EXKLUZÍV
Sorozatunkban érdekes emberekkel beszélgetünk, akikben talán csak annyi a közös, hogy valami módon zsidó. Aki erre most azt mondja, hogy a festőnél csak az számít, hogy jó-e a képe, a színésznél, hogy szépen deklamálja-e Hamlet monológját, a politikusnál, hogy elég népszerű-e, nos annak is igaza van. Mégis úgy gondoltuk, érdemes a Szombat hasábjain olyasmiről is szót ejteni, amire máshol nincs alkalom.
"Mindenfajta faji gondolkodást megvetek"
Bálint András arról, jelent-e számára valamit nagyszülei
vallása?
Bálint András az egyik legismertebb magyar színész, tucatnyi filmben játszott, Szabó István és Jancsó Miklós műveiben aratta legnagyobb sikereit. Tizenhárom éve a Radnóti Színház direktora, s a talán valamikor felépülő új Nemzeti Színház igazgatója. A művésszel Dési János beszélgetett többek között arról, mit jelent számára a zsidóság.
Bálint András futva érkezik egy új darab próbájáról, terel befelé a Radnóti Színház csöppnyi igazgatói szobájába. A kezében szorongatott szövegkönyvet az íróasztal sarkára hajítja. A kis szobában két fotel már nem fért el, egy kerevet sarkába húzódom.
- Mennyire zavarják a Nemzeti Színházzal kapcsolatos támadások? Csak egyet idézzek, egy Új Idők című lapból: "E sorok írójának egyáltalán nem tetszik, hogy az erőszakos média és kultúrharcot folytatók emberét, Bálint András színművészt már a kormány eskütétele előtt megerősítették Nemzeti Színház igazgatói székében, (...) Bálint András néhány magyart nyugodtan maga elé engedhetne azon az ajtón, amely mögött a Nemzeti Színház direktorának íróasztala áll majd" Olvasta?
- Megkapom a sajtószemlét. De válaszként elégedjen meg annyival: talán nincs is olyan lap, amiből idézett.
- Jó, szerintem sincs. Azért mégis megkérdem, mindig megállja, hogy ne foglalkozzon a támadásokkal?
- A Nemzeti Színház ügyét sokan támadták, és ez felettébb fájdalmas, de engem személyesen nem nagyon bántottak.
- Miért? Talán mert az egyik legnépszerűbb magyar színész?
- Talán. És mert a személyiségemben, az egyéniségemben van valami készség a kompromisszumokra. Hajlamos vagyok mindig keresni a megegyezés útját Rendelkezem valamifajta diplomáciai képességgel. Ami pedig a legfontosabb: a Radnóti Színház az ország egyik legjobb színháza és ezt én igazgatom 13 éve.
- A szakmai sikereit az ellenfeleinek is el kell ismernie.
- Azok, akik nem rokonszenveznek velem, be kell hogy lássák, ez az egyik legszínvonalasabb színház az országban.
- Akkor ez egy ideális ország, ahol a tehetséget, az értéket biztosan elismerik.
- Na, ezt azért nem mondanám. De nem lehet rajtam fogást találni, nincs amibe igazán bele tudnának kötni.
- Szóval a Nemzeti...
- Most próbálunk egy darabot, Valló Péterrel találtuk ki, hogy Euripidészt kell játszanunk. Mert a legmaibb, a leggroteszkebb s mégis lírai. A darab arról szól, hogy egy pasast - aki történetesen Argosz királya - Agamemnont rábírnak arra hogy álljon a görög seregek élére, s foglalja el Tróját. Fantasztikusan nagy megtiszteltetés ez. Ám nem tudnak elindulni, mert nincsen szél. Végül Artemisz istennő azt tanácsolja, hogy áldozza föl leányát Iphigeneiát és akkor eljuthatnak Trójához. Szóval, ahhoz, hogy az ember elérjen valamit, bizonyos dolgokat fel kell áldoznia. A történetbe bármit behelyettesíthet. Valami nagy dologra készülünk, Trója ostromára - s mi már néhány ezer évvel később azt is tudjuk, miként végződött a történet. Ennyit a Nemzetiről. Egyébként Agamemnont én játszom.
- Mi most a zsidó újév táján beszélgetünk, amikor azzal köszöntjük egymást: jó évre legyél beírva és bepecsételve. Mikor teljesülne ez a kívánság?
