Tartalom

Magyar
zsidó
weblapok

szombat@elender.hu

Megszállottak, üzletemberek, profik, amatőrök
Zsidó könyvkiadás Magyarországon 1989 után

Ez a téma a puha diktatúra Magyarországának könyvkiadásában is jelen volt, hiszen az irodalom vagy a társadalomtudományok terén nagyobb volt a szabadság, mint a szűkebb értelemben vett politikában. A zsidóüldözések és a holocaust túlélőinek vallomásai a memoárirodalomban; a túlélők rögös útjának bemutatása a szépirodalomban a zsidóság teljes elfojtásától annak kényszerű újra-felfedezéséig - ezek a témák már a hetvenes években megjelentek a magyar könyvpiacon. Olvasható volt Sólem Áléchem, Bernard Malamud, Philip Roth és Amos Oz több könyve. 1985 után Raj Tamás a hitközség támogatásával útnak indította az Alef könyvek című, a hagyomány bemutatását célzó úttörő sorozatát. De a kérdésnek így is számtalan tilalmas oldala maradt. A zsidó származásúak szerepe a kapitalizmus, majd a kommunizmus építésében; Izrael és a cionizmus története; a szovjet zsidóság sorsa; zsidók a korabeli Magyarországon - a sémákba be nem illeszthető zsidókérdés legnagyobb része emészthetetlennek bizonyult a kommunista osztálydoktrína szerint gondolkodók számára, amire csak tiltással tudtak reagálni. És nem csak a (belsővé tett) cenzúra, a hivatalos anticionizmus, a bürokratikus kiadási politika meg a zárolt archívumok jelentettek akadályt. Az éltető forrásaitól elvágott, minden öntudatát elvesztett közösségben föl sem merülhetett egy olyan gondolat, hogy "A zsidó Budapest" címmel adjanak ki kétkötetes összeállítást. Mert ugyan például a Dohány utcai templom építésének története nem tartozott a tabu témák közé, de csupán maga a cím mérhetetlenül provokatívnak hangzott volna abban az időben - ki merte volna a szocialista Magyarország fővárosát a "zsidó" jelzővel illetni?

Az 1989-es gátszakadás ezért ezen a területen látványos fejleményeket hozott. A modern kori zsidó történelem roppant összetett volta, szörnyű mélységei és fényes csúcsai, a szakadatlan törekvés ennek feltárására, megértésére, megörökítésére magyarázza a szerzők és kiadók lankadatlan vágyát a publikálásra. A zsidóság hagyományos szeretete a könyvek iránt pedig biztos hátteret, felvevőpiacot nyújt - legalábbis kezdetben így hitték.

*

Virágkorát éli ma Magyarországon a zsidó könyvkiadás - legalábbis a számok tükrében. A rendszerváltás körüli években több kiadó is indult, amelyek tematikájában a zsidóság meghatározó, ha nem éppen kizárólagos: a Raj Tamás nevével fémjelzett Makkabi, a Kőbányai János vezette Múlt és Jövő, valamint Babits Antal Logos kiadója. Ugyancsak a "kezdetektől" ad ki zsidó könyveket a Komoróczy Géza vezette MTA Judaisztikai Kutatócsoport. Számos mű látott napvilágot a Chabad Lubavics Zsidó Nevelési és Oktatási Egyesület jóvoltából, melynek vezetője Oberlander Baruch rabbi. Egy-két éve tűnt fel a könyvpiacon Ács Gábor a Budapest-Babel kiadóval és Kepets András az Olcsó Zsidó Könyvtár/Híres Zsidó regények sorozattal. 1997-ben olvashattuk a Magyar Zsidó Levéltári Füzetek első kiadványát. Komoly súllyal szerepel a zsidó téma a Belvárosi Könyvkiadó kiadványai között is, melynek spiritus rectora Mezei András. Szűkebb közönséghez szólnak a Bethlen-téri füzetek országos forgalomban nem terjesztett kiadványai, melyekben a Magyarországi Cionista Szövetség illetve annak vezetője, Engländer Tibor közöl a cionizmus múltjáról, jelenéről és jövőjéről szóló írásokat.

