Szántó András
Ria, ria, Hungária!
Zsidóság és futball Magyarországon
Ha valaha elfeleded, hogy zsidó vagy,
egy gój majd emlékeztet rá.
(Bernard Malamud)
Eredetileg azt szerettem volna a címben megkérdezni, hogy zsidócsapat-e az MTK. De már a kérdés leírásánál elakadtam; nem tudtam, zsidó csapatot vagy zsidócsapatot írjak-e, hiszen a kétféle írásmód más-más jelentést hordoz. Az alábbiak voltaképpen e dilemmát járják körül.
Egész kevéske történelem
1888. november 16-án Budapesten megalakult a Magyar Testgyakorlók Köre. Témánk szempontjából fontos tény, hogy sem az alapítók, sem az első komoly társadalmi súlyú párfogók között nem csak zsidók találhatók meg, bár többségük az volt. Habár ez így az alakuláskor nem fogalmazódott meg, száztíz év távolából visszanézve megállapítható, hogy az egyesület elsősorban a fővárosi középpolgárság körében keresett és talált híveket. Az is igaz, hogy a századforduló előtti dzsentriszagú sport- és közéletben szokatlan volt a kék-fehér színek alatt gyülekezők demokratikus felfogása, új iránti nyitottsága, a szélsőségekkel szembeni kiállása.
Sportsikerei alig egy-két év alatt a legjelentősebb egyesületek sorába emelték az MTK-t, amelynek labdarúgó-szakosztálya 1901. március 12-én alakult meg. (E szakosztály 1998 őszén érvényes mérlege húsz bajnoki cím és tizenegy magyar kupagyőzelem; kétszer egyszezonnyi megmártózás a futball második vonalában; egy kis betiltás a zsidótörvény szellemében; nemzetközi kupadöntő - és vereség.)
A két háború közötti évek profizmusa idején az MTK focistái Hungária néven szerepeltek - és nyertek rendre bajnoki címet.
1942-ben - mivel az MTK akkori vezetői nem tettek (nem is tehettek) eleget a klub zsidótlanítását sürgető követeléseknek - törvényi úton betiltották az egyesületet. (Idekívánkozik, hogy az "ősrivális" Ferencváros képviselője, szembeszegülve a többséggel, a betiltó határozat ellen szavazott.)
Aztán a második világháború után jöttek a politikai indíttatású névcserék. 1950 februárjában a gazdasági háttér megerősítése is motiválta a vezetőséget abban, hogy a textiles szakmára építve működjön. Ezt tükrözte a névcsere: Textiles SE. Az ötvenes évek elején a politikai hatalom legfőbb bázisát jelentő fegyveres testületek "lenyúlták" maguknak a sportegyesületek egy részét: a Dózsa a belügyé, a Honvéd a katonaságé, az MTK-ból 1952-ben létrehozott Budapesti Bástya SE az államvédelemé lett. (Csak ez hiányzott, hiszen az ÁVÓ-t sokan amúgy is a zsidó bosszúállás szervezeteként is rettegték, számos zsidó származású vezetője miatt.)
Aztán 1953-ban hirtelen munkásklub lett az MTK, ismét a textiles szakma vette pártfogásába, Budapesti Vörös Lobogó SE néven.
1956 decemberében lett ismét MTK az MTK-ból. A klub bázisát ekkoriban a KPVDSZ (Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátó-ipari Dolgozók Szakszervezete) jelentette. De ezen a bázison az MTK mellett működött még a Vörös Meteor Egyetértés is. "Ésszerűnek" tűnt tehát a fúzió, amely 1974-ben meghozta az egyesülést: létrejött a tengerikígyó-nevű Magyar Testgyakorlók Köre - Vörös Meteor Egyetértés Sport Klub (MTK-VM SK).
MTK Hungária
Az MTK 1994-ben másodszor merült alá a foci másodosztályába, az anyagi és szervezeti szétzüllés állapotába került. Ekkor jelent meg a magántőke a klub hátterében. Várszegi Gábor, a Fotex elnök-vezérigazgatója magánvagyonából megvette az egyesületet, majd létrehozta az önálló futballklubot, amely ez év elején az MTK mellé felvette a Hungária nevet is.