- Egészséges szeretnék lenni. Örömömet akarom lelni a munkámban. Abban a kivételes helyzetben vagyok, hogy hosszú évek óta azt csinálom, amit szeretek, amihez - úgy érzem - értek. Ne kényszerüljek olyan helyzetbe, amely nem méltó hozzám. Ne kötelességből és kényszerűségből húzzam az igát, hanem örömből. Ötvenöt éves vagyok, nem akarok már olyasmit csinálni, amihez nincs kedvem.
- A kedv jó végszó. Attól, hogy igazán fontos ember lett, a Nemzeti Színház kijelölt igazgatója, teheti még azt, amit a kedve diktál, vagy sokkal óvatosabbnak kell lennie, mennyire változtatta meg ez az egész helyzet az életét?
- Van egy vicces és egy komoly válaszom is. Melyiket akarja?
- Essünk túl mindkettőn. Először a viccesen.
- Azt vettem észre, hogy sokkal nagyobb igazam van mostanában. Minden amit mondok, az alapvetően okos. És rettentően humoros is lettem, mert sokat nevetnek a tréfáimon. Bölccsé is váltam, mert gyakran kikérik a véleményemet. (Gúnyos arcot vág, eljátssza, hogy most nagyon bölcs.)
- És a komoly ?
- Nem szabad megváltozni.
- Lehet nem megváltozni?
- (Visszatér az "igazi" Bálint András) Remélem. A legfontosabb, hogy az ember ne veszítse el önmagát. A család, a rokonok, a barátok nagyon fontosak ehhez. Természetesen semmi sem változott. Nem lettem okosabb, nem lettem fontosabb. Dehogy lettem. Semmi sem változott. És bárki, akit a sors magasabb pozícióba helyez, s azt hiszi, ettől jobb lett - téved. Erről szólnak a régi görög darabok. Aki a hübrisz, az elvakultság vétkébe esik nagy hülyeségeket csinál. Remélem ez velem nem esik meg.
- A közelmúltban láttam egy programban, hogy elment beszélgetni egy zsidó ifjúsági szervezetbe, a Somer Hacairba. Ma is vállalna ilyet? Nem félne a szélsőjobb sajtó támadásaitól?
- Nem is értem mit kérdez. Persze, hogy elmennék. Például nemrég jártam a Bálint Zsidó Közösségi Házban. Nagyon jóízüt beszélgettünk.
- A Széchényi Könyvtárban rendeztek egy Holocaust kiállítást, a megnyitón Radnóti naplója című műsorából Radnóti Komlós Aladárnak írt levelét idézte arról, hogy miért nem vesz részt a költő egy zsidó lap, az Ararát szerkesztésében.
- 1986-ban mondtam ezt először, amikor még meg sem jelent a napló. Gondoltam, ha megkérdi mi az én viszonyom a zsidósághoz, ezzel fogok válaszolni. Radnóti álláspontja ugyanis nagyon közel áll az enyémhez. (Rövid ideig keresi a szövegkönyvet, aztán a magn ó mikrofonja felé fordul és úgy mondja) "A szobám falán három
- Egy színész sok mindent elmond. De amiket ön szokott, azok meglehetősen személyesnek tűnnek.
- Az önálló estjeim énrólam szólnak. Igyekszem saját magamról beszélni. Amikor Radnóti naplóját olvastam megtaláltam bennük a magam viszonyát a saját zsidó származásomhoz. Az identitásomhoz. Ugye így szokták ezt mostanában mondani? Apám tavasszal halt meg, éppen a hétvégén rakosgattam el a családi iratokat., Nagyapám, Bálint Zoltán Bleiernek vagy Bleyernek született. Megtaláltam azt a papírt ,amely szerint az akkor még csak 21 éves nagyapám, 1892-ben, kéri a belügyminisztertől, hogy Bálintra változtathassa a nevét. Megtaláltam azt az iratot, amelyben 1907-ben kiiratkozott a budapesti főrabbinál a zsidó vallásból. Megkeresztelkedett és elvette a nagymamámat, aki keresztény, horvát származású. Megtaláltam szüleim állampolgárságát igazoló papírjait a háború előttről. Apám félzsidó volt, anyám egészen. Így én azt hiszem 74 százaléknál egy kicsit több, 76 százaléknál egy kicsit kevesebb zsidó vagyok.
- Már amennyire ezt százalékban ki lehet fejezni.
- Ezt utálom a legjobban. Ezt az egész vér dolgot. Ahogy Radnóti is írta.
- Zavarta valaha, hogy mégiscsak zsidó, vagy büszke rá?