Miként a gazdag magyar folyóirat-kínálatban korántsincs monopóliuma a témára a zsidó folyóiratoknak, akképpen a könyvek világában is számtalan kiadó "szállt be" a judaika témájába, mind mennyiségben, mind minőségben rendkívül tarka képet mutatva. A Makkabi kiadó internetes honlapján az "egyéb zsidó könyvek" listáján a fentieken túl további harminckilenc kiadót számolhat össze az érdeklődő, de a lista korántsem teljes - csupán az éppen kapható könyveket tartalmazza. A komoly, nagy apparátussal dolgozó kiadók közül az Osiris-Századvég és az Atlantisz úttörő munkát végzett. Az Atlantisz több, magyarra eddig le nem fordított alapművet adott ki a modern társadalomtudomány és a zsidó gondolat ötvözői, a ma már klasszikus Martin Buber, Gershom Scholem és Franz Rosenzweig tollából. E művek sajtó alá rendezésére, a jogdíjak fizetésére olyan háttér kellett, amellyel az egyszemélyes kiadók még nem rendelkeznek. Az Osiris adta ki egyebek között Vermes Géza a kereszténység genezise és a judaizmus kapcsolatát feltáró trilógiáját és ehhez szorosan kapcsolódva a Komoróczy Géza által magyarra fordított qumráni iratokat. A Századvég kiadónak köszönhetjük az izraeli Slomo Avineri úttörő munkáját a modern cionizmus eszméjének születéséről. A Cserépfalvi gondozott olyan alapműveket, mint Jean-Paul Sartre klasszikus esszéje az antiszemitizmusról és Karády Viktor a magyar zsidóság egész modern kori történelmét áttekintő válogatott tanulmányai. Az Ab Ovo jelentette meg Amos Oz több regényét. A komolyabb könyvkiadók között azonban talán egy sincs, amely ne adott volna ki ilyen témájú írást a rendszerváltás óta eltelt szűk egy évtizedben.

A magyar kiadókon túl a teljesség kedvéért meg kell említenünk a szerzők magánkiadásban megjelent műveit és az Izraelben napvilágot látott magyar nyelvű könyveket. Szükségszerűen gyakran felbukkan a zsidóság a keresztény teológiai kiadványokban is, de vannak olyan keresztény szerzők is, akik nem csupán ószövetségi előzményként, hanem "saját jogon" nyúlnak a zsidóság vagy Izrael témájához. Egy mondattal szólni kell az 1989 után ismét virágzásnak indult antiszemita irodalomról is, amely szerencsére mindeddig inkább a szélsőjobboldali folyóiratok hasábjain tenyészik: az ilyen témájú új könyvek száma a fél tucatot sem éri el.

