zsidó Hitközségé a mai napig. Sikerült elérnem, hogy a volt Zsinagóga-helyiség renoválásáért cserébe 6 évig a kb. 200 m2-ért és a 60 m2-es pincehelyiségért nem kell bérleti díjat fizetni. Ráadásul volt egy bérlő is, akinek még 3 évig érvényes bérleti szerződése volt a Hitközséggel. Ezt is sikerült lemondatni a jogairól, minden ellenszolgáltatás nélkül. Érdemes kiszámolni a 6 éves bérleti díjat és a bérlői jog megváltását!
A tagság nagy része tudta ezt, és sikerként üdvözölte, csak én nem tudtam, hogy egy teljesen használhatatlan, volt Zsinagógát többfunkciós feladatra alkalmassá téve felújítani fölösleges "reprezentációs beruházás".
Az átadás után csak dicséretben nem volt részem, annál több támadás ért mind az elnökség egyes tagjai, mind a Szombat részéről, hiszen "elvontam a tárgyi évi bevételének 15-20%-át".
Eközben egyre több magas színvonalú programot szerveztem a telt házas szombat esti rendezvényeken kívül: "Városnézés zsidó szemmel", "Országjárás zsidó szemmel", "Ismerd meg népedet", ivrit nyelvtanfolyam kezdőknek, haladóknak, "Zsidó Kultúra Napja" stb.
Óriási érdeklődés mellett rendeztem - az egyesület részére - anyagi hasznot is hozó bálokat, miközben az elnökség részéről csak kritikát kaptam.
Elkövetkezett az a pillanat, amikor megértettem: én lettem a "meggymagos ember". Ettől kezdve a jelenlegi elnökség tagjai csak az alkalomra vártak, mikor teremthetnek olyan elviselhetetlen légkört körülöttem, amit a szervezet mindenáron való működtetésére törekvő szándékom ellenére sem tudok elviselni. 1997 szeptemberében ez is megtörtént.
Négy elnökségi taggal együtt lemondtam ügyvezető igazgatói megbízásomról és elnökségi tagságomról. Szeptember 11-i lemondásommal egy időben kértem, hogy a nálam lévő pénzt (szeptemberi várható kiadásokra, pl. hírlevél nyomdaköltsége, postaköltség, bérköltség, benzinköltség stb.), iratokat és kulcsokat 48 órán belül felelős személynek átadhassam. Erre csak október 16-án, többszöri kérésemet követően került sor.
Ekkor a módosított üzemanyagköltség s az addig elfogadott és elszámolásra került költség különbözetét - a további viták elkerülése érdekében - 9 hónapra visszamenőleg kifizettem.
Megjegyzem, hogy az elmúlt időszakban a pénzügyekért felelős elnökségi tag valóban sok elfoglaltsága miatt rendszeresen előfordult, hogy a készpénzelszámolásra késéssel került sor. Viszont a MAZSIKE-nek működnie kellett, ezért változtattam meg az aláírási jogot (lásd a szakértői véleményt).
Mi történt távozásom óta? Az elnök és a megmaradt elnökség programokat szervez, támogatásért kilincsel, hírlevelet ad ki, hirdetőket próbál megnyerni. Már van legális keret ügyvezetőre, titkárnőre, ügyeletesre, takarítónőre, biztonsági őrre, karbantartóra?! Kár, hogy távozásom előtt nem volt! Talán az elnökség jelenlegi tagjai most már belátják, hogy az infrastruktúra előteremtése létfontosságú, és ma Magyarországon 2x2 nem mindig 4!
Ezért is érdeklődéssel várom, hogy távozásom milyen
konkrét pozitívumot hoz a MAZSIKE életébe. Korányi László szerint zsidóbbat, kulturálisabbat, tiszta és áttekinthető (értsd: a megfelelő jogszabályoknak mindenben eleget tevő) pénzügyi elszámolást. Ha így lesz, csak gratulálni tudok.Ami a személyes motivációmat illeti, továbbra is meghatározó tudat számomra zsidónak lenni a galutban oly módon, hogy abban másokkal is osztozzam.
Simonyi Péter
Melléklet:
1. Adószakértői vélemény az aláírási jogról
2. Munkakör átadás-átvételi nyilatkozat