- 1943-ban születtem A szüleim nem voltak vallásosak, katolikusnak lettek keresztelve, de nem tartották a hitet. Engem megkereszteltek, de nem jártunk semmilyen templomba sem. Én ahhoz a generációhoz tartozom, amelyik nem is tudta saját magáról, hogy zsidó. .Nekem egy osztálytársam mondta az iskolában: Bálint, ti zsidók vagytok. Hazamentem, kérdeztem az anyámat, mondta, hogy tényleg. De ez nem okozott problémát. Soha nem tartottuk a hagyományokat. Sem a zsidókat, sem a keresztényeket. Én sem vagyok vallásos. Az önazonosságomat pedig azt hiszem megtaláltam.
- A gyerekének gondolom mégiscsak mond majd valamit, ne az osztálytárasitól tudja meg, hogy ő micsoda.
- Biztosan nem fogom elkövetni azt a hibát, hogy a gyermekem előtt eltagadom, a nagyszülei milyen vallásban születtek. Most is mutogattam neki a családi papírokat.
- Nemcsak Radnóti naplóját adta elő, hanem INRI címmel az újszövetségi evangéliumokból is készített egy előadást. A műsorfüzetben Vermes Géza Zsidó Jézus című könyvét idézte. "Legtöbben bizonyos előítéletekkel közeledünk az evangéliumokhoz. A keresztények hitük megvilágításában, a zsidók évszázados gyanakvástól áthatva, a nem hívők felháborodásra készen. A művelt embernek azonban nem okozhat semmiféle nehézséget, hogy leüljön és előítéleteit félretéve vegye kezébe az evangéliumot, mintha először olvasná." Ez majdnem mentegetődzésnek hangzik.
- Nem mentegetődzésnek szántam, de az biztos, ha ma csinálnám, bátrabb lennék vele.
- Bátrabb, miben?
- Nem törődnék azzal, mit szólnak hozzá a keresztények, a zsidók. Túl sok volt bennem a már említett diplomatikus egyensúlyozóból.
- Félt, hogy lesznek, akik megsértődnek?
- Nem akartam senkit megbántani. Elhívtam néhány barátomat a bemutató előtt. Hívő keresztényt és mélyen érző zsidót is. De nem azt kérdeztem tőlük, hogy jó-e hanem azt, ugye nem bántottam meg senkit sem.
- Ha mondjuk Sinkovits Imre adna elő részleteket az evangéliumokból, neki is ennyire vigyáznia kellene? Csak attól, hogy nem egy hívő keresztény nyúl hozzá érzékenyebb a dolog?
- Sokféle vetülte van ennek. Más személyiségek vagyunk. De mondom, ha újra kezdeném, akkor bátrabb lennék. Ma lázadóbb vagyok, mint egy éve. Másként is mondom ma, mint eleinte.
- Mi történt ezalatt az egy év alatt?
- Rájöttem, hogy nem kell mindenféleképpen megfelelni.
- Nem lehet, hogy megérezte, a közönség toleránsabb, mint gondolta?
- Ellenkezőleg. Nagyon sok groteszk, irónikus, önirónikus része van ezeknek a szövegeknek. Azt nem vártam, hogy hangosan nevetnek majd rajta, de hogy elmosolyodnak azt igen. De miután mégiscsak Jézusról van szó, a közönség azt gondolja, hogy ez valamifajta Áhítatot követel meg.
- Érez valamifajta erkölcsi felelősséget, mert talán akadnak, akik úgy néznek önre, mint egy olyan zsidóra, aki mégiscsak sokra vitte közülünk?
- Nem tartom magam zsidónak. Bár a származásomat sohasem tagadtam. Magyar zsidó asszimiláns családban nevelkedtem. Az anyai nagyszüleim 1919-ben keresztelkedtek ki. Miért éppen áprilisban a kommün idején, már nem tudom kitől megkérdezni. Nem érzek több közösséget valakivel csak azért, mert a nagyszüleink közös vallásban születtek. Az a tulajdonsága valakinek, hogy az ősei milyen istenben hittek huszad, vagy negyvened rangú kérdés.
- Baj csak akkor szokott lenni, ha mások másként gondolják. Radnótinak ez az életébe is került.
- Ha ilyen tipusú támadás ért én mindig nagyon öntudatos és harcos voltam. De a zsidó nacionalizmus legalább annyira megvetem, mint bármelyik másikat. Mindenfajta faji gondolkodást megvetek és magamtól távollévőnek tartok. Mint Radnóti.
Támadt valami gondolata a cikk olvasása
közben?
Ossza meg mindenkivel, írjon a Szombat
levelezési listára!
Amennyiben még nem csatlakozott, tegye meg!