Tőke és infrastruktúra

Mindezeket összegezve az 1989 óta megjelent zsidó témájú könyvek száma mára már többszázra tehető. Ezeknek csupán kisebb részét - mintegy nyolcvan kötetet - dobta piacra a bevezetőben felsorolt nyolc zsidó profilú kiadó. A többi kiadók mennyiségben és gyakran minőségben is felülmúlják az előbbieket; a profi cégek nagyobb és gyorsabb apparátusával, tőkeerejével, jól kiépült kapcsolatrendszerével nehéz versenyezni. A zsidó kiadók legfőbb gyengéje az, hogy valójában egyszemélyes vállalkozások: egy-egy jó értelemben vett "megszállott" vagy a könyvkiadásban nagyon jártas profi áll mögöttük, akinek kilépése abban a pillanatban a cég megszűnését vonná maga után. (Az egyetlen kivétel az MTA Judaisztikai Kutatócsoport, amely nem vállalkozás formájában ad ki könyveket - noha Komoróczy Géza személyében itt is van egy "kulcsfigura".) Az egyszemélyes zsidó kiadók csak akkor vághatnak bele egy könyv megjelentetésébe, ha a szponzoroktól a hozzávaló pénzt már összeszedték. Az egyik könyv számára összeszedett támogatásból aztán a másiknak is juthat valami, de ez a kisipari módszer túl nagy mozgásteret nem biztosít. A zsidó kiadók ma az eredeti tőkefelhalmozás korát élnék - ha a könyvek "behoznák az árukat". Ez azonban a legritkább esetben fordul elő, így marad a szponzorokra való ráutaltság. Miután azonban az egész magyar kulturális élet tartósan erre az állapotra rendezkedik be, a zsidó könyvkiadók is megtanultak-megtanulnak együtt élni ezzel a helyzettel, és a legkülönbözőbb módokon igyekeznek segíteni magukon.
A Múlt és Jövő esetében könnyít a szorult anyagi helyzeten a hasonló nevű folyóirat, amely a kiadóval "szimbiózisban él" és kölcsönösen eltartják egymást: a kevésbé szorult helyzetben lévő kisegítheti a másikat. (A szimbiózis persze nem csak pénzügyi, hanem szellemi értelemben is igaz: a Múlt és Jövő kiadó a lap több szerzőjének kötetét gondozta már.)
Hasonlóképpen együtt él a Belvárosi Könyvkiadóval az igazgató által szerkesztett C.E.T. folyóirat (amin nem változtat az a tény, ez utóbbi nem zsidó tematikájú, noha a téma időről időre felbukkan hasábjain.).
Raj Tamás Makkabi kiadója számára a Biblical World Gallery névre hallgató bolt jelenthet szilárdabb anyagi hátteret. A nyugalomba vonult főrabbi elmondása szerint már megvásárolták a bolt melletti üzlethelyiséget, amely terveik szerint kávéházként fog majd üzemelni Noé bárkája néven. Egy ilyen komoly gazdasági komplexum már szilárdabb háttere lehet a könyvkiadónak. Könyveit a Makkabi saját internetes honlapján is reklámozza.
A Chabad Lubavics könyveiről szintén tájékozódhat az érdeklődő az egyesület honlapján, amely Oberlander rabbi elmondása szerint már a százas magyarországi internetes toplistán is szerepelt. Az egyesület havilapja (Egység), hetilapja (Gut Sábesz), könyvkiadói tevékenysége és honlapja egy gazdasági egységet alkot, melyek fenntartásában komoly szerepe van az önkéntesen vagy csekély térítés ellenében végzett munkának - amint ez a lubavicsi mozgalom hagyományaihoz illik. A zsidó könyvkiadók közt egyedülálló módon a folyóiratok mellett a Chabad könyveinek egy része is olvasható az interneten.

Ugyanakkor a fentiek nem jelentik azt, hogy a kiadók ne próbálnának meg egy új könyv megjelentetésekor minden lehetséges alapítványi vagy magánszemélyektől származó forrást igénybe venni. A "cég" profiljától függően a szponzorok is mások: a magyar-zsidó magaskultúrára fölesküdött Kőbányai János Múlt és Jövő kiadója a nagy magyarországi alapítványok támogatását élvezi: Nemzeti Kulturális Alap, Magyar Könyvalapítvány, Soros Alapítvány. A magyar kultúrában nem célt, csak eszközt látó Chabad Lubavics mozgalom, melynek célja a magyar zsidóság visszavezetése a Tóra-hű életmódhoz, nagyon nagy mértékben rá van utalva a mozgalmával szimpatizálók adományaira. A tavaly kiadott, terjedelme és kétnyelvű volta miatt több millió forintos költséggel készült Ros Hasana-i imakönyv felerészben magyarországi zsidó adományozók jóvoltából készült el. A támogatásért felkeresett üzletemberek (közülük többen a hitközség választott tisztségviselői) örömmel adtak, Oberlander rabbi elmondása szerint. A néhány éve kiadott "Hertz-biblia" szintén milliós költségeit viszont egyetlen külföldi adományozó fedezte - egy világméretekben működő mozgalom nehezen behozható előnye ez, egy hazai kiadó szemével. Mezei András elmondása szerint a Belvárosi könyvkiadónak nincs saját tőkéje, minden könyvükhöz pályázaton gyűjtik össze a pénzt. Ehhez segítséget jelenthet, hogy a sokoldalú Mezei András az üzleti élet előmozdításában is szerepet játszik és e kapcsolatai alkalomadták a kiadói munkát is támogatják. Az ambíciózus Kepets András, aki 1997 szeptembere óta hét kötetet adott ki, főleg az ifjabb korosztály számára, saját közlése szerint a bár micvája óta gyűjtött pénzzel vágott bele a könyvkiadásba és egyelőre nem pályázatokkal, hanem személyes ismeretségi körén belül keres támogatókat a zsidó könyvpiacon olcsónak számító kiadványaihoz.