Ez az aktus részben tiszteletadás a hajdani profiklubnak, amelynek utódai éppen ismét profinak nevezett bajnokságban éllovasok (e sorok írásakor legalábbis).
De a névváltoztatás mögött több is van a puszta emlékezésnél. Nem kell rendszeresen eljárni az MTK meccseire ahhoz, hogy az ember szembetalálja magát az antiszemitizmus hazai mocskával, amelynek egyik "szolíd" megnyilvánulási formája volt a "hajrá, magyarok" vagy a "ria, ria, Hungária" biztatás, jelezve, hogy az ellenfél, azaz az MTK nem minősül a szemükben magyarnak. (Megjegyzendő, hogy a hazai futballcsapatok között évek óta az egyetlen az MTK, amelynek nevében a "magyar" szó szerepel.) A Hungária név visszavétele óta kissé zavarba esnek antiszemitáék, amikor a ria-riázásra a kék-fehérek táborából visszhangzik ugyanez a biztatás.
A zsidók és az MTK
Ha egy szociológus rászánná magát a téma kutatására, számokkal is alá tudná támasztani, hogyan vált a középosztályra, városi polgárságra építő klub zsidócsapattá - s ha készültek ilyen kimutatások, azt is be tudná mutatni, mennyire volt zsidó csapat is egyidejűleg. De az tény, hogy abban a társadalmi körben, amelyre épített az egyesület, valóban nagy számban akadtak zsidók, mind a sportolók, mind a szurkolók között. Ez jó ideig senkit sem zavart, nem volt kizárólagos válogatási szempont egyik oldalon sem. Igazából ennek, mármint a zsidó identitásnak csak ott van szerepe, ahol jelentőséget tulajdonítanak neki.
| Az Ajax többszínűsége Köztudomású, hogy Hollandia és a világ egyik legsikeresebb futballcsapata, az Ajax ugyancsak "zsidócsapat". Alapítói Amszterdam dúsgazdag gyémántkereskedői voltak, s a támogatók körében változatlanul ott vannak a gazdag holland zsidók. Ugyanakkor a csapat Hollandia Fradija is, vagyis a legnépszerűbb csapat, vagy azok egyike. A szép futball hívein és az amszterdami zsidókon kívül az úgynevezett futballhuligánok is nagy tömegben lelkesednek az Ajaxért. Mérkőzésein gyakran látni izraeli zászlót is. A holland város zsidó közössége azonban nem örül ennek a roppant népszerűségnek, hiszen a garázda drukkerek között elvétve sem nagyon akad zsidó, viszont ez az ottani "kemény mag" fennhangon zsidónak vallja magát, bár semmi közük a zsidósághoz. Ilyen körülmények között az ellentáborból felhangzó zsidóellenes kitételek sem antiszemita fogantatásúak, csupán a másik tábor zrikálását szolgálják. Az Ajax-témához kívánkozik, hogy néhány hónapja egyik bulvárlapunk tisztességes szándékú írásban boncolgatta a futballpályák rasszizmusát, antiszemitizmusát. Illusztrációként felhasznált egy képet, azt sugallva, hogy a rajta látható izraeli lobogót az MTK-pályán fotózták le. A szerkesztő maga is megdöbbent, amikor megtudta, hogy a fotó az Ajax-drukkereit ábrázolja. |
Azt hiszem, önámítás volna azt állítani, hogy az 1956-tól a rendszerváltásig elterjedt időben nem létezett antiszemitizmus, még az sem állná meg a helyét, hogy az csupán leplezetten létezett. Egyfelől a "libásozás" mindig is szalonképes maradt, noha akik ilyen eufemisztikus módon zsidóztak, sokszor azt sem igazán tudták, mit beszélnek. De azért ebben az időben is remekül működött a futballpályákon és környékén ez a társadalmi feszültségeket kiengedő szelep.
A meccsre járó MTK-sok emlékeznek rá, hogy a hetvenes évek legelején a Videoton pályáján kéknyakkendős libát hajított be egy helyi "szurkoló". A rendőrök és a fehérvári drukkerek jót viháncoltak örömükben. A hatóságokat az sem igazán gondolkodtatta el, hogy az akkori pártlap, a Népszabadság "fasiszta ízű provokációról írt" következő számában.
