Égi csapás vagy áldás?
Az információs szupersztráda jóvoltából mind több tévécsatorna közül választhatnak az izraeliek. De milyen hatásssal lesz ez a fiatal izraeli társadalomra?
Az izraeliek 2001-ben körülbelül 150-200 csatornát nézhetnek majd müholdon keresztül és ez a szám csak az első ugrás a kábelcsatornák mostani 40-es választékához képest. További tíz év múlva, amikor a digitális televízióadások feltételei megjavulnak, a nagy Információs Szupersztrádán nemcsak végtelen számú szórakoztató müsorhoz, információhoz juthatnak majd a zsidó állam polgárai, de interaktív viszonyba is léphetnek majd ezekkel. Ez a folyamat globális, mivel azonban Izrael társadalmi szerkezete még törékeny, így az új információs korszaknak sokkal kiterjedtebb hatásai lesznek, mint máshol a világban.
"A multikultúralizmus szép és jó", fejtegeti Gideon Doron professzor, a Televízió és Rádió Hatóság elnöke. "Nálunk azonban a nemzetépítés folyamata még nem zárult le, még nem szilárdultak meg a társadalmi értékek".
Pár évvel ezelőtt még a televízió 1-es csatornája jelenítette meg a nemzeti konszenzust. Nemcsak azért, mert ez volt az egyetlen, hanem azért is, mert elfogadták a konszenzus letéteményesének. A TV1 híreinek megtekintése valamikor
"nemzeti rituálé" volt. Senki sem telefonált a "Mabat" adása alatt... Még az éjszakai hírműsor nézettsége is elérte a 70 százalékot. Noha igazgatóságát az állam nevezi ki, a TV1 politikailag mindig is független volt, és költségvetésének túlnyomó részét is az előfizetési díjakból fedezte. És ugyan már évekkel ezelőtt elvesztette a legnagyobb nézettségért folytatott küzdelmet, színvonalas kínálatával a TV1 még mindig törekszik az össztársadalmi szószóló szerepére. Ez pedig - ha lazán is - összeköti a fiatal társadalom különböző szegmenseit. A társadalmi kohézió ugyan már a nyolcvanas évek elején a repedés jeleit kezdte mutatni, a tömegkommunikációban ez a folyamat addig nem érződött, amíg nem volt másik tévécsatorna. Akkor aztán az izraeliek hirtelen felfedezték a nézettségi indexet. A TV 2 közvéleménykutatóinak múlt évi felmérése szerint a nézők 44-53 százaléka őket nézte a főműsoridőben - szemben a közszolgálati tévé 21-27 százalékával. A szép új tömegkommunikációs világban azonban a televízió aligha lehet nemzeti agóra, legfeljebb tükör a különböző vallási vagy etnikai közösségek számára.Ha az izraeliek nem a helyi hírekről kívánnak tájékozódni, akkor hat kábeltévés adás és több mint húsz műholdas csatorna közül választhatnak
- beleértve a CNN, a BBC és a Sky híreit is. Amikor szeptember 5-én a kora reggeli órákban terjedni kezdett ama katasztrófális kimenetelű libanoni akció híre, melyben 11 izraeli haditengerész halt meg, az izraeli elektronikus média mindaddig nem adott tájékoztatást az elesettekről, míg a történtekről az áldozatok családjait nem tájékoztatták. A kábeltévé előfizetők viszont tájékozódhattak, mert a CNN szerkesztőit efféle szempontok nem befolyásolják.Ma az izraeli lakosság 65 százaléka kábeltévé-előfizető. Bár számosan siránkoznak azon, hogy a választék növekedésével egyenes arányban csökken az igazi néznivaló, a csatornák forradalma feltartóztathatatlanul halad előre.
Limor Livnat kommunikációs miniszter nemrég bizottságot állított fel, melynek feladata egy, a kábel és a műholdas csatornákra vonatkozó egységes terv kidolgozása. A Joszi Peled tábornok vezette bizottság a "Nyitott Égbolt" politikájára szólított fel. Egy további kereskedelmi csatorna engedélyezésén túl sajátos izraeli feladatot is ellátnak: öt, az izraeli társadalomban növekvő befolyású csoport számára indítanak kábelcsatornát. Külön adásokhoz jutnak majd a vallásosok, a szefárd zsidók, saját anyanyelvükön szólnak majd az "oroszokhoz" (a volt Szovjetúnióból bevándoroltakhoz), az amharául beszélő, Etiópiából bevándorolt falassákhoz valamint az izraeli arabokhoz.
A Peled-bizottság legnagyobb jelentőségű javaslata a digitális távközlés rendszeréhez való csatlakozás, amely 150-200 tévécsatornát vinne az izraeliek otthonaiba. Az átlag izraeli hálószobájába eljutó töméntelen színvonalas műsor és szellemi szemét valószínűleg kevésbé befolyásolja majd a nemzet identitását és kötődéseit, mint azt számos pesszimista politikus vélné. Sok eset tanúsága szerint az emberek a hazai gyártmányú szappanoperákat jobban kedvelik, mint például. a Dallas-t.
De ha a "világfalu" az izraeli nemzettudatra csak minimális veszélyt jelent is, még mindig fennmaradnak a túlzott szektarianizmus felől leselkedő kihívások. Amíg a közszolgálati TV a konszenzuskereséssel megszilárdíthatja a demokráciát, addig a multikulti tévé a társadalmi törésvonalakat mélyítheti el - állítja számos szakértő. A közszolgálati TV parlament, ahol a néző konfrontálódhat a tőle távol állók nézeteivel. A legnépszerűbb ilyen vitaműsor a heti kerekasztalbeszélgetés, a "Popolitika". Bár a program időnként a "ki bírja túlüvölteni a másikat" produkciójába csap át, mégis arra készteti az izraelieket, hogy élesen ütköztessék nézeteiket.
Ugyanakkor mindenki elismeri, hogy a TV1 rossz közérzettől szenved. A hírei iránti érdeklődés csökken, aminek oka az elavult műsorszerkezet és a merev szervezeti rendszer.
Don Caspi, kommunikációs professzor kifejtette, hogy a megújuláshoz "az állami tévének olyan vezetésre van szüksége, mely képes arra, hogy félreállítsa az alkalmatlan embereket és modernizálja a szervezetet". De a TV 1 nem teheti ki az utcára a veteránjait. A kormánynak kellene lépéseket tennie, hogy jó nyugdíjakat biztosítson a számukra, ám ez azért nem valószinü, mert a Netanjahu-kormány a hivatalbalépése óta harcban áll az IBA-val (az izraeli távközlési hatósággal) annak állítólagos baloldali elfogultsága miatt.Don Caspi amellett érvel, hogy a közszolgálati televíziónak nem kell szomorkodnia a nézettségi index miatt s nem is kell lealacsonyodnia a nagy nézettségű, ám primitív műsorok színvonalára. "Inkább fejezze ki jobban a különféle csoportok nézeteit s így érezni fogja majd azt, hogy helye van a nyilvánosságban".
Senki sem kételkedik abban, hogy a régi gárda távoztával előbb-utóbb átszervezik az állami televíziós hatóságot.
"Az IBA továbbra is független marad - ígérik a már készülődő újak - és olyan programokat fog készíteni, amelyeket a kereskedelmi csatornák biztosan nem: drámákat, tényfeltáró dokumnetumfilmeket. Az állami tévének az a feladata, hogy Izrael legmélyebbről fakadó kultúrális szükségleteit fejezze ki."Novák Attila