Példányszámot firtató kérdéseinkre a kiadók vezetői leggyakrabban a kétezres számot említették. A nagy szabadság első egy-két esztendejében még az öt-tízezer példány sem volt ritka (a Múlt és Jövő első antológiája még 14 ezer példányban jelent meg), mára azonban a kétezer példány elhelyezéséért is keményen meg kell dolgozni a piacot - mint azt Mezei András mondotta. A Logos vezetője, Babits Antal szerint a könyvenkénti két-háromezer példány egy év alatt elfogy, ami - tekintve a kiadványok erősen rétegspecifikus jellegét (pl. Blau Lajos: Az óhéber könyv) - az átlagot magasan felülmúló marketingmunkára enged következtetni.

Tematika

A tőkeszegénység és a komoly infrastruktúra hiányában a kiadók előszeretettel fordulnak a reprint műfajához. Mintegy tíz ilyen kiadványt bocsájtott ki Raj Tamás Makkabi kiadója, melyek közül legfontosabb talán az 1993-ban megjelent kétnyelvű, héber-magyar Biblia volt. Itt a századfordulón kiadott IMIT-fordítást párosították össze a héber szöveggel. A Babits Antal nevével fémjelzett Logos könyvei között három reprint található. Idén Maimonidész művét, a "Tévelygők útmutatóját" jelentette meg ilyen formában, Klein Mór múltszázadi fordításában - amihez a kiadó szómagyarázatot, indexet és tartalomjegyzéket, valamint Heller Ágnes szellemes zárótanulmányát toldotta hozzá. A fordítás esetleges elavultságát firtató kérdésekre Babits Antal úgy válaszolt, hogy ma nincsen Magyarországon olyan szakember, illetve team, amely a korszak arab és héber nyelvében, filozófiájában, valamint a talmudikus műveltségben egyaránt jártas lenne. Mindamellett a fordítás régies ugyan, de hiteles, mondta a könyv kiadója, aki beszerezte a korszak tudósának, Joshua Blaunak erre vonatkozó szakvéleményét.