Pedig a hatvanas-hetvenes évek fordulóján még nem maroknyi volt a kék-fehér klub tábora. Rendszeresen előfordult, hogy hat-hétezer ember volt kíváncsi az MTK mérkőzéseire.
Feltételezem, hogy ebben szerepe volt Izrael 1967-es hatnapos háborújának is, noha ez kevéssé tekinthető sportra mozgósító történelmi eseménynek. 1967 után az asszimilációra szocializált fiatalok - a mai negyvenesek-ötvenesek - közül sokakban igazán ekkor tudatosodott saját zsidóságuk. Ez a korosztály, hacsak nem volt vallásos zsidó, ekkor kezdett szembesülni azzal, mit is jelent valójában zsidónak lenni. Sokan tudatosan vállalták a családjukban éppen az asszimilálódással elfelejteni remélt fájdalmas múltat, de a kulturális örökséget, a másfajta gyökereket is.
Voltak sokan, akik saját tudatosodó zsidóságukat kiélték a hetenkénti futballmeccseken. Beérték az ilyen közösséghez tartozás laza kötelékeivel. Ebben "segítségükre" voltak a gágogó ellendrukkerek is.
Aztán az öregedés, Auschwitz öröksége, a rendszerváltozással szabadabbá vált nyíltszíni antiszemitizmus és nem utolsó sorban a magyar futball színvonalesése hozzájárult a Hungária körúti lelátók elnéptelenedéséhez. És ebben az sem sokat számított, hogy a Várszegi-féle csapat nem csak az MTK-pálya, hanem egyéb magyar pálya környékén is régóta látott jó gárdává vált, amely minden itthon megnyerhetőt megnyert, sőt tavaly még a nemzetközi kupákban sem égett le csúful.
| Mit vállal egy focista? Az MTK-nál nem tartják nyilván senkinek sem a származását, de az biztonsággal feltételezhető, hogy a proficsapat tagjai között nincs zsidó. Ettől persze még vastagon megkapják azt, ami az emtékásoknak "jár". Többségük - ha nem is örömmel - eltűri, tudja, hová került, mivel azonosítják az ellendrukkerek. Igyekeznek ettől függetleníteni magukat, hiszen nekik a futball a szakmájuk, némelyiküknek a művészete. De azért természetesen zavarja őket. Az MTK Baráti Köre által szervezett találkozók egyikén feltették a kérdést a válogatott Hamar Istvánnak is, tudta-e mit vállalt a játékon túl, amikor az MTK-hoz szerződött. A fiatalember igennel válaszolt, majd hozzátette, hogy a szerződés aláírásáig számára is valami idegen, misztikus világ volt a zsidóké. Amikor tudta, hogy egy időre, személyétől függetlenül rásütik a bélyeget, könyveket vásárolt, hogy megismerkedjen a zsidó történelemmel, vallással, zsidó kultúrával. Ma Izraelben futballozik. |
Baráti beszélgetésekben több ismerősöm is elismerte, hogy szíve a kék-fehérekért dobog, szereti is a klubot, de megkíméli magát a sok mocsoktól, ami a pályákon elhangzik. Nem tesz jó szolgálatot a közönségszervezésnek az sem, ahogy a magyar igazságszolgáltatás vagy akár a labdarúgó-szövetség viszonyul a pályák hangulatát belengő gyűlölethez.
Mussolini és Szuperkupa
Addig, amíg szégyenlős bírói gyakorlatunk nem torolja meg "eurokonform" módon a rasszizmus minden fajtáját, nem szab gátat ennek a terjedő divatnak, addig nemcsak a foci van veszélyben. Az ostobaság pedig közben terjed.
| Nyilvános cigányozás A zsidózáshoz, cigányozáshoz, négerezéshez és egyebekhez - mint tudjuk - zsidókra, cigányokra, négerekre és egyebekre van a legkevésbé szükség. A kórusban mocskolódóknak sokszor ugyanis fogalmuk sincs róla, mit harsognak. Történt egyszer, még a langymeleg kádári érában, hogy a televízió közvetítette a Megyeri útról az Újpest és a Békéscsaba meccsét. Az újpestiek a képernyő előtt is remekül hallhatóan itt le nem írható rigmusokban szidták "a csabai cigányokat". A dolog hamvas báját az adta meg, hogy a békéscsabaiak között egyetlen cigány sem rúgta a labdát. Cigány csupán egy futkározott a gyepen. Ő volt az újpesti csapat akkor ügyeletes gólgyárosa. |
Egy-két éve divattá vált a "nyelvismeret" fitogtatása is a lelátókon. Magam Kispesten voltam először szem- és fültanúja annak, hogy maroknyi csürhe üvöltve éltette az olasz fasiszta diktátort, Benito Mussolinit. Amikor egy szurkoló kérdőre vonta az ordibálók körül álló rendőrök parancsnokát, a rendőr tétlenségük magyarázataként visszakérdezett: miért, mi történt?
Akik nyomon követik a hazai futballt, emlékezhetnek rá, hogy az idén a Vasas-pályán lejátszott magyar kupadöntő után az MTK nem vehette át a pályán a serleget, mert az újpesti hívek néhány százan betódultak a gyepre, és a nyilas időket idéző hangon tüntettek. A rendőrök ugyan szétoszlatták a csőcseléket, de büntetőjogi felelősségre senkit sem vontak.
| Identitászavar Nincs könnyű helyzetben az a magát valamilyen mértékig zsidónak valló focibarát, aki nem az MTK-nak drukkol. Akad ilyen a Fradi és az Újpest hívei között is, bár sokak szerint az MTK után a legtöbb zsidó drukkere a Vasasnak van. Nem irigylem őket. Bár a Fáy utcában korábban nem volt szokás az antiszemitizmus küszöbét átlépni - állítólag Mikszáthtól származik a mondás, hogy antiszemita az, aki a kelleténél jobban utálja a zsidókat -, legfeljebb szolid libásozás volt eltűrve, legutóbb már ott is felharsant az ismert kórus. A Vasas baráti köre utóbb elnézést is kért. De vajon ilyenkor mit érez a zsidó származású Vasas-drukker? Hiszen, ha kimegy a stadionba, saját csapatával azonosul. Ugyanazoknak drukkol, mint a zsidózók, akik meggyőződésük szerint igazán azonosulnak csapatukkal. És akkor az előbbi drukker kivel, mivel azonosul? |
Könnyű azt mondani - mondják is az MTK mérkőzéseire kilátogató nem zsidó, kék-fehér drukkerek -, hogy ne figyelj oda, ha zsidóznak. De ha nem figyelsz oda, nem teszed szóvá, ha békésen eltűröd, csupán jó heccnek tekinted, lovat adsz alájuk, és ki tudja, hol a határ.
A minőség vonzása
Sokan, akik őszintén tenni szeretnének a focipályák rendjéért, azzal érvelnek, hogy a legalapvetőbb a közönség számára tetszetős foci, mert ha a pályán jó játék folyik, a közönség is azzal foglalkozik. Ez természetesen aranyigazság, de mégis csak részigazság. Mert aki már a meccs előtt leissza, belövi magát, el sem lát a pályáig, neki csak a balhé, a csürhe akolmelege a fontos.
Tudom, hogy ez alapvetően szociális, gazdasági és jogi probléma, vagyis a megoldás hosszú távú. Amíg az okok nem szűnnek meg, addig a megoldások is csak részmegoldások lehetnek.
A rendszerváltás óta minden párt azt hangoztatja, hogy célja az erős polgári középosztály megteremtése, amely az ország fejlődésének egyik kulcsa lehet. Nem kell egyik vagy másik politikai párt hívének lenni annak belátásához, hogy e cél elérése megteremtheti azt a mából nézve idilli állapotot, amikor egy családapa serdületlen fiát - sőt lányát - gondtalanul kiviheti a focimeccsekre, s legfeljebb a foci miatt bosszankodhat, ha nem kedvencei nyernek.
És nem kell magyarázkodnia, ha a tapasztalatlan MTK-drukker gyerek - aki igazán még azzal sem tud mit kezdeni, mi az, hogy zsidó - a meccsről hazatérve kijelenti: nem akarok zsidó lenni.
Támadt valami gondolata a cikk olvasása
közben?
Ossza meg mindenkivel, írjon a Szombat
levelezési listára!
Amennyiben még nem csatlakozott, tegye meg!