A régi nagyok szellemének fölelevenítése persze méltányos törekvés, de oka lehet ennek a nemzetközi kitekintés hiánya is vagy az a gond, hogy a kortárs szerzőknek (illetve kiadóiknak) fizetendő jogdíj terheli a kicsiny zsidó kiadó ingatag költségvetését. Heller Bernát, Blau Lajos vagy Klein Mór műveinél ez a gond nem merül fel. Emiatt a zsidósággal kapcsolatos számos alapmű, mint fentebb említettük, a nagy országos kiadóknál jelent meg. (Nem foglalkozik újrakiadással a Komoróczy Géza vezetésével működő MTA Judaisztikai Kutatócsoport és kevéssé jellemző ez a Mezei András vezette Belvárosi Könyvkiadóra.) Ugyancsak az országos kiadóknál látnak napvilágot a kortárs magyar irodalom jeleseinek zsidó témájú művei, ami következhet a fenti infrastruktúrális problémákból, de a zsidó kiadók csekélyebb respektusából is. Ez utóbbi fájdalmas gond, ami a talán legtekintélyesebb Múlt és Jövő kiadót is érinti: erről tanúskodott Kőbányai János és Raphael Patai levélváltása, amelyet Komoróczy Géza jóvoltából olvashatott a magyar nagyközönség. (Mint ismeretes, Rafael Patai a Múlt és Jövő mellett/helyett az Akadémiai kiadót szerette volna megnyerni önéletrajzi írásának gondozására, amelyet a zsidó könyvek érdekében lankadatlanul harcoló Kőbányai súlyosan sérelmezett.) Éppen azért, hogy ezt a másodvonalbeli imázst levetkőzze, a Múlt és Jövő igen szigorú kiadási elveket követ - így a régebbi könyvek "fölmelegítése" mellett új műveket is megjelentet. A kiadó igyekszik jelen lenni a magyar szellemi életben, törekszik arra, hogy felfedezettjeinek műveit maga adhassa ki, hogy eloszlassa azt a magyar szellemi életben régóta rögzült véleményt, mely szerint a zsidó irodalom és a színvonalas irodalom kizárják egymást. (Dalos György, Kardos G. György, Kertész Imre, Konrád György, Nádas Péter és Vámos Miklós művei után ezt a felfogást alighanem kevesebben vallják már, de a könyvkiadókról alkotott véleményben ez a nézet még tükröződik - ezért is nem láthatjuk e jeles írók műveit zsidó kiadók gondozásában megjelenni.)

Meghökkentő az is, hogy a modern világ klasszikus zsidó szerzőinek műveit sem láthatjuk a hazai zsidó kiadók könyvei között. Isaac Bashevis Singer művein számos magyar kiadó osztozott - talán az anyagi siker reményében is - de zsidó cég nem volt köztük. Hiába keressük ebben a körben Saul Bellow, Bernard Malamud, Philip Roth vagy Elie Wiesel írásait is. Sólem Áléhem műveit nézve egy tétellel jobb a helyzet: Vándorcsillagok c. regényét a Múlt és Jövő adta ki 1996-ban. A kortárs izraeli irodalom, a diaszpóra zsidó irói szintén ritka vendégek a témára szakosodott kiadók könyvei között - kivételként a finn Daniel Katz: Német disznókutya című művét említhetjük. Megjelentette a Múlt és Jövő 1997-ben. (A kortárs izraeli irodalom fenegyerekének számító Amosz Kenan Az út En Harodba című könyve külön történet: ennek megjelentetése végett hozta létre Ács Gábor (a mű fordítója) a Budapest-Bábel kiadót. Az Izraelbe polgárháborút és katonai diktatúrát vízionáló regényt - Ács szerint - a magyarországi olvasók többnyire értetlenül vagy ellenségesen fogadták - nem ismerik a mű alapjául szolgáló izraeli belviszonyokat.) A Belvárosi könyvkiadó jelentette meg a "Modern izraeli elbeszélők" című kötetet. Ám mindezzel együtt ha a zsidósággal kapcsolatos kortárs irodalmat szeretnénk magyar fordításban megismerni, akkor elsősorban nem a zsidó könyvkiadókon kell rajta tartanunk a szemünket. Meglepő módon szinte csak a Belvárosi könyvkiadó foglalkozik a holocaust témájával, mely pedig mind a mai napig a magyar zsidóságot leginkább foglalkoztató kérdés. Itt jelent meg nemrégiben Randolph L. Braham alapművének új, bővített kiadása "A népirtás politikája" címen (1997).

Még mielőtt azonban végleg elmarasztalnánk a hazai zsidó könyvkiadó többségét a provincializmus vádjában, meg kell említenünk valóban hézagpótló kiadványaikat. A huszonhét kötetet maga mögött tudó Múlt és Jövő legnagyobb fegyverténye Komlós Aladár egyedülálló, enciklopédikus magyar zsidó szellemtörténeti művének előásása és kritikai kiadása volt. A tizenhat kötetes Makkabi kiadó fontos kiadványa volt "A gyerekeknek nem mindig mondják meg az igazat" c. tanulmánykötet. Ennek szerzői a különböző szekuláris és felekezeti tankönyvek zsidóságképét vizsgálják, külön boncolgatva a holocaust és az ezért viselt felelősség kérdését. Az MTA Judaisztikai Kutatócsoport kiadványaira (eddig kilenc kötet) az imént említett fenntartások nem illenek: ezek valóban mind újak és hézagpótlóak, noha többségükben a szűkebb szakmához szólnak. A már említett "A zsidó Budapest"-en kívül szóljunk még Szabolcsi Lajos: "Két emberöltő" című, fiókból előkerült visszaemlékezéseiről (1993), melyek hűen tükrözik az 1940 előtti "hivatalos" magyar zsidóság gondolkodásmódját. Fontos gyűjtemény a már említett "Modern izraeli elbeszélők" (1995) a Belvárosi könyvkiadótól (melynek mintegy ötven kötetéből tíz zsidó témájút találunk): ilyen írások először kerültek a magyar közönség elé. A maga nemében szintén igen fontos és nem kevésbé hézagpótló a hat vallási témájú kiadványt maga mögött tudó Chabad Lubavics mozgalom törekvése, a teljes zsidó imarend kiadása, melynek immár három kötetelátott napvilágot. A Chabad törekvéseihez illően nem csupán a vallásos emberekhez kívánják eljuttatni az imakönyveket - ugyanannyira célközönséget jelentenek a hagyományos életmódhoz visszavezetendő vallástalan zsidók. A Logos kiadó Pinchas Lapide-Ulrich Luz: A zsidó Jézus című kötetének magyar kiadásával merészkedett új vizekre 1991-ben, mikor ez a cím és ez a téma még korántsem volt magától értetődő. Érdekes és eredeti színfoltot jelentett Amosz Kenan már említett műve a Budapest-Bábel részéről.

*

Miután számtalan kiadónál jelennek meg zsidó témájú könyvek, a választék nehezen tekinthető át. Izraeli posztmodern és klasszikus zsidó filozófia; holocaust és szakácskönyv; amatőr ifjúsági összeállítás és komoly apparátussal megszerkesztett enciklopédikus igényű mű; keresztény térítés és lubavicsi (vissza)térítés: a választék rendkívül széles. A minőség is roppant változó: komoly munkával elkészült, igényes külsejű, hiánypótló vagy éppen szenzációszámba menő művek éppúgy akadnak, mint amatőr magánkiadások, vitatható fontosságú és/vagy nem túl igényes küllemű reprint kiadványok, vagy a könnyű műfaj termékei (noha zsidó témában ez utóbbi igen csekély hányadot képvisel). A szétaprózottság ugyanakkor előny is: egy kiadó válsága nem rendíti meg a piacot. Komoly tőkével rendelkező cég egyelőre nem érezte szükségét, hogy számottevő részt hasítson ki a zsidó könyvpiacból - ahhoz ez a piac túlságosan kicsi és nem is kecsegtet nyereséggel. A hitközség, a zsidó szervezetek közt az egyetlen, amely pénzügyi erejénél fogva erre alkalmas lenne, eseti támogatásoktól eltekintve mindeddig távol tartotta magát a könyvkiadástól. A Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítvánnyal - melyben a hitközség képviselőinek döntő szavuk van - talán változik a helyzet. Valószínűleg jobb is, ha a zsidó kulturát ilyen demokratikus formában támogatja a magyar zsidóság szinte kizárólagos intézményi képviselője, és nem közvetlenül száll be a könyvkiadásba, mert politikai és pénzügyi túlsúlyánál fogva ennek a - minden hátránya mellett alapvetően üdvös - pluralizmus láthatja kárát.

Gadó János

Az anyaggyűjtésben közreműködött Hahn Fanni és Kuik Györgyi

Támadt valami gondolata a cikk olvasása közben?
Ossza meg mindenkivel, írjon a Szombat levelezési listára!
Amennyiben még nem csatlakozott, tegye meg!

Webmester: Ambrózy Lőrinc
Last modified: